Fábián Jóska - interjú az aHetedik egyik főszerkesztőjével

I.rész

Mi indított arra, hogy - geológus létedre - írni kezdj ?
Ez összetett dolog. Egészen konkrét oka az volt, hogy egy kollégám „dicsekedett” vele, hogy valami MV-s jellegű (pilóta üzletszerzés, tudod, de nem az MV volt) társaságban rigmusokat faragtak, és, hogy ő milyen (gyatrákat) írt; azt mondtam magamban: ilyet (jobbat) én is tudok.
Aztán volt egyéb oka is. Akkor - szokásom szerint - éppen válságban voltam.
Valahogyan le kellett rögzítenem a gondolataimat, és erre napló alkalmatlannak tűnt. A verseknek formájuk van, akkor is, ha szabadversek, ezért megkövetelik a precíz fogalmazást. Ez meg visszahat arra, hogy precízen gondolkodjunk. Valami ilyesmi.
Mondjam még?
Az első versek, amelyeket írtam, nem is versek voltak, hanem fragmentumok, gondolattöredékek, egymástól független dolgok, jegyzet-fecnikre írva, ami éppen ráfért. 2-3-4
sornyi valamik, Aztán egymáshoz csatoltam őket, ez lett az első versem, az Annotációk. A címet szótárból kerestem meg. A cédulák járt az eszemben, de azt Radnóti használta: Razdglenicák...

Prózát nem is írsz?
Azt hiszem, összesen két prózám van.
Az egyik - remélem, megvan még - amolyan Boris Vian utánérzés-féle volt, 3-4 éve. A másikat most ősszel írtam reggel, buszon, munkába menet.
- Igen, emlékszem, egyszer az egyiket, a régebbit, fel is olvastad egy Íróműhelyen. A legkisebb fiadról írtad.
- Hoppá! Akkor 3 van.

Miért verseket írsz? Miért nem prózát? Mivel ad többet a költészet neked, mint a próza?
Kötöttebb, és szabadabb is egyszerre. Ráadásul könnyebb munka...

Te egy rettentő fegyelmezett ember vagy. Lehet itt összefüggés?

Lehetséges. Én nem így érzem. De a kötöttséghez - és szabadsághoz egyszerre - lehet köze: én nem szerettem diszkóba járni gimisként. Aztán harmadikos voltam, amikor talán a Muzsikás, vagy valamelyik általuk kitanított banda 1973 nyarán- tavaszán a gimiben tartott egy tánctanítással egybekötött táncházat. Attól kezdve minden héten táncolni jártam, egyetemista koromban együttesben is. Ez a tánc ugyanis úgy hagyományos, hogy teljesen szabad, és úgy szabad, hogy szigorúan kötött.

A zene és a költészet rokonságban állnak szerinted egymással?

Természetesen. Eredetileg - te is tudod - nem volt vers a mai értelemben véve, csak dal volt. Később, bár elvben elváltak a versek a zenétől, mégis énekelve mondták az Iliászt vagy az Odüsszeiát, hiszen úgy könnyebb emlékezni a szövegre, és ha kiesik egy szó az emlékezetből, a ritmusra könnyebb találni helyére egy másikat.

Szoktál énekelni jó, vagy rossz kedvedben? Esetleg írtál dalt is már?

Nem szoktam énekelni. Leszoktattak róla, főként a feleségem. Állítólag hamisan énekelek. Pedig tanultam zenét is (nem sokáig), jártam szolfézsra is, állítólag jó a hallásom, és zenét is írtam már... Dalszövegem is van, olyan is, amire más írt zenét, meg olyan is, amit én írtam zenére, noha nem túl sok egyikből sem.

Úgy tudom, műfordítással is foglalkozol. Ez hogy jött, minek a hatására?

