Interjú Korda Zsuzsannával, a #versművek megálmodójával

Hogy jött ez az ötlet, a #versművek ötlete?

Tavaly év elején, valahol Budapest és Bécs között ültünk a vonaton Kovács Gábor Attilával, aki filmes, és arról beszélgettünk, milyen kevés olyan kezdeményezéssel találkozunk, ami az irodalmat és a mozgóképet valahogyan kölcsönhatásba hozza, ahol a két művészeti ág saját nyelvrendszerén lép egymással interakcióba. Rögtön el is határoztuk, hogy kísérletet teszünk egy ilyen sorozat létrehozására. Egy olyan kortárs összművészeti projektet képzeltünk el, ami a szó, a kép, és a hang kölcsönhatásaiból jön létre. Valahogy így kezdődött….

Tudjuk, manapság nehéz bármihez is szponzort találni. Neked sikerült, vagy saját zsebbe nyúltál, vagy...?

Az első pillanattól kezdve keressük a pályázati lehetőségeket. Jelenleg is bírálat alatt van két pályázatunk, az egyik szintén egy hazai kortárs versfilmsorozat megvalósítására, a másik pedig egy négy részes külföldi kortárs sorozatra. Folyamatosan keressük a kapcsolatot cégekkel, szervezetekkel szponzorációs együttműködés reményében is. De sajnos úgy van, ahogy mondod, ez manapság nagyon nehéz, holott az interneten közvetített kulturális tartalmakra jelentősen megnőtt az igény. Az első sorozatunk, amit most láthattok, a stáb tagjainak támogatásából és lelkesedéséből jött össze.

Milyen kapcsolatban állsz az irodalommal?

Mindig is nagyon szerettem a verseket, de nem foglalkoztam komolyan irodalommal. Aztán nagyjából három évvel ezelőtt írni kezdtem, és ez hamar fontos részévé vált az életemnek.
2019-ben beiratkoztam a Kodolányi János Egyetem szépíró kurzusára, ahol Petőcz András nagyszerű líra műhelyének köszönhetően a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy az írás – még a versírás is – tanulható. Nemrég készült el az első könyvem kézirata, ami egy gyerekkönyv.

Mesélnél kicsit arról, hogy kik a stáb tagjai?

A versfilmek rendezője, Kovács Gábor Attila, a Sunny:Side Art társalapítója is egyben. Gábor már korábban is foglalkozott a vizualitás és az irodalom kölcsönhatásaival. Filmes
munkái mellett dolgozott íróként is az egyik kereskedelmi csatornán futó sorozatnál, közben színdarabokat is rendezett.
Puszta Márk hangmérnök, Gábor révén került a projektbe, egy rendkívül tehetséges, nyitott ember. Épp most vett részt egy új stúdió megalapításában Várhegyi Rudolffal és Bohács Tamással.
Reméljük, hogy hosszú távon más rendezők, operatőrök is csatlakoznak a stábhoz, akár csak egy-egy versfilm erejéig. Egyébként a mostani sorozatunkban is felbukkan egy vendég rendező, Klausz Péter, aki az egyik versfilmet közösen rendezte Gáborral, és ennek eredményeként egy igazán különleges, a képzőművészetet is felhasználó alkotás jött létre. Ezt két hét múlva láthatja a közönség.

Mi alapján választottad, választottátok ki a versfilmekben szereplő verseket?

Ahhoz, hogy a koncepciónkba teljes mértékben illeszkedő művekkel dolgozhassunk, a kiválasztásnál sokféle szempontot vettünk figyelembe: az elhangzó szöveg nem haladhatja meg a 180 másodpercet, hogy megfeleljen az online videó fogyasztási szokásoknak, a műnek friss és aktuális mondanivalóval kell rendelkeznie, eleget kell tennie az irodalmi alkotások értékközvetítő (morális, kulturális) funkciójának, és képesnek kell lennie intellektuális és emocionális élményt jelenteni a fogyasztó számára.

Hány rész lesz még, meddig folytatjátok a versfilmek készítését?

Ameddig a körülmények lehetővé teszik. Nagyon szeretjük ezt a fajta alkotómunkát. Többrészes sorozatokban gondolkodunk, és szeretnénk minél több szériát megcsinálni. Az
első sorozatunk, amit nemrég kezdtünk vetíteni, hét részből áll. Közben azon is dolgozunk, hogy minél több ember tudomást szerezzen a csatornáról.

Mit vársz ezektől a filmektől?

Nem mondanám, hogy bármit is várok, ez afféle l’art pour l’art. Számomra nagyon izgalmas a folyamat, ahogyan megszületik egy-egy versfilm, örülök, hogy a részese lehetek. Persze a végeredménnyel szeretnénk élményt adni másoknak; nagyon jó érzés, amikor azt látjuk, hogy egy-egy ilyen alkotás megérinti az embereket. Megéri a fáradozást, ha csak egy-két percre is, de sikerül kizökkenteni a nézőt a jelenből, és egy kicsit elvarázsolni. Az persze nagyon szép eredmény lenne, ha ezekkel a filmekkel, egy kicsit is közelebb tudnánk vinni a kortárs irodalmat az emberekhez.

Mesélnél pár izgalmas kulisszatitkot nekünk a filmek születésének nehézségeiről,
meglepő helyzetekről, és nem utolsó sorban fogadtatásáról?

A járványügyi helyzet sok szempontból belezavart a projektbe, például majdnem elvetettük miatta az egészet. Aztán tavaly ilyenkor mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és elkezdjük a forgatásokat. Sokat forgattunk a Balatonnál, aminek nagyon különleges hangulata volt akkor. Eredetileg tíz részes sorozattal terveztük az indulást, de a nehézségek miatt ezt csökkentettük. Volt úgy, hogy a korlátozások miatt elvetettük, hogy stúdióban rögzítsük a felmondásokat, de szerencsére mégis visszatértünk az eredeti tervhez, és a korlátozások feloldása után, már profi körülmények között tudtuk megcsinálni a hangfelvételeket. Az egyik versfilmünknél a járványügyi helyzet miatt teljesen koncepciót kellett váltani, de ebből végül előnyt kovácsoltunk, mert az új koncepció még kreatívabbra sikerült. És még egy érdekesség: a sorozatban hetedikként bemutatásra kerülő versfilmünk szerencsés véletlenek folytán Párizs - Budapest - London tengelyen készült, teljesen érintkezés-mentesen.

Ami pedig a fogadtatást illeti, azt hiszem várakozáson felüli. Nagy öröm, amikor ezek a versfilmek célba találnak, és sorra jönnek a pozitív visszajelzések. Rengeteg privát üzenetet is kapunk, amiben gratulálnak, és biztatnak a folytatásra. Jók a visszajelzések a blog oldalunkon (blog.hu) közé tett, a versek szerzőivel készült interjúkra is. A sorozat nézőiben kíváncsiság ébred a szerzők iránt, és szívesen tudnak meg többet róluk és a filmek alapjául szolgáló versek hátteréről. Jelen vagyunk a Facebook és az Instagram oldalon is.

A költők, akiket felkértetek, hogyan fogadták művük e sajátos megjelenítését? Volt-e aki visszautasított Titeket?

Szerencsére elmondhatom, hogy mindenki azonnal bizalommal volt felénk, amiért nagyon hálásak vagyunk, hiszen a legelején még minden csak a fejünkben volt meg, nem tudtunk konkrét referenciát mutatni, csak szóban felvázolni az elképzeléseinket. Egyébként ugyanez elmondható a felkért színészekről is, az első hívásra örömmel jöttek. Akik eddig látták a végeredményt, mind nagyon elégedettek voltak, rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptunk szerzőktől, színészektől egyaránt.

Van-e még távolabbi terved, amivel a kortárs költőket célzod meg, vagy egyéb művészeti ág képviselőit?

Szeretnénk készíteni néhány külföldi kortárs sorozatot, magyar nyelven, és néhány külföldi kortárs sorozatot, eredeti nyelven. De nemcsak versfilmekben gondolkodunk. Tervezünk például egy olyan „beszélgetős” sorozatot készíteni, ahol különböző művészeti ágak képviselőit szeretnénk összetalálkoztatni. Rengeteg ötletünk van.
Hacsak a felét sikerül megvalósítani, már elégedettek leszünk.

Az eddig megjelent versfilmek a


YouTube SunnySideArt csatornáján


érhetőek el.

Utoljára frissítve:2021. április 10., szombat 21:40
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is... AlloEscort

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned