Repülősó

  • Kategória: Versek

Repülősó

Az utcák már sehová sem vezetnek,
de elindulunk, feléd lejt minden út,
legyen egyenes vagy görbe, szép vagy rút.
A többiek: gyűrött arcú istenek,

az eget nézik, hangosan nevetnek.
Besötétedett. Az égbolt egy mély kút,
csak néhány csillag még, mi belé nem fúlt -
a nevemet hallom, engem keresnek.

Valaki ébreszt. Őt sosem láttam még.
Az utcakő hideg, én ezt nem értem,
fölöttem már kéken pislákol az ég,

én ezt nem értem, nem lehetek vétlen,
a vérnyomásomat nem mértem már rég.
Kábultan nézem. Kámfort nem kértem.

Repülősó

  • Kategória: Versek
Repülősó
 
Asszonya minden áldott este elájult.
Derékhúzó fáradtságra hivatkozott:
heteket töltött a papírmunka között,
ami rá a sötét kis laborban hárult.
 
A szemét lassan már szürkehályog fedte,
gerince göcsörtös kérdőjelbe görbült,
a fejére haj helyett csatakos szőr ült,
és muslincák köröztek rajban felette.
 
Sokáig nem tudta az ájulás okát
sem ő, sem a nej, sem tudákos orvosok.
De egy találmány végre megoldást hozott:
 
a fantasztikus ammónium-karbonát
csodát tett. A kis laborban kiszabadulva
életet lehelt a zombinőbe újra.

Repülősó

  • Kategória: Versek
REPÜLŐSÓ
 
Ők, akik a halálszektát, az ISIS-t
legyőzték nekünk, helyettünk, s nem velünk,
olyan fegyvert kaptak, hogy ellenünk
nehogy győzzenek majd, csak ott a krízist,

nem látnak íme, oldalukon Kisst, Smith-t,
ami köztük, házaik közt elvegyült,
a lángok és romok közé feketült
halottaik csak. Meg egy-két zsurnaliszt.

Mondd, ez magadhoz térít? Mi, ha ez nem?
Míg vásárolgatsz, s a jólét betájol,
kellemes ájulásban, félszeretten,

a NATO lövi a kurdokat, s számol.
Mondd, ez magadhoz térít? Mi, ha ez nem?
Csinálsz-e bármit is máshogyan mától?

Repülőshow

  • Kategória: Versek
repülőshow
 
három csíkot húzott a Duna felett,
a Szabadsághídról bámulták a nézők,
nem gondoltak a gyerekfejekre, később
a repülőrajt látva röptében, elmenet
 
ki tudta hogy csak egy évig tart a béke
a béke, amiről alig tudtunk, mert alig volt,
újjáépíteni, hazaköltözni, feltörölni a port
végül talán kár is volt egy évre
 
az üllői úton hazasétálva hiába
törekszel hogy érezz valamit,
esetleg rájöjj valamiféle igazságra
 
tátogunk, mint a halak itt,
a szabadsághídról bámulva a hibákra
de kinek a hibája, mondjatok valamit

Repülősó

  • Kategória: Versek
Repülősó
 
Ez a nap jól ért véget. Úgy hiszem.
Nem kellett az ammónium-karbonát.
Őszi lombok hullanak ránk, mint kabát,
kis tégelyben jó kedvem elviszem.
 
Mi fér bele vajon még e napba?
Színek, fények, illatok és barátok.
Szonettekkel emlékeztünk ma rátok.
Bár mindig így szállhatnánk csak harcba!
 
Ürítsük poharunkat értetek,
daloljanak szavaink is rólatok,
akik egykor hazánkban éltetek,
 
akik e szép, dús nyelven szóltatok,
akik egykor magyar verset róttatok,
akik ma is közöttünk,  itt vagytok!
 
 
 
 
 

Repülősó

  • Kategória: Versek
Repülősó

Repült a só, a tányér eltörött,
eltört a tányér és a pillanat.
Valaki lecsapta a kanalat.
Egy légy repült át az asztal fölött.

Repült a só, ő lett az üldözött,
a hangulat is utánaszaladt,
falnak ütődött – nem látta a falat –,
repült a só, kavarta a ködöt.

A sószóróból dőlt a sóvihar,
ázott a szó, a szív, a hangulat.
Aztán kilépett két köpcös szivar,

és lepisálták körben a falat.
Repült a só, maradt a nyom, a fal.
Eltört a tányér és a pillanat.

Repülősó

  • Kategória: Versek
REPÜLŐSÓ

Hány madár repülése fér bele
egy tölgyfa meg nem rebbenő lombjába?
Hány havazás egy hópehely szirmába?
Egy élet hány tele lesz majd tele?
 
 Az ég nem hasadhat száz villámra,
és nem csak a viharnak lehet szeme,
és valósággá válik majd a mese:
lesz levele, virága és szára.
 
Repülősó pereg egy nagy tenyérbe,
mint egy homokóra sárga homokja,
s összegyűjti, mint egészet a része,
 
és önmagával megsokszorozza,
és nem hiszi el majd, mert nincsen vége –
lesz magassága, szélessége, hossza.

Bátorító szonett

  • Kategória: Versek
Bátorító szonett
 
Ez a pillanat is elérkezett
és végül a HR őt választotta
nem lehet már ennél tovább napolva,
hogy egy nő egy multicéget vezet
 
megráz egy-két fontos férfi kezet
ki kell, hogy apadjon könnycsatorna,
s holnaptól beindul az izomtorna
hogy jól működhessen a szerkezet
 
de legbelül még ugyanaz marad
„te, te legyél, légy mindig önmagad”
fülben szól így az anya süvöltő
 
szava. Az íróasztal és a pad
most már tiéd. Légy híres, mint Arad
mint mások fejében egy nagy költő.

Mint tavaly

  • Kategória: Versek
Mint tavaly

És beköszöntött. A tavalyi évszak.
Repült a nyár, a nyíl, a nyúl, a csákó.
Volt hinta, birkó fekvő és felálló.
Volt tésztagyúrás, bodzaszörp és étlap,

és nem kerestük, csöpög-e a jégcsap.
Termett a kiskert, elpihent az ásó,
mikor a fáradt lábra jött a lábsó,
és masszírozva nyúlt ki mind, a végtag.

Elnyúlt az est is két nappal között.
Szunnyadt a fej, a fej mellett a haj,
szunnyadt a sípcsont, mégsem lett törött,

szunnyadt a kísértés, szunnyadt a baj,
bár álmában időnként felnyögött.
Megint csak ősz lesz. Mint tavaly. Ajjaj!

Szonett egy külföldi túristához

  • Kategória: Versek
Szonett egy külföldi turistához
 
Nézz körül, ez az a hely, ahol élek.
A pesti tájból sohasem elég.
Tudom, mit gondolsz, mennél, de ne még
nézd az épületeket milyen szépek…
 
nem jut eszembe, na, hogy mi ez és ez,
de híres utca, itt kell hogy legyél,
hogy elhidd. Magadfajta mit remél?
Nálatok talán a pocsolya kékebb?
 
Szélesebb tán és kátyútlan az út,
mi elvezet téged valahová
a parkokban szól ezernyi kakukk
 
hogy örülünk, élj soká, élj soká?
Ne menj még, nézd itt is, ott is lapul
valami, melyben találhatsz csodát.