Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Jussi Valtonen regénye a 2014-es év Finlandia-díjának nyertese. Finnországban ez az évtized legnagyobb könyvsikere.
"Valtonen szédítő tempóban ábrázolja a mai világ jelenségeit. Elbeszélésmódja lenyűgöző, egy pillanatra sem ereszti el az olvasót." E mondatokat Anne Brunila professzor, a Finlandia-díj kurátora írta a könyvről.
A CSER könyvkiadó idén áprilisban, a 2017-ben függetlenségének 100. évfordulóját ünneplő Finnország előtt tiszteleg a mű magyarországi kiadásával.

A Nem tudják, mit cselekszenek sokrétegű regény. Részben egy félrecsúszott párkapcsolat története. Egy finn lányé és egy amerikai fiúé, akik Finnországban vágnak bele a reményteli közös életbe.
Joe és Alina jellemének, habitusának bemutatása (mindig az egyik szereplő szemszögéből nézve) a két nép jellegzetességeit is felfedi.
Joe "Harvard-szindrómában" szenved, számára a karrier, egy menő amerikai egyetemen professzornak lenni -- ez jelenti az élet csúcsát, sőt egyetlen célját. Kis idő elteltével szerinte "Finnországban élni olyan mint a demencia, .... elhalnak az ember agysejtjei." Véletlen megismerkedésük, a születendő baba, a finnországi posztgraduális képzés óriási hiba forrásává vált számára. Itt nem követelnek semmit, és ő egyre inkább lemarad a versenyben. A finnek nem képesek vitatkozni, nem is akarnak, nem működnek együtt a tudományos cél érdekében, csak úgy "elvannak." Joe-t mindez kulturális sokk-ként éri. Idegen egy nyugodt skandináv országban, ahol viszont nem kell az iskolákat fémdetektorokkal felszerelni. Ez viszont jó.
Alina kedves, visszahúzódó fiatal tudós, neki a mindent jelenti Samuel, közös gyermekük. Neki természetes, hogy otthon marad, neveli a gyermeket, bár állandóan szorong, hogy valamit rosszul csinál. Alinára a következetes finn bizalmatlanság jellemző, olyan nő, aki meg van győződve róla, hogy semmi sem sikerülhet.
Joe viszont mindent bizalommal szemlél, mindig aktív, szervez valamit, harsány és sikerorientált. Számára a finnek " hallgatag manók".
Összefoglalva: Joe kritikus, lobbanékony, Alina bizonytalan, gyámoltalan, aggódó.
Egyértelmű, hogy két ennyire különböző ember kapcsolata halálra van ítélve. S arra már nem marad erejük, hogy azzal is foglalkozzanak, vajon a fiuk képes-e cipelni majd az örökségül rápakolt terheket.

Válásuk után 20 év telik el. Joe már neves kutató-professzor Baltimore-ban, Alina is - úgy tűnik -- megtalálta a helyét. Mindketten új családot alapítottak, két-két új gyermek is születik mindkettejüknél, Samuel féltestvérei.
És most felgyorsulnak az események. A szereplők életének újabb és újabb részletei tárulnak fel előttünk, előre és hátra cikázva az időben, egyre több szeletét ismerve meg a nagy egésznek.
A három főszereplő közül mindig másiknak a bőrébe bújunk bele, és egy ideig mindig az ő szemével látunk mindent. Köszönhetően annak, hogy a szerző nemcsak író, de pszichológus is, zseniális módon képes belelátni akár a női, akár a férfi hősök lelkébe, empátiával, és alkalmanként finom humorral is fűszerezve.

( Megjegyzés. A finn olvasóknak külön élvezetet jelenthetnek azok a részek, ahol egy tengerentúli idegen szemszögéből olvashatnak magukról. A baltimore-i Joe szájába adva gátlástalan kritikaáradatot zúdít a finnek nyakába, felsorakoztatva az összes sztereotípiát, szubjektív és objektív jellegzetességet, ami csak fel szokott merülni egy külföldiben a finnek kapcsán.)

Nagyon nehezen besorolható műfajilag a Nem tudják, mit cselekszenek. A romantikus szerelmi szál mellett izgalmas lélektani olvasmány is. Aztán egyfajta disztópia, sőt a harmadik szál bekapcsolódásával már thriller is.

