Balla Zsuzsanna

Balla Zsuzsanna

Mottó: Kötetlen bemutatkozás kötettelenül

A versek mindig kitüntetett szerepet kaptak életemben. Olvastam, szavaltam majd tanítottam őket. Egy vagyok azok közül, akik egyszer klaviatúrára kapva azon vették észre magukat, hogy valami megváltozott. A másik oldalra állva kezdtem felelősséget vállalni az alanyért és állítmányért. Van úgy, hogy verseket írok, máskor mesét, dalszöveget vagy haikut - de az is megtörténik, hogy hallgatok. Volt úgy, hogy szerettem volna magam megmutatni, küldtem szövegeket pályázatokra, fesztiválokra. Az is előfordult, hogy dallá váltak verseim, vagy verssé váltak általam festmények, grafikák. Tagja voltam csoportoknak, ahol alkotói barátságoktól inspirálódva pengettük nemes versenyben a „líra” húrjait. Az Artagora után az Alak-art lett az a közösség, ami otthonommá vált. S mindez abban a tíz esztendőben, amikor le is írtam, ami foglalkoztatott. Az írás teljes embert kíván, a tanári hivatás szintén. Az én teljességem inkább az utóbbi, de időnként belekóstolok az elsőbe is. S ha egy-egy versem megérinti azokat, akik az útjába sodródnak, akkor az jó. Ez nekem elég. Mint egy kavicsnak, mit észrevesznek…