Bartos Aranka

Bartos Aranka

Bartos Aranka / 1932-2012 / költő Bácsborsódon született, majd hamarosan Bajára került. Három testvére közül a bátyja, Endre híres festőművész lett, de szobrászként is nagyot alkotott.  A bajai ház, amiben felnőttek és amiben Aranka leélte az életét, ma Bartos Emlékház címen látogatható hely a művészetek iránt fogékony közönség számára. 

Bartos Aranka több mint negyven éven át könyvtáros volt a bajai Ady Endre Városi könyvtárban. Első versét tizenöt évesen írta, az utolsót pedig halálos ágyán, húgának diktálva azt. Tagja volt a helyi Sugovica Irodalmi Körnek, valamint a Kézjegynek, vagyis a Tolnai Tollforgatók Egyesületének. Rendszeresen publikált a "Jelkysvárosban", az évenként megjelenő "Kézjegy" antológiában; emellett a "Bajai Honpolgárban", a "Heti Hírmondóban", a "Művészet és Barátai" folyóiratban, a csongrádiak "Üzenet társaimnak" című, és még egyéb  antológiákban is. Irodalmi pályázatokon lett díjazva, és elismerte őt városa is: Megkapta a "Baja Város Kultúrájáért" kitüntetést.

Bartos Aranka: Önéletrajz helyett

Úti keresztfa tövénél a vándor, ha
leroskad, s a látóhatáron túlra tekint,
ősi erő szövi át csendjét, mint annak,
aki békét nyer a szavak reményzöld
sűrűjében, e viharpihentető nagyerdő
közepén... Már gondolati formában is
zenél a magyar szó, Istentől való
nyelv a mienk, ahol hittel rak
fészket a költészet: - tölgyfalomb
sátorban a dalos madár. Az emberi lét
talaján annyi a buktató, ahány a lépés,
de a tilosba tévedt, űzött elme, ha
elfárad, itt nyugvóhelyre talál, mert
versben a szó megdicsőül, mint déli
sugár az úti kereszt pléhkrisztusán.

https://www.youtube.com/watch?v=HNry1rl4xIs