Aki megment egy embert, a világot menti meg

Beszélgetés Dr. Róbert Péter történésszel
A Bátrakról és leleményesekről

 


Szomorú és egyben reményt keltő könyvet olvastam a magyar zsidóság ellenállásáról. Dr. Robert Péter történész nyugalmazott egyetemi docens művét, címe: Bátrak és leleményesek. Erről beszélgettünk az íróval.

- Kedves Tanár Úr! Mielőtt könyvedről beszélgetnénk, mondd el az okát, miért vállalkoztál erre sok fáradságot kívánó munkára?
- Nagyon egyszerű. Bethlen téri füzetek sorozatban ez már a hatodik könyvem és kutattam is a témát, elő is adtam belőle. Sokat köszönhetek Izraelben élő egykori zsidó ellenállóknak, akiket nagyrészt régebbről ismertem. Zsidó kispolgári családban születtem 1942-ben. Otthon sok szó esett a zsidóságról, ellentétben a külvilággal, ahol hivatalosan a zsidókérdés nem létezett. Esti tagozaton végeztem tanárképző főiskolán a könyvtárosi és bölcsészkaron a történelem-népművelés szakot. Anyai ágon nyírbátori felmenőimet szinte mind elpusztították 1944-ben. Apám nagykárolyi rokonait is, budapesti édesanyja és nővérei, férjeit kisgyermekeikkel együtt. Mindez a történelem iránt korán megnyilvánuló érdeklődésemet a zsidó múlt felé irányította. Erre a rendszerváltás előtt kevés lehetőség volt. 1990 után sokat kutattam és publikáltam e tárgyban. Nem volt nehéz mert a két világháború között Magyarországon a zsidók jelen voltak az élet csaknem minden területén, ennek vizsgálata vagy legalább említése nélkül nem lehet teljességről beszélni.

- A Kárpát medencében csaknem egy millió zsidó élt a 20-as években. A csonka országban hány zsidó élt? A visszacsatolt területeken élő zsidókkal együtt, hány zsidó lakosa volt Magyarországnak,
- Trianon után kb. 450.000 izraelita vallású állampolgár élt Magyarországon. 1944-ben a megnagyobbodott területen 725.000. Ezenkívül 125.000 volt a „zsidónak minősülők” (ez volt a hivatalos megjelölés) száma. Utóbbi adat alábecsült, hiszen az illető kikeresztelkedett, vagy csak zsidó felmenőjű egyének érthetően igyekeztek titkolni származásukat. Jogszabály szerint, akinek 2 zsidó nagyszülője volt már vonatkoztak rá a zsidótörvények.

- Mi a hasonlóság és mi a különbség más európai országok és a magyarországi zsidóüldözés között?
- Magyarországon történelmileg jobb volt a zsidók helyzete és sorsa, mint Európában bárhol. Ennek oka eleinte kisebb számukban gazdasági jelentéktelenségükben rejlik. XIX. században egyenjogúsításuk után ez változott. Asszimilálódtak és pozíciókat kaptak a magyar gazdasági és kulturális életben maguk és az ország nagy hasznára. Ezt sokan irigyelték, növekedett az antiszemitizmus. A második világháborúban ügy tűnt a háromnegyedmilliós magyar zsidóság megszorításokkal, korlátozva és megalázva, de nem osztozik testvérei tragédiájában. 1944. március 19-én azonban a németek megszállták az országot és az új kormány végrehajtotta utasításaikat a zsidókkal szemben is. Deportálták a vidéki zsidóságot, igen kevesen élték túl, a budapestieket később a nyilas terror ritkította meg. Áldozatok száma a határok változása miatt nehezen pontosítható de 1944-es területen a félmilliót mindenképpen meghaladja, a trianoni Magyarországon is a zsidó lakosság felét eléri. Társadalmi csoportok közül a kikeresztelkedettek és a vagyonosabbak könnyebben tudtak menekülni, oltalmat szerezni.

- Mi lehetett az oka a kevés ellenállásnak?
- Fegyveres felkelésnek nem volt esélye. Férfiak munkaszolgálaton voltak, a lakosság se támogatta volna. Ráadásul is működött a megtévesztés egészen a gázkamráig. Hivatalos zsidó vezetés is nyugalomra intett. Felelősség Horthynál vitatott. Tény: a budapesti zsidóság megmentése, páncélosokat rendelt a csendőrök ellen. De miért késett addig? Magyar transzportokból naponta 4-6 ezret öltek meg. Sztójay egyértelműen német báb volt, megérdemelte sorsát. Lényegében ez áll Szálasira is, bár ő nem akart deportálni és feltehetőleg külföldi nyomásra, de valamelyest fellépett a nyilas gyilkosságok ellen. Például a gyilkos Kun pátert a távolból halálra ítéltette. De akkor még nem fogták el a gazembert. 1946-ban kivégezték. Kisemberek különbözőképpen viselkedtek, de ez mindenütt így volt. Voltak, akik tiltakoztak és olyanok is, akik zsidókat mentettek. Ne feledjük, hogy háborús szükségállapot és terror volt!

