Elválasztható

  • Kategória: Versek

Elválasztható


A számat
már nem csókoltad meg.
Túlságosan intim –
intimebb, mint egymásba hullni
vagy ölet nyitni önként
a másvilágnak

Legalábbis, így mentették
törvényes közhellyé a tézist,
akik hozzánk hasonlóan
féltek szembenézni az igazsággal,
az egyként tagadottal,
ami mindvégig ott jajongott
a kényszeresen elfordított arcod
metsző hűvösében,
a „letiltva” néma parancsikonjában,
a megakasztott pillanatok
kínos csöndjében,
az elvonatkoztatások
steril irgalmatlanságában

furcsa, hogy puszta félelemből
mégiscsak prostituálódik az ember,
miközben mindenét eladná
egy korty szeretetért –

tanultan se
voltunk bölcsebbek
a sunyi rettegésnél

így aztán maradtunk
a hallgatólagos egyezménynél,
a naiv mítosznál,
hogy senki sem sérül,
és a hitnél,
hogy test a lélektől
elválasztható.

 

 

Múzsa

  • Kategória: Versek

Múzsa

A Ferenciek terén történt. A zebrán.
Szerda volt, olyan átlagos, téli éjszaka.
Megálltál a közepén, háttal a forgalomnak,
és magadhoz szorítottál. Amikor csókoltál,
zöldre váltott a lámpa. S én megrémültem
a sok fényszórótól, mint őzek, a sötét erdőben,
csak bajod ne essék, pánikban elrángattalak.
Hogy élném túl, nélküled?
Nem lettem múzsád, a zebrán akartál
csókolózni, őrült
dudálás és autó-kavalkád közepén,
bizonyítani az Istennek, hogy a szerelem
halhatatlan vagy törhetetlen.
Ehelyett az utcapadkán csalódottan
idéztél egy költőt, kit szeretsz,
elköszöntél, másfele vetted az irányt.

Kiadva magamat

  • Kategória: Versek

Kiadva magamat

Elvesztem karjaidban.
Akarva-akaratlanul.
Hát, ez vagyok én.
Az ember mindig holtig tanul.

Ne ülj mellém!
Ne érj hozzám!
S, ha kérhetem,
egyáltalán
ne is nézz rám !

Talán az illatod...
Talán az erős szorításod,
mely tudatja,
mikor, mimet, hogy kívánod...

Remegőn-vágyón
küzdenek kötegelt zsigerek,
mintha a létbe lépve
téptük volna szét a zsineget,
melyet egykor font köztünk
a Hatalmas ujja,
s az akarna összeforrni újra és újra...

2015. május

 

Utállak!

  • Kategória: Versek

Utállak!

Használsz,
megkarcolod a lelkem,
már egy egész történetet véstél
belém
az összes rohadt kitörölt leveledre
emlékszem;
neked ez már csak utózönge,
levezetés a röpke kéj
után.
Utállak!
Nekem lusta pillantásod
is halálos,
minden férfiben téged szeretlek,
rohadt egy érzés, minden
extázis
lebegés-hányinger
a becsapódás előtti utolsó
pillanat.
Hazudtál
elhittem,
hazudsz:
nem hiszek neked.
Szemét egy játék.
Te is tudod, hogy
tudom,
mégis megteszed.

Szerelem

  • Kategória: Versek

Szerelem

Végy válladra, azt akarom,
vigyél messze, utcahosszon –

utcahosszon, amíg érünk,
ne félj, titkon együtt égünk –

égünk, mint a csipkebokor:
Isten karja belénk karol –

belénk karol, hűs tenyered,
kiöntöd neki a szíved –

szíved szívemmel kínálom
legyen áldott minden álmom –

minden álmom, s minden lábnyom,
ahová mégy, Veled járom –

Veled járom utam, s nincsen
semmi bucka, sima minden –

minden ösvény neked terem:
terülj el a tenyeremen.

Pygmalion búcsúja

  • Kategória: Versek

Pygmailon búcsúja


Mesterem, ki kezed nyomán öltöttem
nőalakot, s kibe beleszerelmesedtél egykor,
már érzem, nem fűt úgy a vágy, mint mikor
vésőddel combjaim között jártál, vagy
mikor melleim közé fúrtad be magad,
hogy érezd, ez már nem egy szobortest,
mert vágyad izzó nővé érlelt egy pillanat alatt;
most porcukor-köddé válik az alkony,
s én felöltöm újra az egykor rólam
lefejtett márványkő ruhát, s kérlek,
bocsáss meg, hogy újra megmerevedek,
de nem tudok szerelem nélkül élni így tovább.

PASTOOR VAN BEURDENSTRAAT

  • Kategória: Versek

PASTOOR VAN BEURDENSTRAAT

Hiányzik mosolyod
Emlékszem arra, mikor az egyetemről
Visszabicikliztél a Pastoor van Beurdenstraatra

Alig húsz perc volt hátra
A leadási határidőig, és te tekertél és tekertél
Mintha a te életed múlna rajta
Csak mert szerettél engem

Hiányzik nevetésed

Ahogy oly könnyen tudtál hintázni a létben
Leválni korunk szorongásáról egészen
Csillogó szemed retinámba égett
Pedig mióta nem láttam már

Amikor eleresztettelek, boldogságunkat eresztettem el
Az ölelés a repülőtéren requiemünkké fakult
Miért gyötör, miért gyötör mindig a mult?

Hiányzik tiszta szíved
Talányos kedved és minden csalfa rímed
Hiányzik ölelésed, finom válaszod szavamra
Hiányzik a veled töltött este lágy hangja
Hiányzik egész lényed…
Én futnék utánad örökké
Ártereken túl, francia földekig űznélek
Mígnem mosolyod vigaszom lenne
Kezem kezed mellé kúszna
Amíg dobban a szívem

Mellékszerep

  • Kategória: Versek

Mellékszerep

A függöny legördült.
De a tapsvihar nem neked szól,
te csak ülsz merengőn
az unásig koptatott színpadon-
mellékszereplő...

Beléd mar a fájdalom.
Hát ennyire futotta...
lehettél volna primadonna,
naiva, istennő, díva...
Mari körhintában ülve
szerelemért szédülve-lázadó
vagy épp Jago-i áldozat,
asszony, kit bedőlve cselszövőnek,
féltékeny szerelem öl meg,

avagy Mesterért rajongó Margarita
vagy Nana, pénzért szerelmes,
felkapott kurtizán
és halnál vétlen,
Jeanne d'Arc-ként máglyahalált.

Játszhatnál asszonyt,
aki véres mocskát
tébolyultan mossa,
netán a szent szüzet,
karodban ringatva
a Megváltó gyermeket.

De nem...
csupán néhány mellékszerep,
ennyi jutott.
Voltál szobalány, kokott,
eltitkolt szerető,
méltó anya és jó boszorkány...
s néha fölvillant a Nő...

Most legördült a függöny.
Végleg...
nem ujjong a közönség...
nincs több szerep
amiért színpadra lépjek.
Mond ki Te, ha igazán
és akarón szeretsz:
Elég volt ebből neked-

én hazavárlak...

Talaj menti fagyok

  • Kategória: Versek

Talaj menti fagyok


Én megbocsátanám, hogy nem tudtál szeretni.
Van ilyen.
A bennem rekedt szerelem azonban megalázott, dühös.
Engem ajánlott meg neked,
de neked kedvesebb volt a biztonságos,
szabadságnak keresztelt, langymeleg magány.
Időnként ingyen prostiként használtad a testem,
ami befogadta feszültségedet,
mint egy illegális szemétlerakó.
A gyűjtőzsák súlytalan, majdnem ingyenes,
üres szavakkal kifizethető.
Folyton valaki másról ábrándoztál,
lehunyt szemeddel őt láttad,
elképzelted, hogy őt érinted bőrömön.
Lehet, hogy vele utaztál el néhány napra,
vagy melléd szegődött egy másik királylány.
Már nem vágnak mellbe titkaid.
Emlékeid körül, blúzom alatt bizsereg még a nyárvégi szél,
de a küszöbön talaj menti fagyok toporognak.
Komoly lehűlés várható.
Nyugtalanít a gondolat,
elég meleg holmit vittél magaddal?

Fehér holló

  • Kategória: Versek

Fehér holló

Csendig halkítom hangomat.
Néhány szó mindig bennragad,
most is feszít itt legbelül,
pókháló mögé menekül.

Óvatos visszhang, üres tér.
Nesztelen hulló falevél.
Rongyos a remény, didereg,
lebegve fázik, megremeg.

Szavakból hágcsó nem terem,
nem oldja meg az életem.
Kihűl lassan a kéz meleg,
csúfondárosan integet.

Érintés kéne biztató,
életörömre lázító,
egy lapra feltett szerelem…
Fehér holló, de meglelem.