Nézzük egyesével. A Joe új amerikai életét bemutató regényfonál szinte utópisztikus társadalomkritika, már-már a sci-fire emlékeztető elemekkel. Ilyen elem a következő: a gyógyszeripar olyan technológiát fejleszt ki, amellyel közvetlenül az agyban filmezhetünk, hallgathatunk zenét, és mindezt már iskolás korban megkaphatják a gyerekek. Szülő és gyermeke (Joe és Rebecca) végérvényesen eltávolodik egymástól, és ennek az eltávolodásnak az ábrázolása a történet legerősebb motívuma – túl még a sci-fi és a társadalmi változások ábrázolásán is.
A képernyő nélkül, közvetlenül az agytekervényekre kapcsolt rengeteg információ célja persze az üzlet, a fiatal célközönség elérése. A kiválasztott reklámarc ajándékokért cserébe mindenhol a cég termékeit viseli, facebook-os megszólalásaiban őket emlegeti. Joe úgy érzi, lánya hirdetési felületként eladta egész életét -- a digitálisat és a valódit is. De nagyon nehéz ám egy öntudatos 15 évessel szemben harcolni!
Joe-t aggasztja ez a manipuláció, mely gyermekeit is eléri, de méginkább a fenyegetések, melyek először munkahelyén, majd otthon is érik állatkísérletei miatt. A kísérletek pedig sikeresek, a céljuk gyermekek megvakulásának megelőzése.
A regény harmadik főhőse Samuel, Joe és Alina közös gyermeke, akit anyja egy éves korától egyedül nevel. Apjától való elszakadása komoly lelki traumát okoz, különösen azért, mert Alina interpretációjában kényszerül megismerni külföldi apját. Samuel különleges gyermek, okossága kezdetben még bajt is okoz az iskolában, mert kérdéseire a tanárok sem tudják a választ, provokációnak könyvelik el viselkedését. Egy iskolai feladatát "túl komolyan veszi", apjától is segítséget kér, s így Nobel-díjas tudósok véleményét is közvetíti a dolgozatban. Nem hiszik el, hogy önálló munka az övé, megvádolják. Nem veszik tudomásul, hogy egy zseni ébredezik körükben.
Csalódásai (köztük szerelmi is) miatt lemarad az egyetemi beiratkozásról, teng-leng a világban, majd elhelyezkedik egy cégnél, mely -- mint később rádöbben -- számára elfogadhatatlan állatkísérleteket folytat. Kilép munkahelyéről és harcot indít ellenük. Bírósági ügyei lesznek, később Amerikába utazik társaival.
Itt összekapcsolódik a Joe és Samuel szál.

Samuel egy ügyetlen lépésével apjára irányítja vad környezetvédők figyelmét, s szándéka ellenére apja családja kerül veszélybe ( verbális fenyegetések, számítógépek szétverése, betörés, csomagbomba a lányoknak címezve stb.)
Testőröket fogadnak, s egy végzetes félreértés miatt az apját végre személyesen is meglátogató Samuelt lelövik. Akkor, mikor apa és fiú végre megértik egymást, közel kerülnek egymáshoz. Tragédiával végződik a történet.

A könyv egyszerre képes megszólítani kamaszokat, huszonéveseket, középkorúakat, tudósokat és a zöldebb jövőért harcoló fiatalokat.
Nincs benne kirekesztés, igazságosztás. A szereplők egyszerűen másképp látják a dolgokat. Úgy, mintha más dimenzióban élnének. És ebből fakad tragédiájuk.

Valtonen nemcsak hitelesen szólal meg a különböző nemű, korú és nemzetiségű hősök nyelvén, de még a különböző stílusokat is mesterien ötvözi.

A fordító Patat Bence. Jegyezzük meg jól ezt a nevet. Fordítása mestermunka: gördülékeny, remekül visszaadja a fiatalok szlengjét, a tudósok kimunkált nyelvezetét, minden közegben természetesen érzi magát, és ezt képes átadni az olvasóknak.
CSER Kiadó, Budapest, 2017. A könyv fordítását a FILI (Finnish Literature Exchange) támogatta.

Borka Éva

Borka Éva
Szegeden végeztem a JATE magyar-orosz szakán. Diplomamunkámat magyar nyelvészetből írtam. Tanítottam középiskolákban (Esztergom, Budapest), fordító - nyelvtanárként egy kutató intézetben, majd jogutódjában a SZÁMALK-ban. Közben angolból  nyelvvizsgáztam.

1993-2005 között az ELTE Angol-Amerikai Intézetében dolgoztam ügyvivő szakértőként. Azóta szabadúszó fordító és műkritikus vagyok. Kacérkodom az írással is, verseket, elbeszéléseket írok a magam örömére.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned