HARC AZ EGYETEMÉRT
tragikus vígeposz

„Ma az egyetemisták egész nemzedékének szinte semmi esélye sincs megfelelő munkához jutni, ez pedig masszív tiltakozáshoz vezet. E probléma megoldásának legrosszabb módja közvetlenül a piaci igényeknek alárendelni az oktatást – ha másért nem, hát azért, mert maga a piaci dinamika teszi „elavulttá” az egyetemek nyújtotta képzést.”
Slavoj Žižek: Zűr a paradicsomban

3. ének
Pet-au-diable
(részlet, a teljes ének a Jelenkor 2021. szeptemberi számában jelent meg, az 1. ének a Mozgó Világ 2021. novemberi számában, hamarosan olvashatók énekek a Kalligramban (előreláthatólag decemberi szám), Vörös Postakocsiban, Tiszatájban.)

1

Hogy mi történt itt, mind jól tudja,
aki pontosan tudni mer,
ki a pontatlanságot unja,
és nem ment hozzá túl közel.
A távolsághoz kell a hely,
ezért inkább arról beszélnék,
hogy lázad, ha lázadni kell
egy egyetem, mert eligérték

2

maguknak a földi hatalmak –
a tudást, mi az égbe lép.
Amikor olyasmit akarnak,
ami nekik csak semmiség,
anélkül, hogy megértenék,
megváltoztatni, átformálni.
Fenntartani is épp elég,
ami van, lehet az akármi.

3

Az mindegy, ki határoz úgy,
hogy másokon uralkodik,
zavarja majd, aki tanult,
és igyekszik megtiltani
a szép gondolkodást, ami
tisztán láthatóvá tesz mindent,
a titkolt tervet mondja ki,
információt oszt szét itt lent,

4

ahol azok élnek, akik
nem is számítanak sehol sem –
ha rendeződnek soraik,
mindig ők vannak túlerőben.
Ezt már tudjátok, és nem tőlem
hallotok először ilyesmit,
bár az ember afféle jellem:
a lényeget könnyen felejti.

5

Hogy a suli független-e,
sohasem csupán a tanárok
érdektelen kis belügye,
nem elegendők a szabályok
ide, mert mindegyik csak átok,
ha büntetés helyett kiszabják.
Az sem elég, ha úgy csináltok,
ahogy a kormányban akarják.

6

Nektek kell károtok akarni,
hisz ez a többség érdeke,
az érdek leggyakrabban talmi,
attól is függ, hogy féltek-e,
s a hatalom hogy él vele
vissza, vagyis inkább előre.
Jóllakatja őrülete?
Néha nektek is ad belőle?

Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan KunderaBohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)
  • Csavard fel a szöveget (változatok dalszövegekre – Lackfi Jánossal, Bp. 2016)
  • Thomas Mann kabátja (regény, Bp. 2017),
  • Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta (versátiratok – Lackfi Jánossal) Bp. 2017.) Elégia lakói (versek. Bp. 2018)
  • A szabadság első éjszakája (novellák, Bp. 2019)
  • Loni és a kísértetek (meseregény, Bp. 2020)
  • Loni és a varázsvár (meseregény, Bp. 2021)
  • Nem ti kussoltok (versek, Bp. 2021).

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

    • A Művészeti Alap Ösztöndíja, 1987–90
    • IRAT-különdíj, 1989
    • IRAT-nívójutalom, 1993
    • Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 1993
    • Soros-ösztöndíj, 1995
    • Jan Smrek-különdíj (Pozsony), 1998
    • Az irodalomtudományok kandidátusa, 1998
    • Déry Tibor-díj, 1998
    • Füst Milán-díj, 1998
    • József Attila-díj, 2003
    • Vilmos-díj, 2004
    • Premia Bohemica-díj (cseh irodalmi díj), 2005
    • Versum-díj (jelölés), 2015
    • Irodalom Jelen Költészeti díja 2017,
    • Bárka-díj, Békéscsaba, 2018,
    • Alföld-díj, Debrecen, 2018,  
    • Térey-ösztöndíj 2020-,
    • Hetedhét Napút-díj, 2020.
    • Székely Bicskarend Díj, 2021.
Tovább a kategóriában: « Európai színházi renaissance
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned