Csató Gyula

Csató Gyula

Önéletrajz

Születtem 1961-ben, még az történt akkortájt, hogy Gagarin megkerülte a földet.

Anyám, apám szerették egymást, tehát időnként összeveszetek, kibékültek, összeveszetek, kibékültek. Aztán összevesztek velem, mikor kamasz lettem, előbb nem, talán nem volt rá okuk. Közben iskolákba jártam, elvégezetem a nyolc osztályt, egy kicsit úgy nézett ki, hogy többet nem fogok, de aztán csak leérettségiztem.

Legközelebb 13 év múlva ültem iskolapadba, mert egy kis időt azzal töltöttem, hogy éltem. Voltam díszletmunkás, gyári munkás, állatápoló, földmérő, levéltáros, esztergályos, de egyszer csak 28 éves lettem. Hirtelen úgy döntöttem, hogy életpályát keresek, aztán egy másikat is, és így lettem szociális munkásba oltott tanár. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy családterapeuta is szeretnék lenni, mert vannak családok, ahol a szeretetet és a harmóniát néha elhomályosítja valami oda nem illő, és a közös boldogság kicsit visszavonul. Én hiszek abban, hogy ezek a helyzetek megoldhatók, a harmónia meg a boldogság visszasomfordál elnézést kérve, csak egy kis segítség kell.

Megnősültem, hogy ezt a boldogságot magam is gyakorolni tudjam, és meg is találtam egy olyan társ mellett, aki mindig mindenben támogat.

Közben meg írtam, és irogattam, és írtam…mindenfélét. Maradt a mindenféle a ládafiában, amíg egyszer csak….

Az egyszer csak után volt még néhány megjelenés, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy azóta is írok és írok.

A célom egyszerű. Életeket, helyzeteket, a világunkat akarom elkapni egy – egy pillanatban. Emberi sorsokat, olyanokat, amilyeneket látok magam körül, meg amiket elképzelek azok alapján, amiket látok.

Hiszem, hogy az ember esendő, néha jó, néha bűnös, néha ilyen-olyan, de majdnem mindig szerethető. Ezt a hitemet öntöm át a papírra, és írok, és írok.

Abban hiszek még, hogy az írás célja az, hogy örömöt okozzon, hogy aki olvas, az ráismerjen a világra, és azt tudja mondani…”hát nehéz, nehéz, de mégiscsak élhető ez a valami, ami körülvesz….”

Ez az én életem és annak célja dióhéjban. Gyerekkel foglakozom, meg gyerek lelkű felnőttekkel, és közben meg írok, irok….és nem várok semmi különösebbet, hogy egyszer csak…mert nagyjából minden megvan, mait szeretnék.

Kerek a világ, az én világom legalábbis….

Csató Gyula