- Mi a nyugati országok felelőssége?
- Óriási a felelősségük! De nem is felelősség a pontos kifejezés erre, hanem inkább bűnrészesség a helyes meghatározás. Mindenkit megmenthettek volna befogadással. Még 1944-ben is kaptak az angolok német ajánlatokat zsidó milliók elbocsátására, de elutasították.

- Könyvedből az ellenállás több módját ismerhetjük meg.
- Ellentétben Kelet-Európával nálunk fegyveres akcióra nem volt mód - a Városligetben nem lehet partizánkodni, gettó felkelést a lakosság nem támogatott volna. „Zsidók lövik a honvédeinket! - mondták volna. Ezért, az embermentés került előtérbe: hamis íratok gyártása, menedékhely létesítése, stb. Ehhez kellett bátorság és leleményesség. Több fiatal embermentő esett áldozatul, legismertebbek: Salkaházy Sára nővér (Dunapart), Jane Haining a budapesti Skót Iskola igazgatónője (Auschwitz).

- A kikeresztelkedés az egyik menekülési lehetőség, ha úgy tetszik, sajátos ellenállás volt.
- 1944-ig számon-tartották őket, hiszen hivatalosan, két tanúval be kellett jelenteni az elhagyott felekezetnél, új vallása pedig gyakran előbb több hónapos tanfolyamra küldte az illetőt. A megszállás után viszont egyrészt nem tudták adminisztrálni a tömeget (döbbenetes, de pajeszos orthodoxok is sorba álltak kitérésre jelentkezve), másrészt keresztény egyházi tisztségviselők is osztogattak előre dátumozott keresztleveleket. Nem rajtuk múlt, hogy ezek már semmit sem értek. Például Radnóti, Szerb Antal, Richter Gedeon hívő keresztényként halt meg. Háború utáni vélemények szerint a kikeresztelkedett zsidók száma elérte a 100.000-t.

- Mi volt a szerepük a Magyarországra menekült lengyel és szlovák zsidóknak a zsidómentésben? És az Izraelből jött cionistáknak?
- Elmondták mi történt az ottani zsidósággal és felkészítettek a védekezésre. A cionisták közül, aki kijutott már kijutott nem jött vissza. Kivétel az angol hadsereg ejtőernyősei, és Szenes Anikó-Hanna.

- Kik voltak a zsidómentők?
- Hitközségi vezetők főleg saját családjukat és beosztottaikat mentették. Cionisták hamis íratok tömeges előállításával sokat tettek, de később ezeket a hatóságok már nem fogadták el. Szerencsére a keresztény zsidómentők is többszázan voltak, különböző társadalmi helyzetű és politikai meggyőződésű emberek. A Holokauszt Dokumentációs Központban dolgoztam évekig, rengeteg érdekes eset van. Hinnéd, hogy van olyan Jad Vasem kitüntetett, akinek a húgát, mint nyilast 1946-ban felakasztották? Egyébként Horthyt is zsidómentőnek nyújtották be a Jad Vasemhez. Egyébként ez összetett probléma. A zsidótörvényeket mindenki támogatta, de a véres üldözés sokakat felháborított. Nem véletlen, hogy a mentések zöme a nyilas uralom alatt történt.

- A zsidóság hivatalos vezetői miért a tárgyalást választották?
- Reménykedtek és a németek folyamatosan hazudtak nekik. Nem sok pozitívumot találhatunk ebben, de ha nem teszik ugyanaz vagy még rosszabb lett volna. Háború után az életben maradtak támadták őket, de végül is úgy döntöttek, hogy nem szellőztetik a zsidó belügyeket.

- Van-e valami statisztika, hány zsidót mentettek meg?
- Utólag sokan dobálóztak számokkal, hogy ők hányat mentettek, de nem lehetett használni mert a végösszeg felülmúlta nemcsak a megmaradtak, hanem a háború előtti zsidók számát is. A külföldi diplomaták - Wallenberg, Lutz, Perlasca és mások - ténylegesen tízezreket mentettek meg, de a számokon leszármazottaik is vitatkoznak egymással. Az ellenállási szervezetek fényes érdemei kétségbevonhatatlanok. Saját érdekünkben hagyjuk a számokat! A lágerekben már nem sokat tudtak tenni, legfeljebb összetartottak.

