Megjelölt madarak

  • Kategória: Versek

Megjelölt madarak

úgy leámul rólad a kép
tudom képtelenség
de idehallik
csendes szívverésed
ártatlan/boldog mitsemértése

csak szófogadóan
tetted, amit mondtak
néha többet is, mert vitt a hév
körülötted a lusták elhulltak
a kényelmet szerették

hitted a lehetetlent
lesz béke, van béke, máris itt
s amit kifacsartak másokra hagytad
hitted a hazát -
olyanok, mint te sokan voltak

ártatlanok
nem mosták kezeik
nem tettek hangosan nagyot
rábízták az időre, oldja meg
az meg is tette

igaz, emberek kezét festette
vele véresre

nem gondolkoztál olyan mélyen
hogy belefúlj
ezért ért az összeomlás
váratlanul
mi jobb van ennél
testvériség-egyenlőség-szabadság?

mikor a demokráciák hazudtak
alakot váltottak
szétfolytak, összecsomósodtak
tetted, mit kellett s miket hittél
rendesek voltak
nem csúnyák ezek az eszmék
az élet-halálról is azt vélted, amit más
jön, van, lesz feltámadás

csak mikor közelebb jöttek
és neked mentek
kezdett töredezni benned
az addigi rend

szerettelek úgy ahogy voltál
tudatlannak
barna medvének
lomha vénnek
nyurga kamasznak

bár csak akkor hozott össze a sors
amikor már semmi közünk
sem lehetett egymáshoz
a volna, a mintha
az elképzelés

hazai ágyat vetve szülőföldünk
magas- hegyes
szálkás-szeles göröngyös terepén
visszaszállított múltunkba
mi sosem volt
de értettük egymást
a szó is a régi volt

most árvult szívvel ülünk
kétfelén a világnak
letagadva még azt is
amit pórusaink kiáltanak
hogy egyazon sárból-porból-vízből
gyúrtak ilyennek-olyannak
ami fáj ugyanúgy fáj
vágyaink egyformán zuhannak
alá
s az ég, a föld és kettő közt, ami van
azzá tett, amivé lettünk
megjelölt madarak

2019-08-28

Emberi

  • Kategória: Versek

Emberi

a szöszt a köldökünkből
mindig összegyűjtjük
minden fontos mi haszontalan
lényegnek vélt a lényegtelen
s kinek a gombóca tetszik majd jobban
mert hisszük hogy istent megajándékozzuk
a rá ruházott hatalmában már ő se tudja
merre mutasson a hüvelykujja

Ingázó

  • Kategória: Versek

Ingázó

Megdöccen, lódul imbolyogva,
Kint árnyék és pislafény vacogva
Vánszorog az éjben.
Nyikorgó kerék kattog a fémen.

Megdöccen, csikorog,
Zökkenve megáll.
Halvány, sárga derengésben,
Szédült álomban, epésen
Horkan sok útra kelt apa.

Hazátlanul a Honban,
Szédeleg haza.
Az asszony tán várja őket.
Az öl meleg még,
Az ölelés hideg.
A gyerek fél az idegentől.
Bosszantó. A pofon kijár.
Törleszti a hitelt a házért,
Hát ingázni jár.

Megdöccen, lódul imbolyogva
Az élet, mintha ócska vonat volna,
S a kialvatlan álmok undorán át
Szédül halálba, ki jövőt nem lát.
Döccen a múlt,
Megáll,
Befagy.
Magad is hontalan

Ingázó vagy.

Kötcse, 2019. 09. 07.

végül

  • Kategória: Versek

végül

végül olyanná lettem mint amilyennek az árnyam
régen akarta de mégse sötétben járok e bolygón
árkaimat már rég betemettem s mély szakadékom
erdős alján is lassacskán hajnalodik már
így megyek egyre előre a fénylők alkonya nem bánt
s porpuha léptem sem visszhangzik a végtelen égen
ám valahonnan halkan meghallom dalaim még
visszaverődni a nagy hegyek énekelik siri hangon
vagy vadul izzó forró kősivatag dudorássza
újra szavam sejtelmem sincsen mégis e hullám
itt tekereg körülöttem s úgy ölel át ahogyan nagy
hajnalok elringatják ősszel a rétjeimen ég
fellegeit feltépő zöld jegenyéim ez árban
így uszom én el messze de mégis csak maradok hisz
nincs hova mennem mert e helyen született meg a fényem
és itt hull majd éji sötétbe de addig a válasz
nincs nyugalom nincs itt pihenés csak a vágta az álmok
új kapujába de úgy megyek én hogy helyt maradok mert
itt gyökerek nélkül nem nőnek az égbe a csendek
és nem iszom tisztára a végzet fémpoharát sem

Verstettek

  • Kategória: Versek

Verstettek

Túlkoros angyal vállán fityegő
csibeszárny — halovány virtus.

