Kulturális centrumot működtetnek, falun

Kulturális centrumot működtetnek, falun

 

Miszla fest 2

 

Makay Tamás és Makayné Pál Berta nyolc évvel ezelőtt hozott rendbe egy romos kúriát Miszlán. Jelentős kulturális centrumot alakítottak ki, főként zenészeket és képzőművészeket vendégül látva, táboroztatva.

Vannak, akik csak álmodoznak arról, hogy menedzselni kéne a művészeket, a kulturális életet. Vannak, akik létre is hoznak alkotóházakat, művésztelepeket. És vannak, akik már azon fáradoznak, hogy önjáróvá, önfenntartóvá tegyék az általuk működtetett művészeti centrumot. A Makay házaspár itt tart. Viszont van két nagy ellenségük: a hely és az idő. A hely Miszla, egy eldugott kis Tolna megyei falu, ami az odaérkező alkotó- és előadóművészek szempontjából ideális közeg, ám a fenntartása, és télen a megközelítése is elég bajos. Az idő alatt pedig az elszaladó évek értendők: mire mindent rendbe hoztak, beindítottak nagyjából el is érkezett a staféta átadásának szükségessége, ami nem egyszerű.
Mindketten Románia magyarlakta területén nőttek fel. A 63 éves Makay Tamás a Partium, kilenc évvel fiatalabb felesége, Makayné Pál Berta pedig Erdély szülötte. Magyarországra 35 éve települtek át. Érden élnek, a miszlai kúriát 2009-ben vásárolták meg, és igényesen felújították, csakúgy, mint a mellette lévő magtárat, ahol a vendégművészek elszállásolása történik.
Nem volt egyszerű a dolguk. Igaz, hogy Makay Tamás építész és műemlékvédelmi szakmérnök, de gyakorlatilag egy romhalmazban kellett meglátnia az egykori és a majdani barokk kastélyt.
– Siralmasan nézett ki - emlékszik vissza Makayné -, még az épületen belül is fák nőttek. Aztán helyre hoztuk, és úgy gondoltuk, hogy nyári laknak ez nekünk sok, osszuk meg másokkal! Képzőművész barátokat hívtunk meg, akik közvetítésével később zenészek is érkeztek. Jelenleg van évi négy művésztelepünk, és egy nyári meg egy téli régi zenei akadémiánk.
A kínálat azonban ezzel nem teljes. A Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház szervez koncerteket a helyi evangélikus kápolnában, budapesti és külföldi, főként erdélyi helyszíneken is. Kiállítást minden művésztelep zárásakor tartanak, s ekkor katalógust is készítenek az alkotókról és alkotásokról. Néhány konferenciát is rendeztek – például építészeknek –, de akkor már tényleg érezték, hogy csökkenteni kell a tempót.
– Az előkészítés, a pályázatírás, a pályázati elszámolás és más utómunkálatok rengeteg időt, energiát igényelnek – mondja Makayné. – Évente legalább száz művész fordul meg itt. A zenészek hatvan százaléka külföldi. A képzőművészek többsége magyar. Az alkotótáborok némelyike fizetős; a pályázati lehetőségektől függően tudunk finanszírozni. Sok képet kapunk, már elég nagy kortárs gyűjteményünk van. Jó volna ezt megőrizni, továbbvinni. A három gyerekünk egyelőre más területeken tevékenykedik, de bízunk abban, hogy idővel megjön a kedvük a Miszla Art folytatásához! Mi a férjemmel úgy gondoljuk, hogy ha ennyi mindent kaptunk az élettől, valamit illik vissza is szolgáltatni.
Jelenleg az idei utolsó művésztelep résztvevői alkotnak a kúriában és környékén. Makay Tamás, aki maga is fest, szívesen elidőzik közöttük. Felesége inkább zenepárti. Őt legjobban Felletár Melinda hárfakoncertje érintette meg az eddigi kínálatból.
A Színdarálók, azok a profi művészek, akik ezekben a napokban dolgoznak gondolataik képi megjelenítésén Miszlán. Összesen tizenheten vannak: Koltai Barbara, Gáspár Annamária, Gáspár Gyula, Horváth-Lóczi Judit, Kalászi Zoltán, Kovács Tamás Vilmos, Könyv Kata, Kun Fruzsina, Lotte van Lieshout (NL), Mayer Berta, Márton Enikő, Nagy Otília, Oláh Anna, Oláh Sándor, Őry Annamária, Tiry Péter, Végh András. Munkájukat segíti dr. Aknai Tamás művészettörténész, a szakmai irányítást Könyv Kata látja el. A záró kiállításuk augusztus 24-én lesz.
Wessely Gábor

 

Megemlékezés Nyírfalvi Károlyról

Megemlékezés Nyírfalvi Károlyról
(1960.07.10.-2017.04.16.)



Jelentősebb barátságaim szinte kivétel nélkül egy nagy összecsapással indultak. Így volt ez Nyírfalvi Károllyal is. Először egy internetes irodalmi portálon futottunk egymásba. Ő kritikusként működött ott, én kezdő, szárnyait bontogató írócskaként, beküldtem néhány írásomat kritikára. Jól meg is kaptam! S ahogy az várható két szangvinikus-melankolikus-kolerikus embertől, mindjárt jött egy erős koccanás – ő megpróbált rávenni egy változtatásra, amit én viszont nem tudtam elfogadni azon a módon, ahogyan javasolta. Néhány hét múlva alkalmunk nyílt egy személyes találkozóra. Ez a találkozó életre szóló barátokká tett minket; a kezdeti ellenszenv átfordult. Egy szelíd lelkű, bár határozott és kissé kesernyés humorú, művelt, segítőkész  férfit ismertem meg benne.

Mikor novellás kötetem kiadásának hírét meghallottam, azonnal Károlyhoz fordultam, hogy írjon recenciót a könyvemhez. Első szóra megetette, és lázas buzgalommal bábáskodott ugyanígy verseskötetem fölött is.

Felkarolt és vitt, ahová csak tudott; általa kerültem be 2014-ben a Magyar Írószövetség költészet napi megemlékezésére, ahol őt nagy tisztelet övezte, habár soha nem kötelezte el magát egyetlen szervezet mellett sem.

Később fotózni kezdett, és érdekes képei is egyedi világlátását tükrözték.

Ha időről időre elvesztettük egymást szem elől, mindig úgy és ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, mintha csak egy nap telt volna el.

Hiányozni fog még sokáig. Álljon itt egy verse végezetül:

„Károlyi szonett” Orlanhoz

(részlet)

Sarkig tárom az ajtót, az ablakot, a szürke

fényben, a parton túlra nézek, látom magam

megyek az utcán, mint bárki, alig ismerek

magamra a párában így alkonyattájt…

 

 

Isten veled, drága barátom, Nyírfalvi Károly!

Nyírfalvi Faragó

Földényi F. László és Klimó Károly disputája

Földényi F. László és Klimó Károly disputája

 

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány időről időre izgalmas beszélgetéseket szervez a Petőfi Irodalmi Múzeumban, melyet a facebookon élőben is követni lehet. Én mindig megnézem-meghallgatom ezeket a beszélgetéseket. A legutóbbi eseményről számolok be most.

2017. február 28.
Földényi F. László és Klimó Károly disputája.

Nagy élmény volt a mai PIM-beli beszélgetés számomra. Most valóban beszélgettek a résztvevők, Földényi F. László író és Klimó Károly képzőművész. A múlt alkalommal csak egymás mellett hangoztak el monológok, ezért unalmas volt, csalódást keltett bennem.
Most azonban tökéletesen ráhangolódtak egymás gondolataira a művészek, szinte folytatták a másikuk mondatát. Nem csoda, hisz -- mint megtudtuk -- 1985-ben ismerkedtek meg, régi barátok. Mindketten részt vettek az akkori értelmiségi fiatalok "laza társulásában", az első engedélyezett irodalmi kör vitáiban.
Meghívtak persze "nagy öregeket" is, Nemes Nagy, Ottlik, Mándy, Lengyel Balázs neve hangzott el. (Ők végül is valamennyien 'Újholdasok' voltak.) Az írók mellett néhány képzőművész is megjelent, így a nagyon nagy olvasottsággal rendelkező Klimó Károly is. Ott voltak az esztéták: Balassa Péter, György Péter is. Velük sokszor beszélgetett Klimó az irodalomról, művészetről, a könyvekről. A Thibault családot (Martin du Gard) említette fiatal kora meghatározó olvasmányélményeként. Klimó képei is gyakran irodalmi ihletésűek.
A beszélgetőtársak fő témája az irodalom, az irodalomról vallott gondolkodás mai helyzete volt.
Földényi szerint régen a "vertikális gondolkodás" volt a jellemző, a nagyság, szépség tisztelete. Ma a civilizáció ellene van ennek. Az "ipar" igyekszik bedarálni az irodalmat, művészeteket. Szó esett még az ázsiai (meditatív) és az európai (átalakítani akaró, aktív) művészet közötti különbségről.
Mindkettejük szerint a felgyorsult tempó s a "túltermelési válság" szerencsétlen körülményt jelentenek a művészetek számára. Beszéltek arról, hogy manapság sokszor nem akarunk bizonyos kérdésekkel szembenézni, és elfelejtjük hagyományainkat. Fontos téma volt a transzcendencia, s a vallásosság kérdése is. Klimó azt vallja, a művészet nem tükrözés, ahogy a marxisták vallották (én úgy emlékszem, a "tükrözés-elmélet" Stendhal nevéhez fűződik). A beszélgetés moderátora (Galambos Ádám) a tőle már megszokott módon nagyon intelligensen, érdekesen vezette a beszélgetést. Köszönjük neki, és a PIM-nek is ezt a szép estét.

