erotika

  • Kategória: Versek

erotika


hálót fon a test
egy nagy barna csók
nem mozdulunk –

mint két bukott angyal
szárnyszegetten:
mi összetartozunk-

karjaink tovább szövik
saját történetünket
miközben a másik testén

kitapintjuk a gerincoszlopot,
nyelveink titkos kikötők:
szájcsónakos két evezőlapát –

metronómod ott lüktet bennem,
majd ott fekszünk ketten,
mint két ázott szőrű kutyaharapás

Hét haiku a veséről

  • Kategória: Versek

Hét haiku a veséről

Vesédbe látok,
gondolat-rendőrödként
megfejtettelek.

Száraz torkodat
szomjúság gyötri folyton:
porzik a veséd.

Kocsmai balhé
vandál végeredménye:
lerúgott vesék.

Királyi étel
húszezerért tálalva:
vesepecsenye.

Mesél a veséd:
elfojtott gátlásaid
követ teremnek.

Csillagokat látsz,
köveid utat törnek:
atyaúristen!

Vesecisztáid
Kháron matrózcsomóján
szaggató görcsök.

Az öreg ház

  • Kategória: Versek

Az öreg ház

Vadrózsa illat lengte be a kertet,
hol bódult méhrajok ődöngtek sután,
sóhajtva súgtak eperfalevelek,
túlérett epreket kínáltak buján.

Az öreg ház előtt vén kutya mordult,
kiszolgált katona, öreg veterán,
ásító nyugalma egyszer sem fordult
idegen felé, ha ott volt nagyapám.

Az öreg ház falát aggódás rakta,
angyalok védték a családot talán,
otthoni menedék napfénye lakta,

látta, gyógyította az árvák baját,
míg nagyapám özvegysége faragta
a felnőtt-lét gondterhelt ábrázatát.

Zsebemben szerelem

  • Kategória: Versek

ZSEBEMBEN SZERELEM

Isten a hajnalt fényekbe öltözteti,
színeket is szór fejére a végtelen nagy kegy.
E fényes, színes hajadon fogja
tarisznyáját
és csicsergő madarakkal kirándulni megy.
Velük megyek, miért ne mennék,
zsebemben egy maroknyi szerelem.
Elővenném, ha madár lennék,
mert a hajnalt annyira szeretem.

Már csak az illúzió

  • Kategória: Versek

MÁR CSAK AZ ILLÚZIÓ


Mert elveszik a tavasz,
az illúzió fontosabbá válik,
mint mindaz, ami nem az.
Fel már nem ébredek,
szerelmet álmodok,
szerelmet képzelek.
Miközben szétszórom
szívem e kéjjel,
zizzen a fehér verspapír
s búcsút int az éjnek
a derengő hajnalpír.
Így születik oly élet és halál,
melyben szabad vagyok,
mint a madár.

Dal

  • Kategória: Versek

Dal

“Léptem csöndje eltörött.
Járok csak a föld fölött
Botolva.
Elvették a hold mögött,
Amit hoztam, s így ülök
Bomolva.
Már épül bennem a tél.
Szép fám rügyét s levelét
Ha veszti,
Csak ne fájna úgy a szél,
Míg éjanyám haját szét-
Ereszti.”

Tanulság

  • Kategória: Versek

Tanulság

Behull a fény az ablakon.
Reggel-e vagy végítélet?
Csak szeretkezzünk angyalom,
Míg a világ szerteszéled.
S mert a világ szerteszéled,
Ne várjuk meg angyalom.
Reggel-e vagy végítélet…
Behull a fény az ablakon

November

  • Kategória: Versek

November

Lépdel az ősz, fáim rázza.
S fázom,
Mintha sárga csontom fázna.

Júdás monológja

  • Kategória: Versek

Júdás monológja

Bár harminc pénzük visszadobtam
De már e harminc pénz vagyok
Hogy eszem váza összeroppan
Gyilkosaim az angyalok
A csillaghalálig bűntudat
Uram elhasznált eszközöd
Hogy a légiókat kardokat
Róma lovait elkötöd
Hittem elég a Jézus-arc
Lehettem volt zelóta bár
Ő nem egy volt a sok között
Ő Egy volt
S azóta már
A lelke túl a Rák-ködön
Nekem naponta visszajár
Örök időkig vízözön
S a tűzeső lett hazám
Eleven élő poklokat
Tudok
Szerepem ez
A szörnyű juss
Nem láttam át szándékodat
Már tudom a terved kozmikus
Hazám csak egy a sok között
Hazám csak bolygó habár
Minden lehető gömb közül
Hazám az Egy mi visszavár
De eszem váza összeroppan
Gyilkosaim az angyalok
Bár harminc pénzük visszadobtam
De már e harminc pénz vagyok…

Amikor már

  • Kategória: Versek

Amikor már


Amikor már semmi vagy,
Csak akkor leled meg magad.
Tudva már, hogy semmi minden,
Ami van. De ami nincsen,
Lenni vágyik. Az bármi nagy,
Vagy apró s jelentéktelen,
Tán akarja, hogy tény legyen.
Hogy lény legyen, vagy sűrű tárgy,
Vagy érzelem, tán puszta vágy,
Vagy értelem és alkotás,
Mit nem teremthet senki más.
Hogy el ne múljék a varázs,
Amikor már semmi vagy.
Csak így leled meg önmagad