Elengedtelek

  • Kategória: Versek

elengedtelek

rettegtem mindig elszállsz messze
ha pitypang szirmod szél sebezte
átkozom majd hogy távozol
fájt előre a biztos-vége
utánad megyek a semmi-végre
hát szállj csak édes messzire
szárnyad leszek egyszer én is
a megbocsájtó messzeségig kísérlek
anyám

tehetetlen

  • Kategória: Versek

tehetetlen

forgatom méregetem
mégsem változik semmi
ugyanakkora
vagy még nagyobb
pedig már régóta
foltozgatom a hiányod

Anyám pillangó volt

  • Kategória: Versek

Anyám pillangó volt

de alig repült
máris sebész szikéje
szegte szárnyait
bőrén a hegek mint
térképtetkók
pokol tüzében égtek
a végekig

pongyolája szatén
rózsakert volt
s míg szirmok hulltak
róla a vén augusztára
nevetését a szél
hozzám sodorta
ma is felcsendül
fülem zúgásában

anyám pillangó volt
kivel az élet játszott
de amíg szállt
mindig visszatért
elhitette hogy
nem veszíthet
még most is várom
egyszer megérint

Alkonyhalál, avagy a költő agóniája

  • Kategória: Versek

Alkonyhalál, avagy a költő agóniája

Ribancok közt kelek minden reggel,
szajhák simítják fejemre hajnalom,
ne ments meg, ha poharamba nézek,
temető az, hol tűnik bánatom.
Ne ölelj magadhoz rozsdás, vérző alkony,
ne ámíts erdő, szakadt kabátú éj,
csak letört ága vagyok korhadt fának,
jegenyék fölé hasadt riadt, sarki fény.
Hagyj csak halni, ne kímélj te végzet,
csupasz csontomon húst nem érzek én,
idő zabálja már bomló testem régen,
de tán marad pár sor, mi egyszer felidéz.

Hová?

  • Kategória: Versek

Hová?


A becsapódó gyásztól
új csend borult fölém,
felrobbant életünk csendje,
az üres, süket szobák,
hajnali eszmélések,
visszhangtalan szavak,
kitépett nyelvű harangok,
hiányod csendje.
Amerre nézek, dolgaidba botlom,
órádon botor percek jelzik az időt,
mely kilökött magából,
csak engem vonszol.
Alkonyok bontanak ágyat
az éjnek, a kérészfeledésnek,
hogy itt vagy,
a reménynek, hogy az elhazudott
lélek útján álmaimba
mégis beköszönsz,
de a józan reggelek fényes
szájukkal szétfújják álmaimat,
behatolnak lelkem titkos zugaiba,
hogy megöljék ébredő hitemet.
Mondd, hová rejtselek téged?

Lassul a tánc

  • Kategória: Versek

Lassul a tánc

Lassul a tánc, halkul az ének,
emlékeim fagyott fehérek,
s míg az idő fut, rohan, farag -
elfogynak a napfényes szavak.

Petrarcához

  • Kategória: Versek

Petrarcához

Irigylendő lélek minden, ami szeret,
de ily reménytelenül nem szerethet bárki!
Szonettek ősatyja, ismerjük a neved,
végtelen szerelmed ma csodálatot vált ki.

Tudtad, hogy a Múzsád sosem lesz teveled,
mert aranyhajú hölgyed sosem volt hetéra,
vállaltad mégis a nem könnyű szerepet,
s mélyen áhítoztál a kétféle babérra.

Az egyik volt Laura.(1.) S szemed a könny marja,
mert életében soha nem ölelt a karja.
Neki szólt canzonéd,(2.) de Ő: maradt néma.

A másik babér volt, hogy elnyerted a címet:
poeta laureatus(3) (így szárnyalt a híred).
S a római dombon ünnepelt az éra.

 

1.Laura_latin eredetű név, jelentése ’babérfa’
2.canzone_szerelmi dal, lírai versforma
3.babérkoszorús költő

A létezés kriptái

  • Kategória: Versek

A létezés kriptái

Az asztalon egymásba roskadnak
letört fülű, megsárgult ételhordók,
egyiknek a konvektor forró hátáról
aljára olvadt az itt felejtett homály,

másik halomban lekváros üvegek,
utolsó falatok árnyékába ragadva,
morzsaszőnyeg a fakuló asztalterítőn,
ha felszakítjuk - akár állatot nyúznánk -

úgy sistereg fel az asztallap, letapadt
zsírfoltok mentén, avas szagot szabadítva
fel. A kredenc tetején megdermedt
művirágok, egykor volt színes szirmaikra

szürke port szór a megkövült tétlenség,
némelyek fej nélkül szúrják át a köréjük
settenkedő pókhálók szövetét.
Megkopott tégelyekben nem létező

márkájú mosószerek, repedezett
maradványaikból nem derül ki,
eltüntetnék-e azokat a foltokat,
miket az emberi természet hagy
körülöttünk…

Közérzet és kocsonya

  • Kategória: Versek

Közérzet és kocsonya

Mézzel bekent szemeitek, mézzel bekent szájatok
nem láthat, nem szólhat, de ő
kiröhögi az urnákat, mibe
elmúlásunk hamvait gyűjtik,

annyi fényt derít ez a jóindulatú álság,
mint kupola alatti vizsgálóbizottság.
A rőzsére erős csomót köt,
legalább az ne hulljon szét,

ha rázni kezdik a büszkét, tövise
átszúrja a naplementét, vére
kopott küszöbre hullva kiált,
annyi öröme volt, télen
egy kis kocsonyát csinált.

Szemfényvesztők

  • Kategória: Versek

Szemfényvesztők

Döntsd el, hogy tőkét akarsz,
vagy hályogot kovácsolni szavakból,
de ha jól:
megnézed, ez a kettő
nem üti egymást.
Jártasd a szád
egyél többször, harapj
nagyokat zárt körökbe,
igyál is, csak vigyázz:
az üveg felvágja nyelvedet,
most már beszélhetsz, a bor
vörösétől is véres a torkod,
így már minden belefér,
mondj minél nagyobbat,
kisiklik szádból egy szerelvény.
A szerény vélemény nem indul.