Zene fülnek és léleknek

Zene fülnek és léleknek

 

Az Önként és Dalolva Társulat, valamint Suhajda Attila az alábbi rendezvényeken zenélnek áprilisban. A Hetedik szerkesztői mindanki figyelmébe ajánlják az alábbi alkalmakat.

 

Április 9. vasárnap 10-12.30ig Vivicittá Városvédő Futás kitelepülős szabadtéri koncert a Széchenyi téren.

 

Április 12. Önként és Dalolva a Bonyai étteremben.

 

Április 19. Dalok - csak úgy! A 8. utas! Suhajda Attila önálló estje a LilaKödben pár szál gitárral.

 

Április 27- Önként és Dalolva a LilaKödben.

Turczi István Üresség című kötete elé

Turczi István

ÜRESSÉG

 

 

Turczi Istvánt írásán keresztül volt szerencsém megismerni. Kedves, közvetlen személyisége, minden sallangtól mentes, az irodalom iránti alázatos és egyben elkötelezett, de megalkuvást nem tűrő hozzáállása azonnal szimpatikussá varázsolta őt számomra még írásain is átsugározva, s gondolom, mások számára is. Ez megmutatkozott azon a buzdításon és lelkesítésen is, mellyel kitüntette szárnyait bontogató az A Hetedik című irodalmi folyóiratot, felbecsülhetetlen értékű abban a világban, melyben kritikátlanul és önkritikátlanul születnek meg, majd tűnnek el máról holnapra online folyóiratok. Kitüntető, hogy meglátta, értékelte és megértette az A Hetedik célkitűzését és értékét, és jó hírét latba vetve biztosította támogatásáról a szerkesztőség igyekezetét, amint ez az A Hetedik februári számában is olvasható (http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1101-turczi-level.html).

Nagy örömünkre e kiváló, József Attila-díjasBabérkoszorú-díjas és Prima Primissima díjas magyar költő, író, műfordító most új kötettel jelentkezik, mely a Scolar Kiadó gondozásában, Üresség címmel jelenik meg.

A kötet bemutatója 2017. április 23-án, 16 órakor lesz a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Kner Imre Termében. A szerzővel Karafiát Orsolya fog beszélgetni, másik kiváló költő barátunk, Vörös István közreműködésével.

 

Az A Hetedik szerkesztősége szívből gratulál Turczi Istvánnak, és további sikereket kíván munkásságához!

Meghívó - Jubileumi Isaszegi Művészeti Találkozó és Díjátadó programja máj. 13.

Jubileumi Isaszegi Művészeti Találkozó és Díjátadó programja máj. 13.

Program 2017.

*         9-14 h. kézműves kirakodás a nagyteremben

*         9-12 h-ig képzős pályázatok érkezése, elhelyezése

*         13 h-ig szabad program / kézművesek, múzeum, városnézés, étterem, fagyizó, séta,

*         a nagyteremben egyéb pályázók, TB tagok, meghívottak érkezése, vásárlási lehetőség, a hozott saját könyvek elhelyezése, cseréje, kötetlen beszélgetés, ismerkedés 

*      12-13 h. képzős pályázatok zsűrizése

*         13 -14h Előadások a könyvtárban

Varga Tibor: Arany János verseiről,  és

Baranyi Ferenccel beszélget Hámori István Péter

*         14-14,30 h. Könyvtári kiállítás megnyitás Ozsváth György festményeiből

Talabér Angelika énekel, és

Szöllősi Dávid Viszockij-fordításokat énekel

*         15.h. zene /Gaudinum Carminis hangversenykórus

Megnyitó beszéd – üdvözlés, az AKÍK-ról rövid ismertető 

A pályázat értékelése

                 Zene  /Gaudinum Carminis  hangversenykórus 

                                                       

*         16.h. Irodalmi Pályázat díjkiosztás

Közreműködik Buzogány Márta és Beszterczey Zoltán színművészek

*         Semes-Bogya Eszter énekel 

*         Oktogon Tánciskola

*         Bacsa Ferenc

*         Szívforgács együttes játszik

*         Makai Beatrix és Váradi Zoltán a Buli Zoli Koktélban

18- 19 h.  Trió Membrán együttes műsora

Kultúrbolygó - Március

Kultúrbolygó

Magyar Művészeti Kalendárium

http://www.muveszetek.hu/datumok/

2017. március

Március 1.

