In memoriam
Mözsi-Szabó István festőművész

MSZI 1

92 esztendős korában hunyt el Tolna megye egyik legismertebb festőművésze,
Mözsi-Szabó István. Mözsön született 1927-ben, és 2002 óta Tolnán élt Hosszú utat tett meg Mözstől Tolnáig. Pedagógusként az ország több településén tevékenykedett. Tolna megyébe 1975-ben tért vissza. Szekszárdon kapott műteremlakást. Kísérleti szövőműhelyt vezetett a Babits Mihály Művelődési Házban, tíz éven át, tudományos főmunkatársi lakott. Kétszer házasodott, gyermeke nem született. Festményeinek állandó tárlata Tolnán látható.Szívesen festett paraszti életképeket – Disznóölés Mözsön, Bogyiszlói lakodalom –, vízparti történéseket – A régi tolnai Duna, Halászat Bogyiszlón –, és sokalakos kompozíciókat: Ikonosztáz, És őket ki viszi át?, Önarckép köszönettel.
Erdélyi barangolásai nyomán született meg legismertebb sorozata, a Vigyázó tornyok. A fatornyos templomokat megörökítő mintegy negyven képe, a romániai falurombolások elleni tiltakozást fejezte ki. Vándorkiállításokon számos kulturális intézménybe és iskolába eljutott a kollekció. Mözsi-Szabó István már akkor a nemzetek Európájáról, a sokszínű kultúra megőrzésének fontosságáról beszélt, amikor ez még nem volt divat. Kedvenc példája szerint: az iskolás gyerekek gyurmájának különféle színei vannak, de ha összenyomkodjuk, egy szürke masszává válik az egész. Gyakran hangoztatta, hogy felelősségteljesen kell élni, dolgozni és beszélni. „Igyekeztem mindig úgy élni, hogy ne kelljen beleköpni a visszapillantó tükörbe.” - mondogatta. Alkotásaival több, mint nyolcvan egyéni és számos csoportos tárlaton találkozhatott a közönség. Festményei eljutottak Európa több országába Munkássága elismeréséül megkapta többek között a Babits-díjat, a Csokonai-díjat és a Tolna megyei Príma-díjat.
Nagy János költő tanár
1934-ben született Vas megyében, a ma már Vasszécsenyhez tartozó Lipárton. Egész életét a pedagógus hivatásnak szentelte, szülőfalujában, Vépen és Szombathelyen tanított. Munkássága ismeréseként Vasszécseny és Vép díszpolgára lett. Első versei az Őrség (1954) antológiában jelentek meg, azóta fél tucatnál több önálló kötete és számtalan antológia őrzi verseit. A legmelegebb hangú versek azonban a két Szombathely melletti faluról, Lipártról és Vépről szólnak. Lipárt – a szülőfalu. Örök számvetés volt irodalmi tevékenysége. Minden kötetében megemlékezik a lipárti rétről, ahol a költő gyermekkora zajlott. Gyöngyös-part, libák, játék, a paraszti élet. Egy olyan ember visszaemlékezései ezek a versek, akinek általános iskolai bizonyítványán a mai napig ott éktelenkedik a nagy P betű. Aki a parasztembert látja a huszadik század legnagyobb vesztesének.2019 február elején hunyt el csöndben, tisztességben, ahogy élt.

Pődör György

Pődör György 1948. szeptember 24.-én született Vasszilvágyon, ahol gyermekkorát és általános iskolai éveit töltötte. Az egész életét meghatározó szép élményeit, a vasi táj, a szülőföld és a szülők szeretetét számtalan vers és kötet őrzi. Családi hagyományként a műszaki pályát választotta, ám szépirodalmi tevékenységét is tovább folytatta. A szombathelyi gépipari technikum elvégzése és a katonai szolgálat után a dunaújvárosi műszaki főiskolán (acélszerkezet-tervező) illetve a budapesti műszaki egyetem nappali szakán (mérnök-tanár) szerzett diplomát. Később ugyanitt közoktatás vezetői (1996), illetve a veszprémi egyetemen minőségügyi szakmérnöki (2001) oklevelet kapott. Nős, felesége Kusler Erzsébet, akivel együtt járt főiskolára, egyetemre, szintén műszaki ember. Gyermekei: Csaba (1974) és Zoltán (1976) foglalkozásuk mellett aktív sportemberek. Az egyetem elvégzése után egy évet tanított Zalaegerszegen az építőipari szakközépiskolában, majd Körmenden lett tanársegéd a főiskolán. 1975-ben került a szombathelyi Savaria Szakközépiskolába. Az azóta eltelt időszakban nagyon sok sikeres tanítványára emlékezhet vissza büszkén. Tízéves igazgatósága alatt épült meg a kollégium, alakult ki a korszerű tanműhely- rendszer és növekedett a tanulói létszám több mint másfélszeresére. Országos elismertsége volt az intézmények a szakmai tanulmányi versenyeken elért eredmények miatt is. 2010-ben vonult nyugdíjba, az iskolával a kapcsolata nem szűnt meg, de tanórákat nem vállal. Minőségügyi szakmérnöki munkája mellett lakóhelyén

aktív közösségi tevékenységet folytat.

Irodalmi munkássága a hetvenes évek elején indult a Sor című vasi antológiával (1971), majd ezt követték Tavasz-kötetek Fejér megyében.Öt önálló kötete jelent meg: Szélmalomverő (1985), Pecsétek feltörése (1991), Zodiákus (2008).Ítéletidő (2013) és a gyermekverseket tartalmazó Játékos világ . Versei folyamatosan jelentek meg a helyi és a regionális sajtóban.irodalmi folyóiratokban Számtalan irodalmi antológia szerzője, szerkesztője volt az elmúlt évtizedekben. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációit cikkek, tanulmányok sokasága mellett szakmai példatárak és oktatási segédanyagok fémjelzik. Számos városi, megyei és országos elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia kitüntetést. Gyermekkora óta foglalkozik ásványokkal. Alapító tagja a Magyar Minerofil Társaságnak és a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Körnek, illetve a Földtani Örökségünk Egyesületnek. Ásványtani publikációi elsősorban a vasi terület vonatkozásában ismertebbek. Ásvány-, közet-, illetve fosszilia gyűjteményének válogatott darabjai az általa létrehozott vasszécsenyi Ásványmúzeumban láthatók.    

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned