Adventi naplórészlet

  • Kategória: Versek

Adventi naplórészlet

Én várok rád.
Imbolygó gyertyafényben
elsodró nappalokban
a narancs héjának
fröccsenő olajpárájában reméllek,
hívlak, hogy újra megszüless

hogy rátapadt ma a házfalra a csend…

a kincstár is üres,
mint nélküled a jászol
olyan távolinak látszol
most, hogy nem vagy velem -

Az éjjel fagyott;
aztán a karcos reggelen
ezüstforgácsokat
szórt szét az utcán a szél

a csonthéjból pergő dióbél
felett téged dúdollak halkan

szented leszek majd, romolhatatlan
testtel s lélekkel
mely belőled szakadt ki
hát örök

A dűlt fenyő fölött
a megfáradt fény
mint elfoszló
zászló, lomhán fellobog

belőlem álmodj
csoda-templomot!

Tizennyolcadika van.
A remény után egy nappal
hívlak, reméllek,
drága újszülött

csak pillants rám, ha eljössz -
s harmadnapra,
tudom, újjáépülök.

Vissza a csillagokba

  • Kategória: Versek

Vissza a csillagokba!

A szürke napok már messze tűnnek,
hiszen lassan fölfénylik az ünnep,
és igaz, hogy küzdünk hóval-faggyal,
szívünk fölött átrebben egy angyal.

Átsiklik az égen arany teste,
s fényfátyolba öltözik az este.
Mélyen bennünk és az ablakokban
az emberség tiszta lángja lobban.

Mert túl bűnön, kínon, szenvedélyen
lelkünk kútjába temetve mélyen
még mindig ott él bennünk az a láng,
mely azt súgja: nem e Föld a hazánk.

Mert csak testünk földi, lelkünk égi.
Ha fölhangzik a dal, az a régi,
és az angyal is alászáll értünk,
a csillagokba mind visszatérünk!

Hozsánna

  • Kategória: Versek

hozsánna

terhedet leraktad
szökellhetsz könnyű lélekkel
ifjonti rétek füvén vagy frissen hullt havon
míg hátizsákod töltik
ólmot és tollpelyhet markoló kezek

tudhatod
mezők harmatát és karácsony ünnepét
ajándékul kaptad vissza azoktól
akik bátrak voltak sorsodba
nyúlni

megőrizni eddig volt
hited
de innentől
már el nem hagyhatod

Légy az

  • Kategória: Versek

Légy az

Én még lassú ütközetben
szíved tenyerembe szedtem
gyöngéd az mint egy kósza virág
mely illatozva fellegekbe hág

és megérint napot csillagot csendet
fellegekbe halva ki csinál
a fellegekben rendet?

Ha az ősz fagyos kaszával közelget?
Légy az ki dacolva a halállal
sosem felesel sem velem
sem soha a másvilággal.

Két őszi aszklepiadeszi

  • Kategória: Versek

Két őszi aszklepiadeszi

Ősz van, lélekölő, durva magány zokog,
arcátlan süt a nap, kókad a fájdalom,
átkos vágy zakatol, fémsikolyán kacag,
vértolvaj viszi arcszinem.

Fázik, vénül az ég, ernyed a szenvedély,
mint letarolt mezőn, holt gabonát ölel
harcmérgezte világ. Jöjjön a mélyemen
átlátó, delejes Sötét!

Színezd újra

  • Kategória: Versek

színezd újra

kicsordult a felhő
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok

de az égi teknő kékfestője
már feloldott minden
szivárványszemű holnapot

Emily Dickinson: Mielőtt a jég…

  • Kategória: Versek

Emily Dickinson: Mielőtt a jég…

Még a fagyott tócsák előtt --
Korcsolyák még sehol
Az esti fényeket
Nem fátyolozza hó

Nem holtak a mezők
Karácsony messze még --
Csoda csodára jő
S engem mind elér --

A szegély érintése
Egy nyári napon --
Egy könnyű séta csak
A hídon át --

Ami akkor hív, szól
Ha nincs itt senki sem --
Viselhetem-e majd
Telesírt ruhám?


Before the ice…

Before the ice is in the pools—
Before the skaters go,
Or any check at nightfall
Is tarnished by the snow—

Before the fields have finished,
Before the Christmas tree,
Wonder upon wonder
Will arrive to me!

What we touch the hems of
On a summer's day—
What is only walking
Just a bridge away—

That which sings so—speaks so—
When there's no one here—
Will the frock I wept in
Answer me to wear?


the prowling Bee: Before the ice is in the pools—
http://bloggingdickinson.blogspot.com/2011/08/f-46-1858.html?m=1

RUDYARD KIPLING … – , HOGY

  • Kategória: Versek

RUDYARD KIPLING … – , HOGY

szerencsés esetben
jól mutathat
próbababáján
:
ízléstelennek
vélhet mást
ugyanis rászabták
:
majdnem
mindegy
:
utóidényre

Kérdezz...

  • Kategória: Versek

kérdezz…

kérdezz hát
én felelek
hisz éppen lelket belezek
saját lelkem ma a tét
darabokra tépem szét
fájó múltat boncolok
vézna egót rombolok
feltépem mi rég szakadt
össze- ami ép maradt
kérdezz hát
én felelek
ma sírok
s holnap nevetek

Philip Larkin: A robbanás

Philip Larkin :The Explosion

On the day of the explosion
Shadows pointed towards the pithead:
In the sun the slagheap slept.

Down the lane came men in pitboots
Coughing oath-edged talk and pipe-smoke,
Shouldering off the freshened silence.

One chased after rabbits; lost them;
Came back with a nest of lark's eggs;
Showed them; lodged them in the grasses.

So they passed in beards and moleskins,
Fathers, brothers, nicknames, laughter,
Through the tall gates standing open.

At noon, there came a tremor; cows
Stopped chewing for a second; sun,
Scarfed as in a heat-haze, dimmed.

The dead go on before us, they
Are sitting in God's house in comfort,
We shall see them face to face -

Plain as lettering in the chapels
It was said, and for a second
Wives saw men of the explosion

Larger than in life they managed -
Gold as on a coin, or walking
Somehow from the sun towards them,

One showing the eggs unbroken.

 

Philip Larkin: A robbanás

A robbanás napjának reggelén
az árnyékok az akna felé mutattak:
a meddőhányás aludt a napfényben.

Az úton a férfiak jöttek csizmásan,
köhögős trágár beszéd és pipafüst
törte meg a hirtelen megújult csendet.

Egyik nyúlra vadászott; elvesztette;
aztán pacsirta tojással ment haza;
megmutatta, majd a fűbe helyezte őket.

Aztán szakállasan és bársonynadrágban mentek;
apák, bátyak, becenevek és a nevetés,
be, a nyitott, magas kapukon keresztül.

Délben aztán remegés jött; a tehenek
egy percre abbahagyták a kérődzést,
a Nap sálat öltött és elhomályosult a hőségben.

A halottak tovább vonulnak előttünk,
kényelemben ülnek Isten házában,
majd látjuk őket szemtől szembe,

amint azt a betűk a kápolnákban
megmondták, és a feleségek egy pillanatra
felrobbant embereiket nagyobbnak látták,

mint amekkorák életükben voltak -
aranynak, mint egy érmén a veret, vagy amint
valahogyan a Napból jönnek feléjük gyalogosan,

és az egyikük az ép tojásokat mutatja.