Őszi metszés

  • Kategória: Versek

Őszi metszés

Nem tud a lélek belenyugodni,
útjába hajolnak síró sóhajok,
rárakják terheik, tört faágaik,
ne vidd, még kérlek évek gyűrűit,
mi még tavaszt, rügyet remélt volna,
beérni lédús, piros gyümölcsben,
és levelet, hűs árnyat bontani,
fészket rejtőn, erős ágként hallani,
új élet csicseg, s az aprók hangja,
hogy terít be rétet, és a szomszédos tanyát…
de a vágyak édes, pusztító tüzében
már csak roppan még egyet a derék,
a kiszáradt benső utolsót lobban,
s az élet köhög, dörzsöli szemét,
álmot ölő, ritkuló levegőért kapkod,
míg sűrű füstben száll el, és marad a korom
a toronymagas házak lapos tetején.
Ereszt nem talál,
hol fekete fészkét rakná,
elrejteni semmi maradékát,
hogy látná még egyszer,
bő tavasz, szél, esőillat
mint mossa el, ha csak ezt is.

Jómadarak

  • Kategória: Versek

Jómadarak

Tó kerek öble
suttog a náddal,
fekszel a stégen
játszom a száddal,
játszik a kéz is
körbe az ölbe,
csusszan a hullám
csókol a kőre.
Kócsag a parton
fecske a térden,
hajtakarásban
büszke szemérem,
dörgedelemmel
szembenevetve,
ketten a stégen
sósra szeretve.

28. Henry nosztalgiázik

  • Kategória: Versek

 28. Henry nosztalgiázik

Henry folyton egy úton sétál:
régi szerelme háza előtt.
Mögötte lassan egy egész lét áll,
nehezen szedi már a levegőt.
Megváltozott a világon minden.
Tán Henry is folyton változik,
Tagadja, és hiszi, hogy van isten,
s az emlékeknek áldozik.

A ház a régi. A lépcső is az.
Más már semmi sem ismerős.
Ami most virul, másféle gaz.
Ő is elromlott. Nem volt erős.
Kell-e az árral úszni együtt,
különbnek érezze-e magát,
változzon, hogyha magával meggyűlt
baja, vagy hagyja, mint eb a szarát?

Henry néha nosztalgiázik
de már nem von le tanulságokat:
aki esőn áll, megázik.
Nem lesz ernyője. Erre fogad.
Hosszú lépcső, ami hegyre visz,
és ami még előtte áll.
A hegytetőben már régen nem hisz.
Ami ott vár, csak a halál.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

27. Henry az árban

  • Kategória: Versek

27. Henry az árban

Henry kapaszkodót keres.
Pörgeti, rángatja, viszi az ár.
A hullámzás nagyon heves,
a szennyet is szájába veri már.
Nem tudja, miért ragadta el,
ő csendesebb vizekre tréningezett.
Néha elmerül. Úszna fel,
jól jönne egy kortynyi lélegzet.

Az ár Henryvel egyre rohan.
Körülnézni sincs idő.
Egy gondolat lassan megfogan:
csak vigyen, amíg tart a levegő!
De jaj! Nem jó a taktika:
elölről szirt mered rá bután,
majd víz alá kell buknia,
hogy egy ág ne vágja kupán.

Van, aki motorcsónakon
szeli mellette a vizet.
Őket majd mind csókoltatom,
hisz' én vagyok, aki ezért fizet.
Van, aki hajón, a hídon áll,
más repülőgépen ül;
Henry egy mentőövre vár,
de a többi úszó sem menekül.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

26. Henry magasról tesz rá

  • Kategória: Versek

 

26. Henry magasról tesz rá

Henry a hegyre menne reggel.
Csupa verőfény az idő,
szépség támadja nagy sereggel,
és kristálytiszta a levegő.
Távol tőle a város szennye.
A hegylábnál hullámzik alant.
Nem kérdés, kirándulni menj-e.
Fejében hallgat most a lant.

Miazmát gőzöl, páráll a város,
a szőke víz megint vérszínű,
de erre már gondolni is káros.
Henry tudja. Nem féleszű.
Színt váltott mára már az ország.
Aki lakja, csupa kaméleon.
Vörös volt, barna szabja meg sorsát.
Henry töpreng: van más bajom!

Miért törődjek a mocsokkal,
szennyel lent, a lábam alatt?
Ok nélkül van-e, vagy jó okkal,
de a világ semmit nem haladt.
Aki felül van, kapzsi és tapos,
aki meg alul, mind nagyon hülye.
Tudom, e gondolat egy kissé lapos.
Szarok rá! Ez mások ügye.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

25. Henrynek halálvágya van

  • Kategória: Versek

25. Henrynek halálvágya van

Meg kéne halni, Henry úgy hiszi,
nem sok értelme van a létnek.
Bár ez a gondolat nem túl píszí,
de folyton Henry farkára lépnek.
Henry próbálja kiverni gyakran.
Fejéből ezt a gondolatot.
De elszántsága eléggé gyatra.
Bent maradt és ott hatott.

Bármerre néz is Henry, nincsen
értelmes jövő se benn, se kint.
Már rég nem osztozik semmi kincsen,
ritkán érez csak mást, mint kínt.
Talán, ha alkotna, értelme lenne
a létnek, amely körébe áll,
rozsdás vizet nem inna, nem enne
több szemetet, mert az a halál.

De Henry napról-napra él csak.
Vegetál. Másként nem lehet.
Nem volt szellemi, erkölcsi csélcsap.
Átélt már néhány zord telet,
és most lassan elege belőle.
Ha ennyi az élet, akkor minek?
Mocskolja egymást a többi! Felőle!
Magából minden szennyet kivet.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

24. Henry randevúja

  • Kategória: Versek

24. Henry randevúja

Henry áll az utcasarkon,
kezében egy szál virág.
Leszáll az est. Már nincsen pardon.
Kihűl az egész világ.
Pedig nincsen tévedés semmi;
a helyet, időt tudta jól.
Vége a napnak, haza kell menni.
Felbukni a víz alól.

Henry elindul. Lassan ballag.
Kezében a szegfű lóg.
Az egész világ egy hatalmas parlag,
a csillagok sem fényadók.
Sötét a Föld és sötét az ég is.
Fekete a kozmosz körül.
Henry győzködi magát mégis,
bár szíve nem örül.

- Talán közbejött neki valami.
- Henry, te nagyon buta!
- Nem valami, hanem valaki!
Hát ezért nem ment oda.
- De hiszen az lehetetlen! -,
Henry már skizofrén.
Pedig így maradsz: temetetlen,
te béna, lelki szegény!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

23. Henry nem sportol

  • Kategória: Versek

23. Henry nem sportol

Zsaluzott, szürke betontorony
tölcsérrel tetején.
Kiváló bázisugrási pont,
de Henry nem ugrik. - Nem én!
Az extrém sport távol van tőlem.
Nem vagyok sportos alkat.
Ugorjon más csak énfelőlem! -
Henry örül, ha alhat.

Bár Henry eszével tudja jól,
a mozgás életet menthet,
de ha nincsen, aki rászól,
csak ül a monitor mellett.
Egyre fáradtabb a teste,
liheg, ha lépcsőn megy fel.
Kiüti magát minden este.
Ha kérdik, miért, nem felel.

Valamiféle fatalizmus,
amiben Henry él.
Néha megzavarodik a ritmus,
és nem tudja, miért.
Mellkasában a motor
időnként feldobog,
mert Henry agya olyan botor,
olykor új vágányon robog.