Zichy Mihály festő halála

Stéger Xavér Ferenc operaénekes, tenorista halála

Március 2.

Arany János író, költő születése

Balázs Ferenc (Fecó) zenész születése

Március 3.

Csortos Gyula színész születése

Lajtai Pál intarziaművész, festőművész születése

Március 4.

Salamon Béla színész születése

Sztevanovity Zorán énekes-gitáros, zeneszerző születése

Március 5.

Vasi Ferenc Zoltán költő születése

Gáli József költő, író, műfordító halála

Március 6.

Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, 
 népzenekutató, zenepedagógus halála

Rab Zsuzsa költő, műfordító halála

Március 7.

Koncz Zsuzsa énekesnő születése

Dobay András énekes, gitáros születése

Március 8.

Romhányi József író, költő születése

Sárközi György költő, író, műfordító halála

Március 9.

Darvas Szilárd író, humorista halála

Sárdy János színész, operaénekes halála

Március 10.

Venczel Vera színésznő születése

Ladányi Ferenc Kossuth-díjas színész, színigazgató, 
 kiváló művész halála

Március 11.

Lukáts Andor színész, rendező születése

Bódi László (Cipő) dalszövegíró, énekes halála

Március 12.

Kiss Manyi színésznő születése

Malek Andrea színésznő, énekesnő születése

Március 13.

Kodolányi János posztumusz Kossuth-díjas író születése

Rapai Ágnes költő, műfordító szerkesztő születése

Március 14.

Kármán József író születése

Erkel Ferenc: István király c. operájának ősbemutatója 
 volt az Operában

Március 15.

Egry József festő, grafikus születése

Fényes Adolf festőművész halála

Március 16.

Kaszás Attila színész születése

Kovács-Cohner Róbert költő, író születése

Március 17.

Orosz Adél táncművész születése

Voith Ági színésznő születése

Március 18.

Pécsi Sándor színész születése

Sinkó László színész születése

Március 19.

Kabos Gyula színész születése

Jékely Zoltán költő halála

Március 20.

Kassák Lajos költő, író, képzőművész születése

Avar István színész születése

Március 21.

Vadnai László író születése

Kolozsvárott megnyílt az első kőszínház

Március 22.

Bél Mátyás író születése

Ortutay Gyula állami díjas művelődéspolitikus, 
 néprajztudós halála

Március 23.

Zsolnay Vilmos keramikus halála

Utassy József költő születése

Március 24.

Arany László író, költő születése

Kiss Manyi színésznő halála

Március 25.

Bartók Béla zeneszerző születése

Kemenes Fanny jelmeztervező születése

Március 26.

Basilides Zoltán színész születése

Harkányi Endre színész születése

Március 27.

Janus Pannonius költő halála

Koszta József festőművész születése

Március 28.

Psota Irén Kossuth- és Jászai-díjas színésznő születése

Reviczky Gábor színész születése

Március 29.

Kosztolányi Dezső költő, író születése

Rejtő Jenő író születése

Március 30.

Gelléri Andor Endre író, költő születése

Szokolay Sándor zeneszerző születése

Március 31.

Szabó Lőrinc költő születése

Mácsai Pál színész, rendező születése

Forrás: http://www.muveszetek.hu/datumok

Összeállította: Lajtai Gábor

Haiku könnyedségű festő - Beszélgetés Ghyczy Györggyel

Haiku-könnyedségű festő    

                                                                                                

Beszélgetés Ghyczy Györggyel    

                                                                     

Ghyczy is a maga választotta életút követője, nem kilincsel kedvezményekért, saját gondolatai ura marad. Nem nevezhetjük egyetlen irányzat követőjének sem. Álmokat, vágyakat, formákat, emlékeket választ művei témájául, ezért is mondhatjuk gondolkodó festészetnek a munkáit.

-          Ghyczy György, Géhá, ahogy sokan ismerik, Budapesten született, pedagóguscsaládban. Gyermekkorában szívesen rajzolt. Milyen emlékeket őriz ezekből az időkből?

-          Egy hatalmas erdő mellett gyerekeskedtem, ahol rengeteg időt töltöttem a barátaimmal, számháborúztunk, vadásztunk, a fákra titkos házakat építettünk, lestük a madarakat és nagyon vidáman éltünk. Azt hiszem, ezt hívják boldog gyerekkornak.

