Köd

  • Kategória: Versek

Köd

Ránk borították az ég fátyolát,
óriási, fehér muszlin pongyolát,
selymesen mindent körbefon,
ködpermet szitál, ázik a peron.

Öröklét

  • Kategória: Versek

Öröklét

Kifőztem az öröklét
üres a fazék.
Amit tudok, nem tudom
kampós lett az ég.

Ráaggatom rongy-ruhám
itt a Nagyvizit.
Meztelen az igazság
a Semmi enni hív.

Ahogy jöttem, úgy megyek
könnytől ékesen.
Tátott számban rugdalódzik
semmi-életem.

2016 10.06.

lelki szegényes

  • Kategória: Versek

lelki szegényes

alkonyunk tornácán
lengedeznek
az álompillérek.
csak magunk vagyunk.
fésüljük kócos
nyomainkat,
s lassan
töviskoszorúvá
köhög az ima.
kába múlt
cseppen ránk,
s a rohanó csöndben
kifordított
kabát reszket,
szökken.
ránk mosolyog
az utca
könnyekkel teleírt fala,
míg
magányunk küszöbét
söpri a hontalan.

Házak az éjben

  • Kategória: Versek

Házak az éjben


Sötétben kigyúlt
ablakok
bent surranó
árnyak,
kint csillagok
látnak,
éjfélre jár,
fákon pihen
a csend,
drámák odabent,
kés, eltörött üveg
felsír
egy kisgyerek,
élet,
halál,
bármelyik lehet,
az ablakok
titkokat rejtenek.


Budapest.2014.

Optimista vers

  • Kategória: Versek

Optimista vers


Nem hűlhetek ki
a szárnyaszegett éjben,
túzokká tollasító
ijesztő sötétben.

Nem tüskésíthet
semmiféle sértés,
míg lüktet bennem
végtelen kísértés.

Lenni tartalmat sóhajtó
emberkönnyű pára
szemfényvesztők torkán
megmérgezett szálka.

Keselyű karmok közt
sem fájhat úgy az élet
míg arra virradok
felsóhajtasz értem.

Hegyek

  • Kategória: Versek

Hegyek


Szorítod a kezem,
azután elengeded,
némaságom
többé nem boldogít;
állunk,
mint óriás hegyek,
a levegő tiszta,
a Nap vakít,
méltóságunk felhőkig ér.

2016. szeptember 25.

Categoricus Imperativusom

  • Kategória: Versek

Categoricus imperaritvusom

Jóakarat maximummá érleli léted.
Már szigorú, már erkölcsös haditétel:
Mindig jót teszel, bármi idő jön, bármi a vészjel.
Ez kategórikus imperatívuszom, fényteli létjel.
Hangyasereg menetel ma reménytelenül poros úton
Én viselem elegáns hadivértem, képtelen érdem
hogy kivirul majd szürkületében, s robban az éden.
Hogy kivirul majd szürkületében vérvörös égbolt.
hogy kivirul majd vérvörösében, szürkületében az éden.
Vérvörös éden szürkületében várom a jelzést:
Jöjj, kategórikus imperatívuszom, jöjj el a fénnyel
jöjj el az éjjel, jöjj el a nappal, jöjj el a holddal,
Vedd fel  az élet igáját,  pásztori  hosszu subáját.
Hadd tegyem azt, ami kényszer, bensőmben a vezérelv. 

Kanossza

  • Kategória: Versek

Kanossza

homályos emlék nyomomban
reményt hazudva imbolyog
utamon sötétben kísér
szívem rettegve dobog

szikla marta talpam fáj
vér fest mintát a kavicson
kontrasztja hófehér ruhám
bolyongok s kezemben liliom

szaladok kelő hold után
hívom ám mindhiába
makacsul halad tovább
éji tükre tengerhulláma

Mai próféta

  • Kategória: Versek

Mai próféta

A trombiták elfújják
a maguk dalát,
a Nap lemegy,
s minden elme
mindent elereszt;
fesztelen
a szürke éj;
csak egy,
csak az az egy
kesereg,
s nem ereszt
egy halott álmot,
s egy üveget.
Nyög, és sír
esztelen
egész álló éjjelen.

2016. szeptember 4.

Homlokra ragasztott tekinteted

  • Kategória: Versek

homlokra ragasztott tekinteted

ránctalanított igazságokon
felejtjük a tenyerünk nyomát
egymásra rajzoljuk a körvonalát
néhol szaggatottan
(hogy megelőzhessem magam)

most ott vagyok
ahol a kérészeket halni engeded
cseppfolyós temető a víz
s én mint galambetető várom
hogy belőlem is csipegess

legyen minden érintésed stigma
növesszen szíveket
majd vérezzen el
legyen a mennyország is gettó
s minden tett egy hamut nyelt tó

szórj szét másokban
ha már nincs több hely magadban
csak ne kelljen látnod
hogy veled is egyedül maradtam