Kedves Olvasó!

Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy lapunk eddigi történetének egyik legjelentősebb eseményéről tehetek bejelentést!
Az A Hetedik és a József Attila Társaság elvi megállapodása értelmében a most megjelenő irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű József Attila Összes tanulmánya és cikke 1930-1937 kritikai könyvkiadásról elsőként számolhatunk be ebben a közegben, s majd ezt követően is, minden a kiadvánnyal kapcsolatos lényeges történésről a Társasággal egyeztetve, folyamatos közlésre kaptunk megbízást és jogot.

Elsőként Tverdota Györgynek, a József Attila Társaság elnökének bejelentését közöljük:

Örömmel tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy több éves közös munka eredményeként elkészült József Attila 1930 és 1937 között írt értekező prózai írásainak kritikai kiadása. A két kötetes kiadvány hamarosan napvilágot lát a Harmattan kiadó gondozásában. Április 21-én, a Magyar Nemzetközi Könyvfesztivál programjának keretében sor kerül a kritikai kiadás bemutatójára: 

Millenáris 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.) a Kner Imre teremben 14 órától 15 óráig a József Attila Összes tanulmánya és cikke 1930–1937 kritikai kiadásának könyvbemutatója (L'Harmattan Kiadó). Megnyitja Váradi Péter főszerkesztő, moderátor: Angyalosi Gergely, résztvevők: Spiró György, Tverdota György és Veres András.

 

A kiadvány rendkívüli jelentősége a most megjelenő, eleddig még sosem közölt kéziratok tanulmányozásában, s a közben felvetődő kérdésekben, és válaszokban van. Az előzetes beszámoló alapján a kutatás folyamán a költő 1930-1937 év közötti életszakaszának, tanulmányainak, világlátása változásainak, írásai keletkezésének terminológiai újra gondolása fogalmazódott meg, amely aztán a teljes anyag bizonyos mértékű újraértelmezésére ad okot! (A szerk.)

127 jozsef attila nagy

A rendezvényre mindenkit szeretettel várunk!

Nagy Imre
tartalomért felelős főszerkesztő

Nagy Imre

Írtam néhány versfélét, de nem gondolkozhatok magam felől igazán, sem költői, sem művészeti léptékekkel. Néha úgy érzem, csak tapogatózok, firkálok valami megmagyarázhatatlan kényszer által hajtva, ami nem engedi, hogy abbahagyjam. Csak halványan emlékszem az első versekre – egy sincs már meg belőlük-, de bizonytalanul gondolok az utolsóra is. Fogalmam sincs, mikor lesz az a pont, amikor elég lesz. Annak ellenére, hogy harminc év alatt legalább három ciklust, és vagy tíz év hallgatást tudok magam mögött, azért még reménykedem néhányban. Szüntelen foglalkoztat, hogy miképpen, miért, s hogyan születik a vers, az igazi, az élő, és ható műalkotás? Mert a jó vers műalkotás, ebben egészen bizonyos vagyok, mint ahogy abban is, hogy a jó költő, nem csupán költő, de művész is, amennyiben folyamatosan, időről időre élő, és ható írásokat produkál. A magam tapasztalatai, érzései bizonytalanok, és méltatlanok is bármiféle komoly, maradéktalanul helytálló következtetés levonására. Ennél sokkal autentikusabbak Füst Milánnak, s az általam imádott Pilinszky Jánosnak esztétikai, és filozófiai írásai. A nyelv, és a művészet is koronként változik, annak igényei, természete szerint, de folyamatossága sosem szűnik meg, hacsak nem élettért vesztve ki nem hal. S ez az, ami engem úgymond, izgalomban tart. Azaz, ahogy Pilinszky János is mondta „a dolgok merre fele mutatnak”?

Engem elsősorban Isten-ember, ember-ember, valamint létállapot, környezet és ember relációi foglalkoztatnak az idő, lélek és szellem síkjain. Eddigi verseim, a maguk hangvételével ezek szintjeit, színeit, és mikéntjeit igyekeztek megjeleníteni több-kevesebb sikerrel.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned