A Szerzőbe oltott tisztelet jogán – tanulmányok, recenziók, kritikák

A már több fronton is bizonyítottan tehetséges debreceni irodalomtörténész újabb, negyedik könyve a szerző legfrissebb tanulmányait és recenzióit tartalmazó izgalmas kötet. Újdonsága leginkább témaválasztásaiban rejlik. Az Interdiszciplináris hangok című fejezete a különböző művészeti ágak (irodalom, film, szobrászat, festészet, zene, fotográfia) alkotáslélektani-recepcióesztétikai módszertanával próbálja feltárni egy-egy szerző művének referenciális olvasatait.
Figyelemfelkeltő tanulmányokat szentel például Móricz és a szobrászat, az író és a festészet kapcsolatának, de a középnemzedék mellett a fiatal generáció legújabb köteteit is igyekszik kellő, távolságtartó-kritikusi nézőpontból górcső alá vonni.
Lajtos Nóra könyvének kétharmada szórakoztató recenziógyűjtemény. Számos szövegillusztrációval hozza közel olvasóját egy-egy alkotáshoz. A szerző lírikus vagy epikus alkatának megragadásához igyekszik mindig megtalálni azt az interpretációs iránytűt, amellyel a legadekvátabb módon közelíthet a művekhez. Tanulmány- és kritikaírói vénája rokonságot mutat alkotói (írói-költői) szerepköreivel, ezért mondhatjuk summázva a kötetről: a legkülönfélébb érzelmi-hangulati-intellektuális érintkezés ejtheti majd rabul a könyv értő olvasóját.

Utoljára frissítve:2019. június 07., péntek 14:22
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

Legfrissebbek a szerzőtől: Ferenczfi-Faragó Eszter

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned