AZONOSSÁG

  • Kategória: Versek

AZONOSSÁG
.

A szavak már csak kurta gyertyacsonkok.
A ritmus lángja pislákol kicsit.
Tapsmezőkön csendkaszák aratnak,
hangmorzsa gurul - a fény avítt.
.
Vers-zigóták nőnek rá a szájra.
A plafon nyíló, mennybe nyúlt üreg.
Felhővének rúgnak sötétségbe,
a mindenség felszítja hűlt tüzed.
.
Gyertyacsonkok foszló karimáján,
lobban, táncol merengő szavunk.
Vándorló hangjaink pőre bálján,
a vers igaz, s a versek mi vagyunk.

Emlékszem

  • Kategória: Versek

Emlékszem
(egy barátság margójára)

Amíg ez a szó…-
semmit sem tudunk!
Téged a víz,
engem meg a tűz;
én még látlak,
látom a tekinteted
akkor, átölel,
azután,
voltál, és
már csak egy villanás;

emlékszem, szerettél-
szerettelek.

Az a másik

  • Kategória: Versek

Az a másik

Mert ezt a csöndet
elnyomja majd
az a másik,
figyelmed figyelmünk
fölötti csöndje,
az, amitől megriad,
s megrogy az ég,
meg a föld is;
s ama végső kiáltás,
amibe összeomlik
végül minden,
és semmi sem marad,
csak ezek a szavak
gazdátlan, üresen,
szerteszét.

Csönd

  • Kategória: Versek

Csönd

Ahogy kitoltad az időt
már abban is,
meg ebben is,
ebben az átkozott
némaságban;
kimondhatatlan;
szemed lángol,
elfonnyad
minden, ami volt,
lehull, ami van;
álom,
és csönd,
csak csönd;

holnap nem leszek.

Sérelem

  • Kategória: Versek

Sérelem

Ha kimondom
Beleszédülsz
Elhallgatom
Hozzászépülsz
Ócska fájás
Tompa kín
Ha kibírom
Újabb szín
Gazdagít
És újabb rendjel
Díszeleg a vállamon

Az csak látszat

  • Kategória: Versek

Az csak látszat

Az csak a látszat, hogy már nem szeretlek.
Nem írok ugyan, és nem kereslek.
De jó ez így.
Mindent tudunk, azt érezni lehet,
A másik épp nagyon fáj, vagy nagyon szeret.
Megvénülünk.
És másnak visszük majd a húslevest.
Míg kanalaz, az ő szeme is mást keres.

Kifogások

  • Kategória: Versek

Kifogások

I.

Ki fog ásót?
Eltemetni
Árulásod
Árulásom
Árulás?
Ki fog esni
Szemszín
Szándék
Hangszín
Játék
Ottmarad
Temetetlen
mert
Testetlen
Fura vágy
Kifogásnak.

II.

Kifogásnak gyenge,
Valóságnak szörnyű.
Fejlövésbe belehal, aki
Bátor. Meg persze mind, a gyáva is.
Hatalmát veszítve
Vacsorája könnyű.
Életét így már fel sem teszi,
egy lapra se, lazán dúdolgat, de hamis.

III.

„Majd, ha ő is,
Majd ha…máskor.”
Leszédül a hazugságról,
Amit úgy ül meg naponta,
Mintha vad csikója volna.
Látványosat bukik róla,
Felül újra, felülírja:
„Majd ha, most nem,
Hogyha…akkor.”

Nincs olyan, hogy késő

  • Kategória: Versek

Nincs olyan, hogy késő

Évtizedek méhe hordta, elfeledve, bezápulva azt a vágyat,
mi felbukkant, épp ma, épp itt, ordítva, hogy nincs bocsánat.
Sírhatsz éppen, morzsold csak az önsajnálat könnyét-taknyát,
ha meguntad, kezdhetsz élni, ha csak egy nap, az is megvált.

Schizoid A

  • Kategória: Versek

Schizoid A


A: Kétszer nem.
A: Love me two times
A: Nincs időm neked.
A: Az te vagy és nem én.
A: Háromszor nem.
A: Love me three times
A: Az nem én vagyok
A: Nincs időm
A: Én vagyok az időd.
A: Álmennyezetekre festegetsz?
A: Te meg vesztegetsz?

Szonett Hantai Simon, Biatorbágyon született festőművész – Szinte János által készített – emlékszobor-kompozíciójának avatására

  • Kategória: Versek

Hantai emlékmű

Szonett Hantai Simon, Biatorbágyon született festőművész – Szinte János által készített – emlékszobor-kompozíciójának avatására

Francia festőnek életét adta Bia,
Persze, emlékszik e város a Hantaira –
Immár a szelleme szobraként áll ma ide,
Senki se tudja, magyar, vagy hogy párizsi-e.

Hiszen Párizsba ment, de sebtibe,
Bizony jól tudjuk ezt, de mennyire!
Hallott szülőföldjéről francia?
Ez ügyben nincs semmi garancia.

Amíg ő itt áll szürreálisan –
Csak állnia, azt bár ne kellene –,
Fejvesztve hívja másik otthona –

Ottani szobra nyugalma, befér az is a
Természetébe, hisz Párizs a lételeme:
’ párizsi jobb levegő, ami fújja oda.

Tiszteli-e a szobor faragója, aki
Önkényes-e? – Akárcsak Hantai?