Vitányi Iván

Vitányi Iván

Mottó:
„Lehettem volna valaki más, de más az valaki más lett”
( - Presser Gábor)

„Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom"
( - Veres Péter)

Mi is vagyok én?

Egy szinte biztos: Az építész végzettségű, fényképezgető, harmonikán balkáni zenét játszó tamburakészítő, villamosbuzi, hangtechnikával foglalkozó archivátor bluegrass bőgősök között a legjobb boogie-woogie zongorista.

Néhány száraz adat:
1966-ban születtem értelmiségi közegben. Hasonnevű apámat elég sokan ismerhetik a T Olvasók közül is. Anyám iparművész végzettséggel énekesként praktizált, míg meg nem születtünk (a többes szám az öcsémre utal). Talán ezzel is magyarázható különös vonzalmam a humán- és a reálterületek határmezsgyéihez. Mint fentebb már céloztam rá, építésznek tanultam, de a hangmérnökség (OKJ-s formában hangmester-hangtechnikus képzés), valamint a hangszerkészítés, és a fotózás – mely utóbbiakról nincs papírom – is hasonló indíttatásból ered. 2001 óta a Hagyományok Háza folklórarchívumában dolgozom, és a gyűjtemény digitalizálását végzem.
Elváltam, párkapcsolatban élek, gyerekem (még) nincs. (Hová az a nagy sietség?)
Mindemellett több hangszeren, több műfajban, még több formációban zenélek.
Az írás csöndben a háttérben kísért végig. Mint rendes amatőr, hol naplójegyzeteket írtam önterápiás célokkal, hol ismeretterjesztő cikkeket a Folkmagazinba, hol novellácskákat a fiókba, hol meg közéleti aktivitást fejtettem ki olvasói levelek (Uram, irgalmazz - fészbuk posztok) formájában.
Az itt szereplő nevek nem valódiak. Bármiféle egyezés valós személyekkel kizárólag a véletlen műve lehet... – Vagy a napló műfaji sajátosságáé.