Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 462

Kulturális centrumot működtetnek, falun

 

Miszla fest 2

 

Makay Tamás és Makayné Pál Berta nyolc évvel ezelőtt hozott rendbe egy romos kúriát Miszlán. Jelentős kulturális centrumot alakítottak ki, főként zenészeket és képzőművészeket vendégül látva, táboroztatva.

Vannak, akik csak álmodoznak arról, hogy menedzselni kéne a művészeket, a kulturális életet. Vannak, akik létre is hoznak alkotóházakat, művésztelepeket. És vannak, akik már azon fáradoznak, hogy önjáróvá, önfenntartóvá tegyék az általuk működtetett művészeti centrumot. A Makay házaspár itt tart. Viszont van két nagy ellenségük: a hely és az idő. A hely Miszla, egy eldugott kis Tolna megyei falu, ami az odaérkező alkotó- és előadóművészek szempontjából ideális közeg, ám a fenntartása, és télen a megközelítése is elég bajos. Az idő alatt pedig az elszaladó évek értendők: mire mindent rendbe hoztak, beindítottak nagyjából el is érkezett a staféta átadásának szükségessége, ami nem egyszerű.
Mindketten Románia magyarlakta területén nőttek fel. A 63 éves Makay Tamás a Partium, kilenc évvel fiatalabb felesége, Makayné Pál Berta pedig Erdély szülötte. Magyarországra 35 éve települtek át. Érden élnek, a miszlai kúriát 2009-ben vásárolták meg, és igényesen felújították, csakúgy, mint a mellette lévő magtárat, ahol a vendégművészek elszállásolása történik.
Nem volt egyszerű a dolguk. Igaz, hogy Makay Tamás építész és műemlékvédelmi szakmérnök, de gyakorlatilag egy romhalmazban kellett meglátnia az egykori és a majdani barokk kastélyt.
– Siralmasan nézett ki - emlékszik vissza Makayné -, még az épületen belül is fák nőttek. Aztán helyre hoztuk, és úgy gondoltuk, hogy nyári laknak ez nekünk sok, osszuk meg másokkal! Képzőművész barátokat hívtunk meg, akik közvetítésével később zenészek is érkeztek. Jelenleg van évi négy művésztelepünk, és egy nyári meg egy téli régi zenei akadémiánk.
A kínálat azonban ezzel nem teljes. A Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház szervez koncerteket a helyi evangélikus kápolnában, budapesti és külföldi, főként erdélyi helyszíneken is. Kiállítást minden művésztelep zárásakor tartanak, s ekkor katalógust is készítenek az alkotókról és alkotásokról. Néhány konferenciát is rendeztek – például építészeknek –, de akkor már tényleg érezték, hogy csökkenteni kell a tempót.
– Az előkészítés, a pályázatírás, a pályázati elszámolás és más utómunkálatok rengeteg időt, energiát igényelnek – mondja Makayné. – Évente legalább száz művész fordul meg itt. A zenészek hatvan százaléka külföldi. A képzőművészek többsége magyar. Az alkotótáborok némelyike fizetős; a pályázati lehetőségektől függően tudunk finanszírozni. Sok képet kapunk, már elég nagy kortárs gyűjteményünk van. Jó volna ezt megőrizni, továbbvinni. A három gyerekünk egyelőre más területeken tevékenykedik, de bízunk abban, hogy idővel megjön a kedvük a Miszla Art folytatásához! Mi a férjemmel úgy gondoljuk, hogy ha ennyi mindent kaptunk az élettől, valamit illik vissza is szolgáltatni.
Jelenleg az idei utolsó művésztelep résztvevői alkotnak a kúriában és környékén. Makay Tamás, aki maga is fest, szívesen elidőzik közöttük. Felesége inkább zenepárti. Őt legjobban Felletár Melinda hárfakoncertje érintette meg az eddigi kínálatból.
A Színdarálók, azok a profi művészek, akik ezekben a napokban dolgoznak gondolataik képi megjelenítésén Miszlán. Összesen tizenheten vannak: Koltai Barbara, Gáspár Annamária, Gáspár Gyula, Horváth-Lóczi Judit, Kalászi Zoltán, Kovács Tamás Vilmos, Könyv Kata, Kun Fruzsina, Lotte van Lieshout (NL), Mayer Berta, Márton Enikő, Nagy Otília, Oláh Anna, Oláh Sándor, Őry Annamária, Tiry Péter, Végh András. Munkájukat segíti dr. Aknai Tamás művészettörténész, a szakmai irányítást Könyv Kata látja el. A záró kiállításuk augusztus 24-én lesz.
Wessely Gábor

 

Wessely Gábor

Van az úgy, hogy az ember áll a szélben, és szeretne visszafújni. Mert egyenrangúnak érzi magát az elemekkel. Sőt, uralkodni vágyik rajtuk. Aztán rádöbben, hogy se rangja, se hatalma, de még jelentősége sincs. Ha eltűnne a Földről – az ember, az emberiség – mi sem változna. Legföljebb a jéghegyek nem ütköznének titanicokba. 

*

Ha eltűnnék így 57 évesen, mi történne? Néhányan megsiratnának, néhányan fellélegeznének, a gyerekeim szociális segélyt és tandíjmentességet kapnának az egyetemen, az ezredfordulós életérzéseket pedig egy firkásszal kevesebb vetné papírra. Kertem virágai kókadoznának, krumplibogarai tapsikolnának, ám összességében, nem borzadna bele nemlétembe a táj. A Nap ugyanúgy melengetné a krokodiltojásokat, mint eddig.

*

Tíz évig földmérő mérnökként dolgoztam, főként a Hortobágyon fejtve ki áldásos tevékenységemet. Huszonöt éve újságíróként keresem a kenyeremet, de nem mindig találom. Tolna megye Tolna városában élek a feleségemmel és három gyerekemmel; a Balaton-alvidék glosszabajnokának tartom magam. Sokfelé laktam már. Elhintem morzsáimat néhány kisfaluban és nagyvárosban, néhány éven, évtizeden át. Hátha összeáll belőlük egy kenyér…

 

 

Tovább a kategóriában: « Megemlékezés Nyírfalvi Károlyról
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned