65. Henry sokan van

  • Kategória: Versek

65. Henry sokan van

Úgy tűnik, mr. Csont nem százas.
Az már ismert, hogy Henry lökött.
Így együtt ők, meg a költő, a hármas
bukdácsolnak tétován a sorok között:
mind hibázik. Henry, hogy él. Mr. Csont,
mert tanácsot ad.
A költő agya meg kissé skizofrén,
hogy Henry, Csont, és maga közt váltogat.

Ebből még adódhat némi kalamajka,
ha túlélik ezt a verset is.
Henry, Csont, a költő fejét vakarja.
Olvasó hajat tép: - az Istenit!
Mi ez a szar? Ez a tapló
Henry, és írója kit érdekel?
"Ah, lágyabb szellőt", bársonyos szót!
Félbe hagyom. - így mérlegel.

Nosza, immár négyen volnánk
a versben: Én, Henry, Csontja, az olvasó,
nem tudom szépen, hát mondom nyersen:
ez így hasadás bizony, hahó!
Lehet, hogy jó lenne, ha, mint Sally
a regényben, a négy majd egyesül,
de amíg ebből nem lesz semmi,
az olvasónak Henry így kézbesül.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

64. Henry tervei

  • Kategória: Versek

64. Henry tervei

Henry dolgozik harminc éve már.
Soha semmire nem ment vele.,
folyton körbe jár ez a vén szamár.
Egye meg a sistergő fene!
Pedig nagyra volt harminc év előtt,
azt gondolta, övé a világ.
Néhány célt talált, amelyeket belőtt.
Sosem fogja eltalálni már.

Két szakmája volt, harmadikat űz.
Egyre távolabbról követi.
Amit érez folyton, az átható bűz.
A napokból árad orrába neki.
Kint is büdös minden, ha kinyitja száját
Artyom, és baromságot beszél,
vinné el gyorsan egy kedélyes májrák,
és bűzét fújná messze a szél!

De Henry nem cselekszik. Csak figyel bambán:
majd csak lesz valami változás.
Úgy gondolja – sivatagban, pampán
is lehetnék. A semmitől a hideg kiráz!

Húsz éven át volt egy nincsem,
és lassan majd meghalok.
E nincsem volt minden kincsem.
Ördög visz el? Angyalok?

Még van néhány évem végigmenni rajtuk.
Talán kibírom, ami hátra van.
A kocka ajtaját legföljebb bezárjuk.
Bent maradok, mint voltam, magam.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

63. Henry féli a rémeket

  • Kategória: Versek

63. Henry féli a rémeket

Kaszáspókok, kacskalábú férgek!
Mérges kígyók, denevér, tüszős!
Én tőletek oly félelemben élek,
a rettegésből kaporszakállam nő.

Ti mindannyian nemes lelkekből éltek:
csak szívjátok az életnedveket.
S ha éji rém jő, ti sohasem féltek,
hisz rémek vagytok, hogy majd eltemet.

De itt vagyok én, kinek cseppnyi lelke
retteg, gunnyaszt félelem-teli,
hogy éjidőn egy rém, nem vicces, kerge,
testemből csak úgy kikergeti.

Lehet hogy csak a meghasonlott elme
űz teremtve rémes szörnyeket,
de félek, hogy félelmeimet keverve
egy éjen lepiszkolom a szőnyeget.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

62. Henry a svábbogarakról töpreng

  • Kategória: Versek

62. Henry svábbogarakról töpreng

- A svábbogárnak főnöke nincs.
Jól él a szeméten. És szabadon.
Az élet számára nem nagy kincs.
Nekem se. Ha látom, eltaposom -,
gondolja Henry. - Egy svábbogárnak,
ha nincsen henryje, tiszta öröm.
Örömet szereznék egy ármádiának
tehát, ha magamat megölöm.

- De Henry! Már megint tévedtél.
Valamit figyelembe nem veszel. –
Szól mr. Csont - hiába méreg, kötél,
boldogságukból majd nem eszel.
Hiszen, ha nem vagy, már azt sem tudod
egyrészt, hogy terved hogyan sikerült,
másrészt, még hány Henry marad, te tulok,
ha a kötél nyakadra kerül?

Ötleted nem nyerő, lásd be hát:
így nem lehet boldogítani svábbogarat,
hiszen ha rád nem lép egy láb,
attól még hány boldogtalan Henry marad?
- De mr. Csont, érvelése hibás.
Hol maradt most belőle a logika?
- Tudod, Henry, a hideg néha kiráz
tőled. Inkább elmegyek most moziba.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

61. Idősíkok síkba fejtve

  • Kategória: Versek

61. Idősíkok síkba fejtve

Nincs időrend. Henry a külön
pillanatokban él,
a történetet nem csípi fülön.
Fejlődést nem remél;
hogy kívül van-e (magán),
vagy a betonkockában ül,
az szimultán is lehet talán,
Henry nem menekül.

Mint kiterített film, olyan
Henry története,
ha a kockáit egy vetítő gép
egyszerre vetíti le,
vagy Picasso, ha síkba fejtve
festi Quernicát.
Az időrend el van felejtve.
Így látja Henry magát.

Idő nélkül nincsen mozgás.
Henry tudja jól,
hát kérdezni minek, mert válasz sincs rá,
hisz nincs, aki válaszol
Csak képek vannak. Szétszakítottak,
mint egy ocsmány plakát,
összekevert lapjai a kornak.
Csupa összetört tükörszilánk.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

60. A hegy és a szakadék között

  • Kategória: Versek

60. A hegy és a szakadék között

A hegyen át jöttek, és Henry mögött
nem maradt más, csak a szakadék.
Miért állsz ellen, te nagyon lökött?
Nézd, mennyi a rohadék! –
szólt mr. Csont, hogy veszni látszott
a még birtokolt, talpalatnyi föld.
Henry csak bambán, elveszetten állt ott,
és csak nézett a buta ökör.

Hát hova mennék - kérdezte -, hátra?
Nincsen kiút számomra sehol.
- Nézd csak! - mr. Csont szólt. Nyisd a szemed tágra!
A többi időben, jókor elpucolt.
Vagy átállt. Mutatta nekik az utat.
Most talán a Bahamákon üdül.
Te maradtál itt csak védeni a kutat,
mégis képtelen vagy élni emberül.

Már ami neked emberséget jelent.
Mert a többi, tudod, nincs érte oda.
- Tudom - mondta Henry -, s nem értem a jelent.
Miért vagyok én ennyire buta?
De mindegy. Ha jönnek, tán útjukat állom.
Hiszen ez az út a semmibe vezet.
Hogy vinne bárhová, tudom én, csak álom.
És azt is tudom, senki nem nyújt kezet.

A hegyen át jöttek, és csak Henry állt ott.
Háta mögött semmi, csak a szakadék.
Kétségtelen, egykor ő nem erre vágyott.
És most röhög rajta minden rohadék.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Antitézisek

  • Kategória: Versek

Antitézisek
Wendell Berry verse nyomán
2020. május 31.

Szeresd a gyors nyerést, az árleszállítást!
Vegyél csak kész ételt a boltban!
Rettegj, ha rád köszön egy ismeretlen,
féld a halált! Légy átlátható, mint ablak!
Jövőd belátható, és tervezett legyen!
Elmédet őrizze változatlanul egy adathordozó,
titkos fiókba zárva!
Szólnak majd, ha vásárolni kell!
És szólnak majd, ha halni kell más profitjáért.

No, nem, barátom!

Talán, ha minden nap olyat teszel,
ami nem előre látható,
ami nem tervezett, számolható,
talán, ha ingyen dolgozol majd néha nap,
talán ha önzetlenül segítesz másokat,
szeretsz, akkor is, ha reménytelen,
megtöröd a merev szabályrendszereket,
és elhiszed, hogy lehetsz szabad,
figyelmen kívül hagyva, mit nem szabad,
ha másnak más a jó, megengeded,
aki korlátozna másokat, azt megveted,
talán majd akkor élhetünk,
talán majd akkor lesz szabad életünk.