-          Tiszaföldváron érettségizett. Amatőrszínészkedett, nyomdászatot tanult, mielőtt végleg a képzőművészethez érkezett. Közben két évet katonáskodott, az Alföldön védte a nehéz lövészekkel a népi demokráciát az esetleg betörő olasz határvadászokra várva. Művészeti érzékenységét könyvtervezőként is megmutatta, írt képzőművészeti cikkeket. Aztán Lipcsébe vezette jó sorsa, állami ösztöndíjjal Gert Wunderlich professzornál tanult, így vált a tipográfiában is otthonos festővé. Hallhatnánk ezekről az évekről?

 

 

-          Hirtelen egy kérdésre kicsit sok, de megpróbálok néhány mondatban beszélni az életem korai szakaszáról. Talán a legfontosabb dolog egész életemben gimnazista koromból a színház. Szabó András irodalomtanár vezette Bányai Kornél Színpad tagjaként kerültem közel az irodalomhoz, a zenéhez és egyáltalán a művészethez. A tanár úr személyisége, lelkesedése, hite és nagyon közvetlen magyarázatai vittek a művészetek felé. Később könyvkiadóknál tevékenykedtem, ahol kiadványokat terveztem, műszakilag szerkesztettem, esetleg grafikákat is készítettem hozzájuk. Ez egy elég nagy figyelmet kívánó, sokrétű munka, megtanított a koncentrációra és javította figyelmemet, ami nagy hasznomra lett későbbi életemben. Szerencsém volt azzal, hogy egy évet a lipcsei főiskolán tölthettem, ahol rengeteget tanultam és évekre feltöltődtem élményekkel. Nagyon jó barátságokat kötöttem főleg külföldi diákokkal és átélhettem a rendszerváltás és a berlini falbontás különleges hangulatait.

-          Napjainkban a Nyitott Műtermet vezeti, ahol a művészet iránt érdeklődőkkel fest, képeket elemez, és segít nekik eligazodni a világ értelmezésében és világosan látni korunk vizualitásában. Mi vonzza ebben a munkában?

-          Ez sajnos már egy kicsit idejétmúlt, mivel 2016 októberében nyugdíjas lettem, de próbálom tovább folytatni velük ezt a dolgot a saját műtermemben. Szeretek együtt dolgozni emberekkel, szeretem, ha szívesen veszik az ötleteimet, tanácsaimat. Nagyon jó érzés, ha létrejön egy munka, ami sokaknak örömöt jelent és benne van az én hatásom, gondolatom vagy a látásmódom is. Azt hiszem minden művész büszke arra, ha a tanítványai jó dolgokat hoznak létre.

-          A művészetterápia eszközével segít helyrezökkenteni kisiklott életeket, mozgásra bírni elgémberedett kezeket, megdermedt szíveket, agyakat. Mi szépséget talál benne?

-          Talán nem is nevezhető igazán művészetterápiának, inkább egy olyan lehetőségnek, ami felszabadítja azokat az embereket, személyiségeket, akik egész életükben vágytak valamiféle önkifejezésre, hogy megfogalmazzák legbensőbb gondolataikat. Akik hozzám járnak festeni, nem tartoznak a fiatal korosztályhoz, többnyire nyugdíjasok és szinte mindannyian fiatalkori álmukat, vágyaikat teljesítik be a későn elkezdett művészettel.

-          Filozofikus festményeket készít az útról és az erényről. Hogyan áll a keleti gondolkodással, művészetekkel?

-          Nemrég egy hasonló kérdésre azt válaszoltam, hogy nem vagyok hívő buddhista vagy taoista, de nagyon szeretem a keleti filozófiák letisztultságát és mélységét. Fiatal koromban találkoztam először a japán haiku műfajával és azonnal magával ragadott. Az irodalom egyébként is nagyon közel áll hozzám, talán ezért is volt a vonzódás. Később barátaimmal játszva írogattunk magyar haikukat, azután én erről leszoktam, de az ábrázolásomban, főleg a képgrafikáimban alaposan benne maradt a hatása. Mostanában is játszom olyan képalkotással, melyek tussal, diópáccal készített haikuszerű rajzok és a keleti, főleg a taoista filozófiát hordozzák. Megismerkedtem Lao-ce Tao te King című művével, amit sikerült elég sok fordításban olvasnom, elsősorban Weöres Sándor költeményeként, majd az értelmezésében és gondolatilag hozzám legközelebb álló, Karátson Gábor fordításában, és ez teljesen lenyűgözött. Így az utóbbi években a festményeimben és rajzaimban egyre másra feltűnik az a kapcsolat, amibe Lao-ce-vel keveredtem. Úgy gondolom, együtt járjuk az életem útját.

