Kertész Zoé

Kertész Zoé

Írni jó.
Kár, hogy csak ülve lehet csinálni.
Vagyis nem.   
Fekve is lehet írni.
Ágyban, vagy fán függeszkedve, például gyönyörú reggelen, lombok között, ahol madarak csicseregnek körülöttünk, a levelek között bekukucskál a nap, ( ha mer, mert zavarja a monitort, ) nem nyom sem a tornacipőnk, sem a fa kérge a fenekünket, ... meg feltéve, hogy van Wifi.
Állva is lehet persze írni, - aki már próbálta tudja, - egy idő után kényszeredetten elkezdünk lépegetni, aztán beindul a "mégiscsak le kéne ülni" érzés,- szóval, az írás "üddögélős" dolog.
Nem jó, ha valaki nem tud egyhelyben maradni.
Ha szeretne filmet vágni, énekelni, tornázni, a világűrt tanulmányozni, mindezt persze egyszerre.
Ha 30 évig Párizsban manökenkedik, fotóskodik, art directorkodik, - még akkor is, ha mindezt persze egymás után,- az is visszahúzó erő.
Meg aztán, magyarul írni?
És miért ne?
Végülis Budapesten születtem.
Írni kell, mert írni jó.
(Feltéve, hogy van Wifi.)