Ültess diófát!
Nem neked. Termést nem láthat róla,
talán csak gyermeked,
vagy másnak gyermeke, ha magadnak nincs,
lehet számodra az a kincs.
Ne légy olcsó! Ne dobd oda magad,
ne hagyd a sárba verni összes álmodat,
de ami kell, azt ingyen add,
még akkor is, ha neked kevés marad!

Heverj a fűben, amíg este lesz,
rágj fűszálat közben, nézd a kék eget,
mint fordul sötétre, s ha ezernyi csillag ég,
az mind reád vár. Tiéd a messzeség!
Ha rossz úton jársz, abból elég.
Mindig van változás, amíg csak ég az ég,
Mindig lesz új nap, s ha súlya nyom,
majd megpihensz, barátom, a vállamon.

Nem Pulitzer-díjas

  • Kategória: Versek

Nem Pulitzer-díjas
2020. június 15.

Ez nem az a vers,
amelyért a Pulitzert osztogatják.
Fehéren nyers,
mint karbidlámpa-fényben
ezernyi vakrák.

Emlékezni egyetlen hőségben izzó,
napfényben csillogó délutánra lehet
a háztetők fölött,
amely messze űzte a jeges telet,
belőle, ahova beleköltözött.

Repülni megtanult:
nem érte lépcsőt, járdát el a lába,
de mindez már a múlt.
Maradt csak, mint volt, sötéten árva.

És mégis egyre arról szólna,
a röpke létről ott, a háztetők fölött,
ahol csak szárnyas lények járnak.
A napfényről,
amely felszárít minden ködöt,
akkor is, ha éppen vége a világnak.

De csak, mint bőregér a fej fölött,
csapong a vers a szűk falak között
a bányamélyben
egyre fényt keresve, amely helyére
a sötét beköltözött
már régen.

Tűzokádó hegyek

  • Kategória: Versek

Tűzokádó hegyek
(Emily Dickinson stílusában)

Vannak tűzhányó hegyek,
égbe nyúlók, havasak.
Talán szakadék legyek,
ha már választani kell,
hisz' egy hegynek nem felel
semmi, csak a puszta ég,
oly rettentő magasak;
de napokon át esel,
hogyha mély a szakadék,
és hol van az alja még?

2020. június 7.

Művésztelepi anziksz: Bohémélet

  • Kategória: Versek

Művésztelepi anziksz: Bohémélet

Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben.
Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklő posztó
az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik
a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt
tulajdonképpen az én szobám. A sarokban új festményen
dolgozik Renoir, Bach a via dolorosa másfél kilométerét
járja újra (és újra), hogy minél hitelesebb lehessen
a Passió, mit komponál. A francia szalonban gardedámok
önfeledt csevegése. Erkélyem innovatív, mondhatni
talán avantgard, itt Delacroix rendezett be éppen egy kisebb
lovardát, hol most is elszánt türelemmel csitítgatja
villámlástól megriadt lovát. Éjszaka lehet, talán hajnalodik
már. A konyhában orosz realisták pipáznak. Teafüvek
áznak, kellemesen duruzsol egy óezüst szamovár. Az
ablakból a Cseresznyéskertre látni. Kissé odébb, a spájzban
a beszerzett élelmiszerek ÁFÁ-s számláit vizsgálja egy revizor.
A fogason Gogol nedves köpönyege lóg, hisz sietve jött
az esőben. Fölötte Van Gogh kalapja pihen.
Debussy a holdfényes tengerről érkezett, Puccini Pillangó
kisasszonyt öleli a pamlagon. Madame Tussauds panoptikumot
rendezett be a kisszobában. Macbeth hiába kopogtat, a véres
jelenetek elkerülése érdekében Shakespeare nem kapott
meghívót. Az irodalmi szalonként működő nappaliban
Petrarca szonettjeit olvassa fel, Villon balladákat, majd
elsiet, hogy le ne késse reggeli kivégzését.
Időtlen társaság ez, nem tudni, ki honnan származik.
Bohém időutazók. Bohém élet. A fürdőszobában
a haldokló Mimi egy utolsó áriát énekel. Vincent megérzi
a pipafüstöt és a konyhába siet, hogy Csehov
kérésére napraforgókat fessen az asztali vázába.


(Megjelent az Előretolt Helyőrségben, 2020.06.09-én.)