Nőnapra

  • Kategória: Versek

Nőnapra

Ha lett volna Apám figyeltem volna
hogy borotválkozik naponta
keze hogy simítja hajam
láthattam volna hogy pillant Anyámra
hogy néznek össze cinkosan
ha lett volna bátyám
meghúzta volna copfomat
ha ő elszívott egy cigit
beárultam volna biztosan
öcsém kivel játszhattam volna katonásdit
és olvashattam volna Karl Mayt neki
ha lett volna Anyámnak bátyja
neki óriás cipője s cigaretta szaga ruhájának
ha lett volna gyermekéletemben
megtanultam volna a Férfit
s nem féltem volna tőlük soha.

Lélek

  • Kategória: Versek

Lélek

Múlékony testünk valóságos
helyet hasít a térből,
s addig birtokolja,
míg az odavetett skicc,
megtelik tartalommal
mind azzal, ami jellemez,
de mint a színész
nem adjuk hozzá igazi arcunk,
csak eljátsszuk a szerepet.
Ha a maszkunkon mégis átüt a lélek,
a valóság vérezni kezd,
meztelen arcunk teleírja
titkainkkal, mert őszinte,
mint a halál.

Elmúlás

  • Kategória: Versek

Elmúlás

Költői szó, illatos,
Mint hervadó virág
Édes, érzéki, végső üzenet
Hajszálrepedés, titkos jel
Idő stigmája régi porcelánon
A finom rajzú virágok között
Múló borzongás, egykor majd te is
Sötétlő vásznon apró repedés
Festmény olajban
Néma dédszülők
Kis fadobozban sérült ékszerek
Tartós kötések aranyvillanása
Gyűrűk, nyakláncok,
Megvakult kövek
Szekrények mélyén túlélőruhák
Sápadó selymek, poros bársonyok
Ha szól a dzsessz,
Belőlük tánc suhog
Megfakult tükrök, talán jobb is így
Míg tartja őket cirádás keret
Megszépítik a mai arcokat
Futólag én is belenézhetek.

Palackok üresen

  • Kategória: Versek

Palackok üresen

Kamrámban a borok
öröknek látszó burkai,
hogy-hogy nem összegyűlnek.
Nem tartanak már kupaktanácsot,
megszelídültek.
Csak néha-néha zördülnek össze,
hogy a sor végére miért nem
az újabbak állnak?
A tenger él. Minden hulláma
egy lélegzet, egy napja a Hold.
Palackpostádat jól dobd be.
Vagy ennél is jobb lenne
egy lassan süllyedő hajó.

Két kifli

  • Kategória: Versek

Két kifli

Magzati pózban őrizted ágyam
(kiskifli voltál) édesen, lágyan.

Ölelő karral nagykifli voltam,
átkaroltalak szárazon, sótlan.

Megfűszerezted mégis az álmom,
éreztem ízes ajkad a számon.

S csókok morzsái hullottak egyre,
rá a szemedre, rá az öledre.

Újabb délelőtt

  • Kategória: Versek

Újabb délelőtt

Újabb délelőtt pezsgett semmivé
Juniperus az órájára néz
A lélek helyén e méret nélküli
És késztethetetlen, süket ólom
Veszélyesebb mint egy
Terebélyes, testi kísértés.

Röviden

  • Kategória: Versek

Röviden

Isten beszél Magában,
Ez a Minden.

Én beszélek Hozzá,
Ez a hit.

Ha velem beszél,
Beteg vagyok.

Ha nincsen Isten,
Néma csönd van akkor.
 

BűvÖlet

  • Kategória: Versek

BűvÖlet

Miféle mágiákat űzöl,
mi jégre tűz, s a tűzre jég?
Minő varázslat ez, ha gyűlöl,
kitől az árva fényt remél?
Hasít a medre könnypataknak,
halálos éle tört szavadnak,
e bűvölet magányba zár -
arany kalitka, rab madár,
s a csontjaimba mar hiányod,
erembe vág a nincs tovább,
a sorsra küldi fintorát;
kegyes feloldozásra várok...
de mondd, e gyötrelem miért?
Lehelj reám varázsigét.

Tavaszra minden rendbejön

  • Kategória: Versek

Tavaszra minden rendbe jön…


Tél volt.
Tavaszra minden rendbe jön, mondtad
átmosolyogva a fájdalom függönyén.
Tolj majd ki székestül a kertbe, kérted,
hadd érjen napsütés.
Tavasz van.
Nehéz a szék, nyikorog, ahogy tolom.
Pedig üres. Csak egy kép van rólad benne.
Fülembe hallom ígéreted: tavaszra minden rendbe jön,
de hiányzol nagyon…

(Fehér Erzsébet emlékére)

Őszeim asszonya

  • Kategória: Versek

Őszeim asszonya

Kopár fák fölött,
A szürke égen,
Nem mozdul semmi.

Te lebegsz tudatom
Origóján.

Az idő,
Mint gombostűfej,
Oly parányi pont…

A galaxisok fényév-milliárdjait
Alig fogja be képzelet,
De lelkem belső univerzumában
Te töltesz ki minden teret.

Mert az évek összetörik testünket,
Mint papírt az idő,
S lelkünk elenyészik,
Mint régi írás kalligráfiái…

Csak kopár fák maradnak,
Lusta varjú károg olykor.

Őszeim asszonya!
Adj még egy kortyot
A fűszeres borból!

Ne nézz tükörbe!
Ne nézd petyhüdt ráncaim!
Csak fogadj be,
Mint a persely,
Hogy veled együtt jussak át
A legvégső horizonton,
A végső, nagy origón,
Akár teve a tűfokon!

Tél lesz.
A lét, a rét dermedve befagy,
S mi nem leszünk.

Ölelésed mégis,
Akkor is
Befogad.