Logo
Nyomtatás
2019.12.29-én, 72 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a versmondás és az amatőr színjátszás egyik legjelesebb jelenkori képviselője.
 
Kiss László 1
 
A Radnóti-, Csokonai- és Bessenyei-díjjal kitüntetett közművelődési és kulturális szakértő, rendező, szerkesztő, alapítója volt a Magyar Versmondók Egyesületének, a Magyar Szín-Játékos Szövetségnek, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek, életre hívója és kuratóriumi elnöke a Latinovits Emlékmű Alapítványnak, és főszerkesztője a Versmondó című, negyedévente megjelenő szakmai folyóiratnak.

A Hetedik Irodalmi folyóiratnak, ugyan nem volt személyes kapcsolata Kiss Lászlóval, ám munkássága eredményeképpen volt - és reméljük, továbbra is lesz - szerencsénk kollégáival együttműködni a kortárs irodalom színvonalas és szakmailag hiteles átadásában.

Kiss László elhunytával nem csak egyetlen szakmai szervezetet, de egy teljes, országhatárokat átívelő kulturális mozgalmat ért pótolhatatlan veszteség.

A Hetedik Irodalmi Folyóirat ezúton nyilvánítja ki mély megrendülését, együttérzését, és részvétét Kiss László közvetlen hozzátartozóinak, és kollégáinak!
Utoljára frissítve:2020. május 09., szombat 13:16
Nagy Imre

Írtam néhány versfélét, de nem gondolkozhatok magam felől igazán, sem költői, sem művészeti léptékekkel. Néha úgy érzem, csak tapogatózok, firkálok valami megmagyarázhatatlan kényszer által hajtva, ami nem engedi, hogy abbahagyjam. Csak halványan emlékszem az első versekre – egy sincs már meg belőlük-, de bizonytalanul gondolok az utolsóra is. Fogalmam sincs, mikor lesz az a pont, amikor elég lesz. Annak ellenére, hogy harminc év alatt legalább három ciklust, és vagy tíz év hallgatást tudok magam mögött, azért még reménykedem néhányban. Szüntelen foglalkoztat, hogy miképpen, miért, s hogyan születik a vers, az igazi, az élő, és ható műalkotás? Mert a jó vers műalkotás, ebben egészen bizonyos vagyok, mint ahogy abban is, hogy a jó költő, nem csupán költő, de művész is, amennyiben folyamatosan, időről időre élő, és ható írásokat produkál. A magam tapasztalatai, érzései bizonytalanok, és méltatlanok is bármiféle komoly, maradéktalanul helytálló következtetés levonására. Ennél sokkal autentikusabbak Füst Milánnak, s az általam imádott Pilinszky Jánosnak esztétikai, és filozófiai írásai. A nyelv, és a művészet is koronként változik, annak igényei, természete szerint, de folyamatossága sosem szűnik meg, hacsak nem élettért vesztve ki nem hal. S ez az, ami engem úgymond, izgalomban tart. Azaz, ahogy Pilinszky János is mondta „a dolgok merre fele mutatnak”?

Engem elsősorban Isten-ember, ember-ember, valamint létállapot, környezet és ember relációi foglalkoztatnak az idő, lélek és szellem síkjain. Eddigi verseim, a maguk hangvételével ezek szintjeit, színeit, és mikéntjeit igyekeztek megjeleníteni több-kevesebb sikerrel.

© A Hetedik, minden jog fenntartva.