- A Hetedik irodalmi folyóirat olvasóit érdekelheti, hogy a tengernyi holokauszt-szépirodalomból, melyek a legjelentősebbek.
- Ez a szörnyű eseménysorozat azóta is irodalmi művek sorát teremtette. Először a túlélők visszaemlékezései nyitották a sort, de ma már a következő generációk művei is gyakran a Holokauszttal foglalkoznak. Külföldiek közül talán Jorge Semprun A nagy utazás c. művét emelném ki, de a világhírű Eli Wiesel is Máramarosszigetről került a vagonokba. Magyarok elsősorban saját emlékeiket öntötték irodalmi formába. Szép Ernő Emberszag címen írt Budapest nyilas uralmáról, Zsolt Béla Kilenc koffer a nagyváradi gettóról közvetlenül a vészkorszak után íródott. Ekkor sok anyag jelent meg, még Hárs László ifjúsági regényei is erről szólnak.1948 után a pártállam nem szerette a külön zsidó szenvedés emlegetését. 1954-ben Bertrand Russel angol filozófus könyve - A horogkereszt rémtettei ugyan megjelent magyarul, de Kertész Imre 1975-ös munkájára csak későbbi Nobel-díja hívta fel a figyelmet. Ember Mária Hajtűkanyarja saját gyermekkori ausztriai deportálásáról 1974-ben jelent meg. Gyertyán Ervin Szemüveg a porban - 1975 - budapesti zsidó fiatalok és az elhurcoltak sorsát szembesíti. Konrád György iskolatársai nagyrészt elpusztultak, ő Cinkos c. regényében emlékeztet ezekre a szörnyű időkre. Nem veszélyeztetett irodalmárokat is megrázott a magyar zsidóság tragédiája, gondoljunk Rilinszky vonatkozó verseire (Sirok). Honismereti munkák is gyakran foglalkoznak településük zsidó lakosainak eltűnésével, pl. Szarka Lajos (Hévíz) több könyve kiemelendő a hosszú sorban. Sokat írt erről Benedek István Gábor, aki Tépd le a sárga csillagot című könyve 1990-ben a rendszerváltás kezdetén először szólaltatott meg zsidó ellenállókat, nagyrészt már Izraelből. Kertész Imrén kívül talán Moldova Szent Imre Indulója jelentős, Benedek István Gábor könyvei, Szép Ernő visszaemlékezései.

- Ha éltél volna, te mit tettél volna a zsidóüldözések idején?
- Kétéves voltam. De ha felnőtt lettem volna, feltehetően a cionizmus felé orientálódtam volna, logikai meggondolásból. De ezt nem tudom biztosan, csak egyet tartok valószínűnek: nem keresztelkedtem volna meg, mint azok a tízezrek, akik három becsapást követtek el. Ugyanis megsértették régi vallásukat, amelyet elhagytak, az újat, amelyet alapos meggyőződés nélkül vállaltak és végül saját magukat mert azt hitték ez a gesztus megmentheti őket.

- Milyen tanulságokkal szolgál könyved?
- Sajnos, rossz úton járt az asszimiláns zsidó vezetés. A cionistáknak volt igazuk. Ha lett volna akkor egy zsidó állam nem került volna sor a Holokausztra. A történelem nem a zsidók kiirtásáról, hanem hazatéréséről emlékezne, nem tömeggyilkosság, hanem tömeges kivándorlás lenne a krónikákban a leggyakoribb kifejezés ezekről az évekről.
xxx


Udvarhelyi András

 Születtem 1944. május 12-én Marosvásárhelyen, akkor még Magyarországon. 1944. szeptemberében menekülni kellett a háború elől magyar migránsként Budapestre. Itt nevelkedtem, itt végzetem tanulmányaimat.  Anyám dr. Fodor Ilona irodalomtörténész, aki meghatározta életemet. tőle tanultam a mindennapi olvasás és írás szükségességét. Kis kerülővel lettem újságíró. Voltam segédmunkás, kocsikísérő, könyvtáros, könyveladó, könyves propagandista. Újságíró diplomát 1981-szereztem, és még ugyanebben az évben az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-népművelés végzettséget szereztem, 1986-ban magyar szakos diplomát.  Közben, 1977-től főállású újságíróként dolgoztam 2008-ig. Több üzemi és érdekvédelmi lap redakciójában dolgoztam.  Majd a Népszava, a Reform, a Kurír, a Magyar Nemzet, a Zsaru magazin következett. 1992-ben a Szabad Vasutas című érdekvédelmi lap, 1994-96 között a Hírkerek című sajtóterjesztési szaklap, 1996-tól 2006-ig a Postás Dolgozó lap felelős szerkesztője voltam. Ezen tevékenységemet 1997-ben és 2004-ben MSZOSZ díjjal ismerték el. Közben megnősültem. Két fiam van, mindegyik diplomás: egyik Bálint közgazdász diplomát, másik fiam, Dávid történelem tanári diplomát szerzett. 24 lapnak rendszeresen, több mint száznak ritkábban írtam. Több laptól önként megváltam, több laptól kirúgtak mindkét oldal karrieristái. Levleimet segédfogalmazó néven írom alá, mert mióta újságíró vagyok e honban nem volt, nem van sajtószabadság. 42 éves újságírói pályafutásom során több ezer cikket írtam. Hat könyvem jelent meg. Legfontosabb: a Napóleon a karrierista és a hőszerelmes, egy publicisztika kötetem: Nekünk így is jó, egy Csepeli csevegések cikkgyűjtemény és egy esszékötet: Ha szabad így mondanom. Faludy szerelmei, barátai és szerepei. Jelenleg A Hetedikkel együtt most már négy irodalmi lapnak – a Fövenynek, a Magyar Múzsának és a Versmondónak írok rendszeresen esszéket, interjúkat. Legutóbbi kirugatásom, 2008 óta főállású nyugdíjas vagyok: olvasok, írok, sétálgatok, és végre többet gondokodom. Jól vagyok.                   

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned