Logo
Nyomtatás

Petőcz András 60 éves

2019. 09. 05-én köszöntöttük Petőcz András Babérkoszorús költőt, írót a Petőfi Irodalmi Múzeumban,
ahol számos pályatárs mellett tanítványai, és kiváló művészek közreműködésével, nagyon jó
hangulatú est kerekedett.
Maga az ünnepelt is megmutatta nem mindennapi eladói tehetségét. Megpróbáltuk a művészet erejével
kissé „visszaforgatni” az időt, ami nem baj, hogy telik, hiszen mind több és több új művet, illetve
barátságot szül.
Megismerhettük a Jelenlét múltját is, melyben Petőcz Andrásnak óriási szerepe volt, illetve kiderült,
hogy anno sem volt könnyű a feltörekvő írónemzedéknek.
Az est közreműködői:
Dóka Attila, Nagy Edit, Márta István, Sáry László, Hernádi Judit, Lázár Balázs, illetve pályatársak - Pósa Zoltán, Zalán Tibor, Zsille Gábor -, és tanítványok, Germán Ágnes, Karacs Andrea, Mádi Beáta, Major Eszter Anna, Zs.Nagy Izabella, Nagy Lea, Rózsa Boglárka - köszöntötték Petőcz Andrást. 
Az estet Demeter Szilárd (a PIM főigazgatója), és Szentmártoni János (a Magyar Írószövetség elnőke) vezette be.

Bakonyi István által írt Petőcz András újabb korszaka című monográfiájával is megismerkedhettünk,
melyet Sebők Melinda irodalomtörténész mutatott be, és a moderátor, Gáspár Ferenc, a Coldwell Kiadő vezetője olvasott fel.

Ezúton kívánunk mi is jó egészséget, további alkotókedvet, és még sok-sok értékes művet Petőcz
Andrásnak!
További szavak helyett pedig szóljanak a képek!

 

 



Ferenczfi-Faragó Eszter

Utoljára frissítve:2019. szeptember 08., vasárnap 18:24
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

© A Hetedik, minden jog fenntartva.