72. Semmi

  • Kategória: Versek

72. Semmi

A semmi szürke, zavaros homály,
gomolyog, mint köd a tengerpartokon,
falak nélküli, fedetlen hodály,
benne fogva tartott ismerős, rokon.

A semmi lefolyó, rózsás folyadék,
vízzel öblíthető, vörös ragacs,
kínlódva átvirrasztott, végtelen éj,
két grammnyi dörrenés, amit nem fojt el szivacs.

Semmi a láng, alvóra tekerve,
vers, amelyet nem írnak meg sosem,
az ember életre vonatkozó terve,
a lehetséges igenek között a nem.

A semmi a lét, ha már véget ért,
és előtted áll még végeláthatatlanul,
amikor már nem érzi a mesét
az ember, aki saját hibájából sem tanul

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

73. Henry készül

  • Kategória: Versek

73. Henry készül

Reszket a létben. Ki se látszik Henry
már a sötétből. Korlátolt idejének a
vége közel. Semmi se történhet vele már,
ami jobb, mint ami volt rég.
Számlálgatja a hátralevő napokat,
míg óra ketyeg és a harangok zúgnak.

Trombita nem harsan majd temetésén,
sortüzeket se vezényel tiszteletére se
Artyom, elmegy majd a világból,
jóval csendesebben, mint ahogyan jött:
nem csap rá fenekére a semmi.

Másutt majd éli tovább buta életeit
más henryk sokasága, de róluk
nem szól ennyire szétszaladó vers.
Henry sötét óráira készül.
Tán már látja a fát a kiválasztottat,
rajta az ággal.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

74. Henry és a repülő

  • Kategória: Versek

74. Henry és a repülő

Repcsit bámult Henry vonatablakból.
Meredeken ment fölfele.
Persze nem Henry, hisz az egy öngól,
a költőnek van még ennyi esze.
- Hova repül a gép? Mi tartja fenn ott?
Mi lesz, ha egyszer leesik? –
Tátott szájjal néz ki Henry az ablakon.
Mások tátott szájjal meg őt lesik.

Mr Csont szól. - Henry, repülőt nézel?
Már megint min jár gyenge eszed?
Elvágyódol innen? Mindjárt elvérzel!
Ne hordd arcodon minden sebed!
- Azon jár az eszem, rég ültem rajta.
Világ fölött lenni élvezet.
- Henry, nem vagy te ily fölülős fajta!
Neked kockádban van a helyed.

De Henry egyre a repülőt nézi,
míg el nem tűnik a felhők között.
Neveti egy kölyök, csitítja egy néni,
- de anyu, a bácsi olyan lökött!
És az a másik, ott vele szemben,
nézd, oda nyúl, megfogja kezét!
- A két perverz állat! Azok szememben.
Hogy ki nem sütik az ember szemét!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

75. Henry álmodik

  • Kategória: Versek

75. Henry álmodik

Álmodik Henry. A magasban szárnyal.
Mellette egy lány arca nevet.
Háttérben tudja, ami mindent árnyal,
ez a jelenet csak álom lehet.
Eltűnik az arc, egybe folyik mással.
Vidámparki csúszda most a szín.
Képek a falon most, az Ermitázsban.
Másik az arc, ugyanaz a kín.

Évtizedek múlnak, nem változik semmi.
Villanó képek, mind ugyanaz.
Beton kocka, reggel onnan el kell menni.
Nap éget, a szél fúj, az eső szakad.
Fölmerül egy új arc, elenyészik nyomban.
Gúnymosoly az ajkon, vagy fura közöny.
Háta mögött a vidám park romokban.
Kalapot emelve mr. Csont köszön.

És vigyorra nyílik mr. Csont szája.
Benne kettő sorban hegyes fogak.
Henryt belökik egy arénába.
Tétek röpködnek. Mind ellene fogad.
Első sorban ül Henry felesége.
Hüvelyk ujja a földre mutat.
Ha lenne kímélet, Henry nem kérne.
Úgy gondolja, tudja az utat.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

76. Henry magasból tesz ránk

  • Kategória: Versek

76. Henry magasból tesz ránk

Ághegyen pörög most, szélkakas-Henry.
Gallér fogja nyakát körül.
Akarna, sem tudna onnan elmenni.
És van, aki ennek örül.

Örülhet a költő: véget ért a munka.
Végre felejtheti Henry komát.
Henry is örülne, ha még tudna:
magasból tesz rá, hogy ez a világ.

Örül az olvasó, büszke magára:
- végigolvastam a Henry verseket!
Bekerültem egy elit társaságba.
Kevesen vagyunk. Ez mennyi lehet?

Csak mr. Csont áll lehangolva, némán.
- Eztán majd magam sem létezem.
Senkinek sem lesz majd szüksége énrám.
Ki fogja meg, ha kell, a kezem?


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

77. Henry él

  • Kategória: Versek

77. Henry él

De Henry él. Ha nem ez, egy másik.
Mindig lesznek henryk a világon,
míg a világ maga el nem vásik.
Élnek, míg nem lógnak egy ágon.
Hadakoznak magukkal, a léttel,
a semmivel, ami rág belül.
Olykor egy a lábad elé térdel,
mert szeretne élni emberül.
A másik meg becsukja az ajtót,
hogy elűzze a rettenetet:
nincsen várni már semmit sem attól,
kit szerettem, de nem szeretett.

Henry él, ha meg nem halt még egyszer,
vagy még egy pár tucatszor talán,
de nem mossa le semmilyen vegyszer,
hogy itt feküdt a lét asztalán
felszolgálva felzabálni testét,
lelkét, mint felszolgáljuk magunk,
mert el nem fedheti semmi festék,
hogy mindegyik Henry mi vagyunk.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Ost Side Story

  • Kategória: Versek

ost side story

a tánc beindítja a cselekményt.
elválaszthatatlanok egymástól.
bár később maga lesz a történet
a nézőtéren is, részeként az újabb
felvonásnak. a jogtulajdonosok
boldogok. lám eddig itt is bejött
minden levédett geg. a szerző
értetlenkedve kérdezgeti a rendezőt.
nem akarja észrevenni hogy már
rég nem az ő történetét játsszák.
a címlapokon egy háttérfigura döntött.

Viharban

  • Kategória: Versek

Viharban


Elhallgatnak a varjak, csend üli már a vidéket.
Nem súg semmit a fűz szomorú levelének a szél sem.
Néma halak buknak fel a tóból, tátog a szájuk.
Csöndes a víz, nem mozdul a felszín. Szürkül az ég. Fenn
már zordon felhők gyülekeznek. Horkan az orkán,
és elkapja derékban a nádast, ropja a táncát.
Erre meg arra is hajlik a sok szár, megmarad állva.
Nem törik el, mert adja magát önként a viharnak.
Villan a villám, feldübörög most hosszan az ég is.
Reszket a tájék. Görnyed az élő, várja az ostort,
és már csapja is őt az eső. Még messze a hajlék.

Sorssá bomlanak

  • Kategória: Versek

Sorssá bomlanak


Ez itt a privát félálmok kertje.
Lompos nyárutó. Még semmi hullaszag.
Még úgy tűnik, nincsen veszve semmi.
Féregrágta körték csendben hullanak.

Az örökké csak később fog perbe.
Csurran a gyanta, a fák közt fény csacsog.
Kacagva növekszik, nyelvet ölt az árnyék.
Honnan hová jutsz el? Vársz még hét napot?

Asztalt terít a dolgok fülledt rendje.
Az idő kovásza lustán feldagad.
Pókfonálon villan meg a holnap;
naiv kis miértek sorssá bomlanak.

Evolúció

  • Kategória: Versek

Evolúció

Sorsot vet

fél kézzel visszanyúl
kapaszkodik
még szédül egy kicsit a tegnapi zuhanásban

apját füröszti álmában –
jó ember volt
csak kissé gyenge –

pár lopott órára
tengerre száll
és testetlen hánykolódik

eltervezi
hogy Istenben boldogul
még életében

maszkot cserél

aztán gondolatban
jólesően
a holnap arcára élvez.