Persze a megfogalmazásokban én erőteljesen színeket használok, hol lágyan, pasztellszerűen, hol erőteljes kontrasztokkal próbálom a formákat megfogalmazni.

Mostanában főleg olajjal festem a viszonylag nagy méretű festményeimet, mert az 1-2 méteres méret számomra az a tér, amin jól tudok gondolkozni, és mesélni.

Szinte minden képemen megszólalnak a vörös fűszálak és búzaszálak, amivel az út melletti természetet láttatom.

-          Sok kiállítás, tárlat van már Ön mögött. Melyekre a legbüszkébb?

-          Nem is tudom. Valószínűleg mindig az utolsó számomra a legfontosabb, legizgalmasabb, legyen az közösen a barátaimmal vagy akár önállóan.

-          Tájtörténeteknek nevezi képeit. Földeken, mezőkön bolyong, kirándulókkal találkozik. Időnként kilép az emlékezet határain túlra is. Miért választotta ezeket a témákat?

-          Nagyon szeretem a természetet, a tájat, a nyers föld illatát, a mezők virágait, a fákat, vizeket, tehát a normális környezetünket, persze a városomról sem feledkezhetek meg. Ezt munkáimban megpróbálom bemutatni. A „kirándulókkal találkozás” inkább az életemben történő kapcsolódásokról, találkozásokról szól.

-          A tolnai-hegyháti Dúzson képzőművészeti tábort szerveznek. Hogyan élnek?

-          Már vagy húsz éve járok Dúzsra a barátaimmal nyaranta egy hétre, ami képes feltölteni akár egy egész évre is élményekkel. Az előző kérdésében érintette a tájtörténeteket.

Gyakorlatilag az összes „Tájtörténet” képem szorosan kötődik ehhez a kicsit mediterrán mikroklímájú, csodálatos fényű környezethez, amihez hozzátartozik az ott kötött barátságok sora. Régóta oda viszem nyaranta egy hétre a tanítványaimat is egy kis feltöltődésre és finom borok kóstolására. Természetesen sokat festünk, rajzolunk az egy hét alatt. Egy technikai megjegyzés, hogy itt nem nagyon tudunk olajjal festeni a hosszú száradási idő miatt, ezért többnyire akrillal, akvarellel, pasztellel vagy tussal és diópáccal szoktam dolgozni. Ezeket ugyan olyan értékűnek tartom, mint az olajat. A fontos, hogy a munka legyen kiváló.

-          Hol láthatjuk legközelebb az alkotásait?

-          Februárban Jászfényszaruban, áprilisban Egerben fogok kiállítani, de előtte most több kollektív kiállításon is részt veszek. Budapesten, például a Magyar Elektrográfiai Társaság Matricák című tárlatán is szerepelek négy munkámmal, vagy a Hatvani Kisgrafikai kiállításon. Természetesen a nyár közeledtével még több helyen fognak megjelenni munkáim.

Még érdekes lehet, hogy az egyik közösségi oldalon, a Facebookon szinte minden nap szerepel egy képem, amit elég sokan látnak és értékelnek.

-          Köszönöm a beszélgetést.

Térvágások, csúszások, időelmozdulások - Ország Lili-életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Térvágások, csúszások, időelmozdulások

Ország Lili-életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

                                                                                 Aki a vonalaktól jutott el az írásig

   Ország Lili                        

                                                

Most lenne 90 éves a XX. századi magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb, legtitokzatosabb festője, Ország Lili. Árny a kövön címmel látható a tárlat a Magyar Nemzeti Galériában 2016 decembere közepe óta. A mostani kiállítás művészetének eddigi legteljesebb bemutatása. Több mint háromszáz munkáját mutatja be a Galéria a kiállításon, melyhez felépült egy a művész által elképzelt labirintus is.

Ország Lili klasszikus, prehisztorikus korba visszajáró látnok volt, régész lelkületű modern festő. Végighaladva láthatjuk, hogy nem tartozott a játékos, könnyed képeket alkotó művészek közé. Munkái mély gondolati tartalmat és feszítő élményeket hordoznak. Mesékkel és mítoszokkal teli világot teremtett. Időnként kilépett az emlékezet és a képzelet határain túlra is. Csupa titok és rejtély volt a személye. Megemlíthetjük, hogy 1956. október 23-án délelőtt Tordon Ákossal találkozott a Hungária kávéházban, hogy megbeszéljék, milyen rajzok kerüljenek a költő kötetébe, de ő teljesen zavart és zaklatott volt, nem jutottak dűlőre az illusztrációkkal kapcsolatban. Rossz idegállapotban került haza, és otthon megrajzolta az Akasztott nő című képét. Előre érezte a jövőt. És estére beteljesültek látomásai, már lőttek is a Parlamentnél. Néha Pitia jósnőnek mondta magát, vagy Módnak, a csodapóknak, aki a jövőbe lát.

Ország Lili 1926-ban született Ungváron, jómódú borkereskedő családban. A festészetbe, rajztanára, Róbert Miklós avatta be, ő vitte közel, és egész életében ő támogatta. A világtörténelem őket sem kímélte a vészkorszakban. A vidéki magyar zsidóság módszeres kirablása és végül deportálása a halálba elérte őket is. A családot 1944-ben a helyi gettóba zárták, majd feltették egy Auschwitzba tartó halálvonatra, de Kassán sikerült megszökniük.

Kolozsváry Marianna, az érzékenyen figyelő kurátor elmondása szerint Ország Lili egész életében festőnek készült, gyerekkorában is a rajzolásban találta meg a békéjét, az 1944-ben átélt szorongás és félelem azonban örökre a lelkébe vésődött. Ki kellett festenie magából vízióit, hogy szembe tudjon fordulni félelmeivel.

A művészettörténet szinte az egyetlen magyarországi klasszikus szürrealista festőként tartja számon, akire nagy hatással volt De Chirico és Toyen, akiknek a munkáival a tárlat közönsége is találkozhat. Kolozsváry Marianna édesapja, Kolozsváry Ernő Ország Lili egyik első és legnagyobb gyűjtője, mecénása volt.

A kiállítás időrendben halad végig az életén, művészi korszakain, a kísérletezésektől a kiforrott művekig végigkövethető művészi útja.

Ország Lilit a régmúlt, a romok világa, falai, a holtak birodalma izgatta. A számok és jelek bűvöletében élt. Ismerünk olyan filozófiai irányzatokat, amelyek a világot számokkal magyarázták, illetve a számok tulajdonságaival értelmezték.

A történelmi felejtés ellen dolgozott. Nála is a jelek a tartalmak hordozói. Szívesen vannak egymás mellett a létezés összefoglaló tényei, a kommunikáció testei. A jelek kísérteties rejtvények. Néhol titokzatos alakok, fantomszerű lények tűnnek fel, majd néhány figura a távoli múltból temetői hangulatban jön a lidércfényes mocsarakból, körülöttük jelek, betűk, szövegek.

Szürrealista korszaka után, a szorongások képi újraélése helyett a transzcendenciában keresett feloldozást, és az ikonfestészet motívumaiból nyert inspirációt, később pedig a prágai temető sírkövei ihlették meg. Művészetének visszatérő elemei a jelek, szimbólumok. A szürrealizmus számára nem öncélú játék volt, hanem a megélt történelmi traumák tragikus kivetülése. Nem csak a zsidó mitológiába mélyedt el, képvilága egyszerre volt egyedi és kozmikus. Festészetének egyik sarkköve a betűmitológiája.

Az 1970-es évek elején városalaprajzokat kezdett festeni, majd egyre inkább a falak felületére koncentrált, különböző írások jeleit elhelyezve képein. Festészetében mindig az idő távlatait karolta át, néhol ősi lények barangolnak a képeken, de korántsem isten bohóca szerepét töltik be. Alakjai egyszerre élnek az előzményekben és a következményekben, azok gondolataiban és érzéseiben. Bárhová jutott, alapérzése volt, hogy ő már járt ott.

Járt Pompeji romvárosában, aztán Firenzében, a hatalmas árvíz után. Megdöbbentette: a pusztulás, a múlt maradványaiból összeálló világ. Firenzében csak kövek és papírok emelkedtek ki, és a könyvek lapjait vitte a víz. Képei lenyűgöznek festői koncentráltságukkal.

A hetvenes évek politikai klímájában született képei hűen fejezik a ki a kor jellemzőit, ízlésvilágát, stílusát. Megjelennek nála az ősi falakba épülő nyomtatott áramkörök, amelyek jelezték a jövőt. Tudta, hogy Kelet-Európában mindig kockázatos józanul gondolkodni. Itt mindig azzal avatkoznak be a társadalmi életbe, hogy le kell ereszteni a szennyet.

Az ősi falakba épülő nyomtatott áramkörök már jelzik a jövőt képein. Az Exodus (Vonulás) című 1963-as képén több egymás felett-alatti sorban kockák, tán homályos betűk, számok vonulnak.

A tárlat szenzációja, hogy Ország Lili halála előtt festett, 48 festményből és 60 monotípiából álló Labirintus-sorozata több mint harminc év után most először látható ismét egyben. A legendabeli labirintus börtönként szolgált Minósz krétai király udvarában, ahol a Minótaurosz szörnyet tartotta elzárva. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe.