No, ez megint jó kérdés. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem időnként szükségem van mintákra a saját verseimhez. Nem olyanra, hogy másoljam, és nem olyanra, hogy technikát alkalmazzak - persze erre is. De a magyar költészettel e tekintetben vigyázni kell: könnyen felismerhető lesz esetleg, minek mi az előképe.

Ezekből a műfordításokból építkezik, ihlet- formán, amiről írsz aztán?

Így van. Viszonylag sokat olvasok angol nyelvű (főleg amerikai) verseket. Egy ideje tudatosan is. Ennek megint van előtörténete (minek nincsen?)
Középiskolában egyetlen amerikai (vagy más földrészről származó) költőről sem tanultunk. Az egyetemi táncegyüttesben meg volt egy anglicisztika szakos táncos, tőle kértem egy amerikai irodalmtörténetet...
Amit az interneten összelopkodok (rengeteg amerikai költő érhető el neten, szemben a magyarokkal, ez a másik ok), az nem rendezett.

Erről eszembe jutott, amit már régen meg akartam kérdezni Tőled: nemrégiben jártál egy kurzusra. Miért, és mit tanultál?

Szükségem volt egy szamárvezetőre: egy rendezett amerikai irodalom- pontosabban - verstörténeti kurzusra.

Ez hogyan zajlott és mi célt szolgált?

Az amerikai költészet kiemelkedőiről tanultunk kb. a múlt század elejétől, konkrétan a 20- 30-as évektől. Ez – mint kiderült – egy kb. 6-7 éve folyó, ingyenes online kurzus, minden év őszi szemeszterében folyik a Kelly Írók háza rendezésében Al Filreis professzor vezetésével on-line módon Zoom-on.
A Kelly írók háza Pennsylvaniában van, a kurzust pedig a Penn Universityvel tartják. Azóta tudom, hogy van még két tucat hasonló (és mások, egyéb témájúak is!) kurzus is ilyen.

Hogy kerültek a látószögedbe? És minek Neked? Te már így is nagyon művelt vagy!

A látószögembe kereséssel kerültek. Nem hiszem (nem emlékszem), hogy szándékosan kurzust kerestem volna.
Véletlenül odavezetett egy (irodalmi: amerikai, vers, stb.) link. Írtam Al Filreisnek, hogy részt vennék a kurzusán, azt írta, regisztráljak nyugodtan. Mint kiderült, az égvilágon semmi nem kellett hozzá. Azt hiszem, volt egy angol, egy francia hallgatótársam, a többiek amerikaiak voltak.
Szó szerint (ha a villanyszámlát, meg az internet előfizetést nem számoljuk) díjmentes volt.
Online eseményként folyt hetente egyszer hétköznaponként, ami gáz. Azért gáz, mert ez nekünk a zónaidő-különbség miatt lehetetlen időpontokban zajlott. Volt (egyszer), hogy délben kezdtek (magyar idő szerint délben), ott délelőtt 9 volt. Akkor én dolgozom... máskor meg éjfél előtt, ott még csak késő délután-kora este volt.

Kerekasztal beszélgetés folyt az éppen szóban lévő költő konkrét verseiről, ez ment élőben, aztán később feltöltve a YouTube-on is megnézhetővé vált.

Olyasmi, mint a mi Íróműhelyünk?

Igen, csak ott "befutott", külső költők műveit vitatták meg. És (elvben) be lehetett telefonálni, vagy chaten beírni, voltak is telefonálók, beírók is.

Mit adott ez neked? Megtanítottak még jobban írni?

Tágult a látóköröm. Olyan költőket ismertem meg, akikről esetleg sosem hallottam volna, és igen jók. Persze tudni kell, hogy kb. 300 millióan élnek az USA-ban. Ha nálunk van 10 000 költő a tízmillióból, akkor ott 30-szor többen vannak...

Kortárs irodalmat, vagy korábbiakat ismertél meg?

Ez történeti-jellegű kurzus volt: szemelvényeken (költők a szemelvények, illetve egyes műveik) Eliot-tól, sőt, Emily Dickinsontól napjainkig próbált valamiféle vázlatos képet adni a mozgalmakról, stílusokról.
Zömében tágan értelmezett kortárs irodalom, ha a múlt század 30-as éveit vagy a 90-eseket is annak veszem. Egészen a ma alkotókig. Tehát ez a félmúlt és jelen költészete, amivel foglalkoznak.

Változtatott ez a te stílusodon, vagy alkotási módszereiden?

Direktben nem. De szerintem az, hogy lassan két éve sokat olvasok modern és jelenkori amerikai költőket, az igen. Konkrétan is, általában is.

Gyerekként is szeretted az irodalmat?

Azt nem tudom, hogy az "irodalmat" szerettem-e, ellenben azt igen, hogy elsős voltam, amikor először mentem könyvtárba.
Attól kezdve rendszeres Szabó Ervin könyvtár látogató voltam az egyetem végéig. Apám vitt el először, és kisiskolásként rendszeresen vele mentem könyvtárba. Ő is állandóan olvasott.

És ő is írt?

Nem. Ő eredetileg tipikus parasztgyerek volt Fertőszentmiklóson. Kijárta a hat elemit, majd jött a háború, 42-ben volt 10 éves. Aztán később cukorgyárban, a földön dolgozott,
mikor mi volt, állatot legeltetett stb. Aztán 45 után a tanító szakérettségire javasolta. Matematikából és fizikából érettségizett, és így ment egyetemre. Másból nem is érettségizett és
mást nem is tanult érettségire. Ő maga szerint nagyon műveletlen volt, hát még egyetemistaként elkezdett könyvtárba járni. Elolvasta például Balzac összes regényét (Balzac 48 nagyregényt írt), és azóta is folyamatosan olvas.

És édesanyád? Szeretett olvasni? Meséltek Neked gyerekkorodban a szüleid?

Anyám nem nagyon olvasott emlékeim szerint. Nagyregényeket tuti nem gyakran. Apámnak még tavalyelőtt is úgy vittem ajándékba könyvet, hogy milyen vastag.
Mesélni biztosan sokat mesélt anyám. Amikor pici voltam, ő bölcsődei gondozónő volt, persze, hogy abba a bölcsődébe jártam.
De valójában nem sok emlékem van az iskola előttről.

Kitalálta a meséjét, vagy ismert meséket mondott?

Erre már nem emlékszem. Nyilván olvasott, és később esetleg azokból mondta, fejből. Nem tudom. Szerintem ismerteket, mesélt, de nagyobbként aztán kaptam Magyarországon ismert mesekönyveket, a Hetvenhét magyar népmesét és a többit.

Mit fogsz legközelebb tanulni, és hol?

Szerintem ugyanezt idén ősszel, ugyanott, noha van más kurzus is. Bár most kezdtem bele egy másik egyetem igen hasonló amerikai költészettörténeti kurzusába.
Minden évben vannak, akik már egyszer-kétszer végigcsinálták. Aztán meg, ha már nyugdíjas leszek, esetleg keresek mellé egy másik hasonlót is. Ez egy ingyenes (és fizetős) online oktatással foglalkozó szervezet. sokféle egyetem sokféle kurzusát tanítják.

Milyen kurzusok vannak még? Mi érdekel?

Hú...hogy mi van? Matematika, fizika, gazdaság, csillagászat, biokémia, asztrofizika, képzőművészet-történet... nem is tudom. Amit akarsz. El kellene mennem a weboldalukra, megnézni. Ebből minden érdekel, csak időm és erőm nincs rá…
Még a politika és a történelem is érdekelne, bár ezeket mindig hanyagoltam.
Amit most kinéztem, az is modern amerikai költészet...

Következő számunkban folytatjuk!

 

 

 

Utoljára frissítve:2021. május 07., péntek 09:20
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is... AlloEscort

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned