Lackfi János

Lackfi János

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.
Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.
1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.
1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.
Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.
Hat gyermek édesapja: Simon (1992.), Margit (1995.), Dorottya (1997.), Johanna (1999.), Ágnes (2002.) és Julianna (2015.). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.
Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lackfi_J%C3%A1nos