Örökké éber kíváncsisággal dolgozó művész volt. Jó megfigyelője volt környezetének. Jók a térvágásai és a duális térszervezései, nagy érzéke van az időeltolódások ábrázolásához. Élettörténetében borzalmak és csalódások sorakoznak. Misztikus zsidó iratokat tanulmányozott, a szent nevet keresve, ezért jelennek meg nála a héber betűk. Eggyé vált nála a kép és az írás.

Megélhetése főleg a Bábszínházi munkájából állt, ahol bábokat, jelmezeket és díszleteket tervezett, de dolgozott a mai öregek gyerekkori népszerű lapjának, a Dörmögő Dömötörnek.

Halála után kezdődött missziója. Képei véglegesek, mint a koporsóra hulló rögöké, mondta róla Pilinszky János a temetésén.

 

Gyár előtt, 1955. (Falas önarcképként is idézik) olaj, vászon,30.5×69.5 cm


 

Labirintus LXX. Várakozó I. Zöld ragyogás, 1974-75, olaj, farost, 63×120 cm

Árny a kövön

 ORSZÁG LILI (1926–1978) ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA a MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN

Kurátor: Kolozsváry Marianna

 A kiállítás megtekinthető: 2017. március 26-ig

 

 

Kultúrbolygó - Február

Kultúrbolygó

Magyar Művészeti Kalendárium

http://www.muveszetek.hu/datumok/

2017. február

Február 1.

Hajnal Anna költő, író születése

Csók István Kossuth-díjas festőművész kiváló művész halála

Február 2.

Szinyei Merse Pál festőművész halála

Debreczeny György költő születése

Február 3.

Csoóri Sándor Kossuth-díjas, József Attila-díjas író, esszéista születése

Vámos László rendező halála

Február 4.

Takáts Gyula költő születése

Máté Péter énekes, zeneszerző születése

Február 5.

Moór Mariann színésznő születése

Berky Lili színésznő, érdemes művész halála

Február 6.

Dési Huber István festőművész születése

Gábor Zsazsa magyar származású amerikai színésznő születése

Február 7.

Györgypál Katalin író, újságíró, szerkesztő születése

Karády Katalin színésznő halála

Február 8.

Szinetár Miklós rendező születése

Szulák Andrea énekesnő születése

Február 9.

Komlós János író, konferanszié születése

Petrovics Emil zeneszerző születése

Február 10.

Komlós Juci színésznő születése

Sebő Ferenc folkzenész születése

Február 11.

Acsády Károlyíró, újságíró halála

Ábrányi Emilzeneszerző, karmester halála

Február 12.

Ladányi Mihály költő születése

Bajor Gizi Kossuth-díjas színésznő halála

Február 13.

Rajz János Kossuth-díjas, Jászai-díjas színész, érdemes és kiváló művész születése

Földes László (Hobo) Déri János-díjas zenész, énekes, színész születése

Február 14.

Kézdy György színész születése

Sztankay István színész születése

Február 15.

Vajda Julianna (Lilla), Csokonai Vitéz Mihály múzsájának halála

Bátai Tibor költő születése

Február 16.

Járóka Sándor prímás, zenekarvezető, a népművészet mesterének születése

Kozák Mari költő születése

Február 17.

Cserhalmi György színész születése

Eperjes Károly színész születése

Február 18.

Jókai Mór író születése

Szabó István Oscar-díjas filmrendező születése

Február 19.

Szemere Pál író, költő, esztéta, akadémikus születése

Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész születése

Február 20.

Munkácsy Mihály festőművész születése

Irinyi József író, újságíró, műfordító halála

Február 21.

Honthy Hanna színésznő, énekesnő születése

Gulácsy Lajos festőművész halála

Február 22.

Bornemissza Péter író születése

Ambrus Zoltán író, színházigazgató születése

Február 23.

Kozák András színész születése

Csanádi Imre költő halála

Február 24.

Jászai Mari színésznő születése

Herczeg Ferenc író halála

Február 25.

Dési Huber István festőművész halála

Ráckevei Anna színésznő születése

Február 26.

Viktor Máté zeneszerző, énekes születése

Németh Marika Jászai-díjas operetténekesnő, kiváló művész halála

Február 27.

Kazal László színész, komikus, érdemes művész születése

Péntek Imre Radnóti- és József Attila-díjas költő, szerkesztő születése

Február 28.

Markos József (Alfonzó) születése

Szilágyi Erzsébet költő, író születése

Február 29.

Zichy Mihály festő, grafikus halála

Karinthy Ferenc író halála

Forrás: http://www.muveszetek.hu/datumok

Összeállította: Lajtai Gábor