Vác, 2018. május

Mi köti össze az ország különböző pontjain élő idegen embereket egymással, ha nem rokonok? A művészetek iránti rajongás, a hasonló gondolkodás, a hasonló elvek vallása.
Az A Hetedik így kapott újabb meghívást, ezúttal a Vers-Dal Fesztiválon megismert Bárdócz L.Csaba által, Vácra, a váci költők, írók közösségétől.
Számomra Vác óriási, pozitív meglepetés volt: nem is sejtettem, hogy ez a városka ilyen gyönyörű, kulturált hely; öröm volt a meghívásnak eleget téve később a séta a városban!
Szerkesztő társaim, Fábián Jóska, Nagy Imre, Ferenczfi János, és jómagam voltunk a delegáció tagjai. A két főszerkesztő a lap felépítéséről beszélt, János, az alapító pedig arról, milyen elvek alapján választotta ki kollégáit, illetve a lap szerkezeti felépítéséről. Sok-sok szerzőnktől olvastunk fel írásokat, melyekre a hallgatóság nagyon pozitívan reagált. 4 blokkban ment a felolvasás, közben Csaba gitározott és énekelt saját szerzeményeket. A műsor végén pedig a hallgatóság kérdéseit válaszoltuk meg.
Nagyon jó, parázs hangulatú beszélgetés kerekedett, aminek csak a jelen cikket író gyomrának udvariatlan korgása vetett véget… Illetve az, hogy még világosban szerettünk volna lesétálni a Duna-partra, és a várost is látni akartuk még. De meséljenek, íme, a képek, melyeket Molnár József készített. Köszönjük a meghívást és köszönjük a képeket!

Szerkesztők

 

 

BLCS énekel

 

Főszerkesztők2

Jóska felolvas

 

Főszerkesztők1

Kommandó Vác

 

Házigazda Vác

Utoljára frissítve:2018. június 06., szerda 18:20
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned