Turczi István

ÜRESSÉG

 

 

Turczi Istvánt írásán keresztül volt szerencsém megismerni. Kedves, közvetlen személyisége, minden sallangtól mentes, az irodalom iránti alázatos és egyben elkötelezett, de megalkuvást nem tűrő hozzáállása azonnal szimpatikussá varázsolta őt számomra még írásain is átsugározva, s gondolom, mások számára is. Ez megmutatkozott azon a buzdításon és lelkesítésen is, mellyel kitüntette szárnyait bontogató az A Hetedik című irodalmi folyóiratot, felbecsülhetetlen értékű abban a világban, melyben kritikátlanul és önkritikátlanul születnek meg, majd tűnnek el máról holnapra online folyóiratok. Kitüntető, hogy meglátta, értékelte és megértette az A Hetedik célkitűzését és értékét, és jó hírét latba vetve biztosította támogatásáról a szerkesztőség igyekezetét, amint ez az A Hetedik februári számában is olvasható (http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1101-turczi-level.html).

Nagy örömünkre e kiváló, József Attila-díjasBabérkoszorú-díjas és Prima Primissima díjas magyar költő, író, műfordító most új kötettel jelentkezik, mely a Scolar Kiadó gondozásában, Üresség címmel jelenik meg.

A kötet bemutatója 2017. április 23-án, 16 órakor lesz a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Kner Imre Termében. A szerzővel Karafiát Orsolya fog beszélgetni, másik kiváló költő barátunk, Vörös István közreműködésével.

 

Az A Hetedik szerkesztősége szívből gratulál Turczi Istvánnak, és további sikereket kíván munkásságához!

Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned