für alle fel-le

  • Kategória: Versek

für alle fel-le

na gyere aztán csináljuk már a gubacsi hídnál
te döntöd el kedves hogy erzsébeten vagy
csepelen a pokrócot mindig magammal cipelem
és mindennapi térfigyelő kamerák által
dokumentált jócselekedeteinket
add meg nekünk ma
és add meg magad

és a fallikus világlátásban jelentkező szentség
azt hiszi hogy ugyanarról beszélünk
pedig csak a gyomrom nem bírja az egészet
gyere csináljuk már a gubacsi hídnál
nekem mindegy hogy erzsébeten vagy csepelen
az a lényeg hogy
misszionárius pózban

vigyázz! ez a tabletta nem a nyelved alatt olvad!
és nem tudom ízletes-e még a finomfőzelék
halálos bűn a nappal és az éjszaka
mindig azt hiszem hogy én rontottam el
mindig azt hiszem hogy az én libám
legelészik a hídnál
na gyere csináljuk már

azt hiszem mindig hogy az én libám
pedig ez csak egy gall liba
most látom ez egy zűrös gall kakas
a sűrített paradicsom kerek konzervdobozán
na gyere kedves aztán dobozoljunk
gubacsi híd isten hozott
gyere kedves csináljuk már

jó lenne magunkat konzerválni
meg aztán pár sörkonzerv se lenne rossz
mert igenis fontos hogy az olvasó hason
olvashasson sőt olvasni tudjon a sörök között
a gubacsi hídnál néztem a nagy folyamot
a nagy folyamatot
holtág isten hozott

holtág felejthetetlen voltál a gubacsi hídnál
néztem a nagy folyamatábrát
mert van remény és folyamat és van főzelék
partodon bányászom a napok tőzegét
mindennapi pótcselekedeteinket
add meg nekünk ma és holnap is
gyere kedves csináljuk hajnalig

mert holisztikus vagyok én és intuitív
szent vagyok magam felé hajlik minden kezem
így építkezem a nagy egészre koncentrálok én
mindent túlzásba viszek és ez jó érzéseket okoz
gubacsi híd isten hozott itt a gubacsi hídnál
te meg kedves gyere
aztán csináljuk már

egymásnak adjuk tovább a nincset
ellopták kedves a kedves gyerekkori rézkilincset
szép vagy mint közszereplő múltján a szeplő
most pedig 16 egyszerű kérdést teszek fel
hogy megtudd hányadán álltok te meg a fű
gyere kedves a fűbe
aztán csináljuk már

gyertyák merednek égnek a gyertyák csontig égnek
libáim libuskáim legeljetek és mérlegeljetek
néha a vak tyúkszem is talál tyúkot vagy harisnyát
nem baj ha nem veszed le a harisnyád
csinálhatjuk a gyertyafényben is
fel-le für alle fel-le
für alle fallosz

elrejt

  • Kategória: Versek

elrejt
kollázs Hegedűs Gyöngyi verseiből[1]

miért valóságosabb a vállfa
mint maga a válla
mint a maga válla
drága nasztaszja filippovna
mondja miért ragaszkodom
a szilánkos epifániához
a szilánkosra tört eperfához
a gép mögé miért rejtem arcomat?

párás közegbe burkol
párás közegben burukkol
valóságos vállfára száll a galamb
az árnyék megárnyékoztatott
a bennem lévő heg bealkonyul
elsötétedik kivilágosul
síkba hegesztődik
vagy a térbe fér be?

láthatom-e a letagadott angyalt
oxigénmaszkban felragyogni
nem fáj a heg műtéttel eltávolítható
de heg marad utána
az angyal vállára száll a vállfa
szemem elé miért sejtem a gépet?
elrejt maga a válla
a maga válla drága szilánkja

ó drága drága nasztaszja filippovna

http://www.irodalmijelen.hu/2014-aug-28-2312/honap-koltoje-szilankos-egesz-hegedus-gyongyi-versei

 


[1] http://www.irodalmijelen.hu/2014-aug-28-2312/honap-koltoje-szilankos-egesz-hegedus-gyongyi-versei

Születésnapi dadogásokból

  • Kategória: Versek

Születésnapi dadogásokból

Összekeveredtek az irányok
oldaltnak tűnik az előre,
elherdált földön járok,
még mindig mögöttem.

Nézem a köröket,
egyetlen, rozsdás láncszem
hol lazul meg s mikor?

Gyáva meleg árad a homályból
a kacsalábon forgó kastély
is jelenés, nem áll meg,
csak a tükrök elutasító
csillogása válaszol.

Közönyben az ember
elfelejt vágyakozni, élni,
a hézagpótló emlékezetnek,
álmoknak adja át magát.

Különös álmomban
Szaturnusz voltam,
gyűrűimben sűrűsödött a membrán,
mintha megelevenedtek volna
köröttem a halott holdak is.

Mozdulni, lépni félek
kíváncsiságom új bűnbe csalna,
akár az édenből kiebrudalt Éva,
somfordálhatnék másik
életteret keresni.

Darazsas álmok

  • Kategória: Versek

Darazsas álmok

Darazsas álmok közé
szorít a részvétlen idő –
felcsap a törvényszerű
erjedő, fojtogató szaga
valaki meggondolatlanul
lemond a létről
már csak a történetet
lezáró, higgadt pont
várja a belenyugvó,
utolsó sorokat.

Okker rét

  • Kategória: Versek

Okker rét

Az ég kékszínkék
Rétek felett
Felhők csordogálnak.
Bárányfelhőből eső
Szivárog.
Legelő lovak
Okker réten.
Fakorlátok között.
Földút vezet
A hegyek felé
Zsúpfedelű házhoz.
Messze kék dombok.
Sártenger felett.

A rue de Nesle-en

  • Kategória: Versek

A rue de Nesle-en

A rue de Nesle-en ósdi hotelben laktam
egy korhadt falépcső vezetett szobámhoz
késő éjszakánként ha ágyamba zuhantam
hogy átringjam magam tegnapból a mához
lehunyt szemem mögött az élményt naplóztam
mi temérdek szépet zúdított rám Párizs
félig-meddig tán álomba hanyatlóan
éreztem e város már mindig oázis
ahová én majd örökre visszavágyok
a nyüzsgő sokaság a sok színes ember
a vörös a szőke a fekete lányok
hullámzó áradata szép élettenger
a Sorbonne-negyedben régi kockakövek
nyüzsgő sokaság és vidám diákarcok
rég volt - ma lehajtott fejű embertömeg
kutatja-keresi hogy mi történt velünk
mit tettek jövőnkkel ádáz fegyvercsövek
s hogy sötétedett el napos novemberünk...

     (2015. november 14.)
   (Megjelent a szerző megezmegaz.lapunk.hu oldalán)

Vírus, láz

  • Kategória: Versek

 

Vírus, láz


Elment a hangom, és el se búcsúzott,
csak tovaszállt a hajnali felhők
nyergetlen nyergében, lassan elúszott
a kékben mint álombeli sellők.

Kiáltottam volna, de nem hallja más.
Csupán hangtalan nyílik meg a szám.
Beszélőfüzetet mint imában Jónás
költője még nem használok talán.

Milyen keserű vízszintben a világ.
A lámpa fénye talpamra vetít,
körötte árnyékből szőtt világ.

A vírus letört és ágyba kényszerít.
Ráz a hideg.  A torkom jégvirág,
s várom, talán az álom megsegít.

 

   (Megjelent a szerző megezmegaz.lapunk.hu oldalán)

 

Négysoros

  • Kategória: Versek

Négysoros

...és a magabiztos életek között elmerül,
csendesen, észrevétlenül.
hiába vár kezet, mentőövet társnak,
csak a búvár jön majd, az is csak másnap…

Éjjeli lepke

  • Kategória: Versek

Éjjeli lepke

Szájkosárral a képzelet,
szűz-ösztönét kelleti,
az ismeretlen ébredés teste,
mint két ablak között ragadt
éjjeli lepke.

A halál fekete libegőjén

  • Kategória: Versek

A halál fekete libegőjén

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged 
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.