Beke Borbála

Beke Borbála

Beke Borbála

Budapest közelében nevelgetjük két gyermekünket, miközben ők alszanak, én írok.

Hétköznapi életemben, pénzügyes munkám révén sok családnak, sok álmát válthattam már valóra.

Eközben számtalan emberrel találkozom, beszélgetek, én hallgatok, ők mesélnek magukról.

Én pedig írok róluk. És magamról.

Amikor olvasok, kitárul a világ.Amikor írok, szintúgy.

Mert talán nem is a fontos, hogy bennem mi zajlik, kavarog. Hanem az, hogy az olvasóban mit indít el a történetem. Én elkezdem, ő pedig saját lelke kavargásaival, saját élményeivel, érzéseivel, álmaival, emlékeivel és vágyaival folytatja. Befejezi.

Ki tudja? Talán egyszer mesél ő is nekem egy történetet. Leírom, ha engedi.
Arra is rácsodálkoznak, azt is kicsomagolják, forgatják, folytatják, befejezik mások.

Összekapcsolódunk.
A szavak, a történetek, s az érzések összekapcsolnak minket.