Mutatványra futja még,
a repülés túl fárasztó csoda.

Hanyatt-homlok támadások,
győzelmes bukások közhelye,

és homlokegyenest harmóniák.
Mindahány verstett hiába.

Látszatok impozáns sorát zárom:
vesztesek számadása.

Narcisszusz végsőkig elszánt arca
merül az olajos víztükörbe.

Szelíd és kérlelhetetlen

  • Kategória: Versek

szelíd és kérlelhetetlen

„nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja”

Faludy György

csak ami kerek mint a vég
– megkerülhetetlen
csak ami véges mint a lét
– bevégezetlen

csak ami elhárítható
– kivédhetetlen
csak ami elárulható
– megtörhetetlen

csak ami megvádolható
– cáfolhatatlan
csak ami bitorolható
– kisajátíthatatlan

csak ami többszörözhető
– mindig oszthatatlan
csak ami elégethető
– kiolthatatlan

csak ami lerombolható
– megronthatatlan
csak ami mindennapi szó
– kimondhatatlan

csak ami mindig esendő
– rendíthetetlen
csak ami múlt és jövendő
– szelíd és kérlelhetetlen

Oda-vissza

  • Kategória: Versek

oda-vissza

oda

úgy vagy messze hogy közel
túllépsz minden távolságon
ha jössz belőlem jössz el
s mindehol melletted látszom

vissza

távolabb mintsem közel
s közelebb vagy mintsem távol
úgyis mellőlem jössz el
hisz bárhol vagy mellém látszol

 

Prágai kávé

  • Kategória: Versek

Prágai kávé

Olyan ez a reggel,
mint gyémánttal metszett
cseh vizespohár,
átlátni rajta a térre,
ahol az elhíresült
középkori toronyóra
épp most kattan a tízre,
alig hallhatóan.

Az a perc, mikor elnémulnak
a fotózkodó túristák
s a fényesre koptatott kockakövön
a sétafogatok klappogása-
elillan belőlem
az eddig-út feszültsége,
a vasaló fölé görnyedő
tegnapi asszony,
egy vagyok a sok,
komótosan bámészkodó közül,
és testévé leszek
a gondtalan tömegnek.

Szemben puccos kávéház,
apró lampionok sárga selyme
és elsuhanó hölgyek
fűszeres parfümje leng
a fehér porcelánok sejtelmes fényében-
ezt veszem magamhoz egy életre
a méregdrága,
méregerős,
gyűszűnyi kávéval:

a harangok sziromesős hangját
s Prága hasonlat nélküli illatát.

Alkotás

  • Kategória: Versek

Alkotás

Ma nem úgy ülepszik dalod
tollad hegyére,
mint anno, ha kiült a költő
ama dombtetőre.*
Most a versben,
-akár a köznapi őserdőben –
madarak tünnek el
kígyók bendőjében.

Éjjelente aztán hallgatod
a csontok koccanását,
mint porladnak szerre
vérszín-iszonyattá

s mint alakul át a
madárdal méreggé,
szárnyak színes álma
büdös végtermékké.

Reggel dagadt szemmel
fújod az indulót :
egyszerre ébreszted
a madarat s a kígyót.

*Utalás Petőfi Sándor „ Itt van az ősz, itt van ujra....” c.versére.

21. Henry, a személyiség

  • Kategória: Versek

Henry, a személyiség

 

Henry, ha szobájából kinéz,
egy másik Henryre lát.
Ha kedvence csoki, a másiké méz,
és másként fésüli haját.
Egyszerre kelnek, és fekszenek le,
s bár másmerre visz az út,
ha dolgozni indulnak reggelre kelve,
ugyanazt nyomják, ugyanúgy.

 

 

De Henry sosem volt tömeg-ember,
ő egyedi személyiség.
Henry nagyon szereti a tengert,
de más is érdekli még.
Egyedi hobbi, spéci ismeretek.
A tévében ugyanaz szól,
s ha kérdezik tőlük, hogy mit szeretnek,
mind ugyanúgy válaszol.

 

 

De Henry különb más henryknél,
ezt tudja magáról jól.
Bár fejében méh döngicsél,
és néha a nagy harang szól,
elcsodálkozik az ablakon át
látva a Henry-klónt,
ha az méheket kergetve hadonász',
vagy fülébe csöpögtet ónt.

 

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés