59. Henry házassága

  • Kategória: Versek

 58. Henry házassága

Henry házassága olyan, mint az ország:
tisztes látványt játszó, elrothadó szar.
Ugyanúgy nem kerülheti el majd sorsát:
nem utóbb megy pokolra, hanem hamar.

Henry tudja jól ezt, és mindig is tudta,
bár tagadta tartani a látszatot.
A semmibe vezet bármelyik útja,
amelyek közül még választhatott.

Napról-napra él az ország is, mint Henry.
Lelkére - testére féreg rág lyukat.
Előbb-utóbb úgyis pokolra kell menni.
Henry életét átjárja a tudat.

Mr Henry! Talán be kéne sorolni –
- szól mr. Csont most, aki háttérben áll.
- Miért nem izgatja a sok drága holmi?
Agyában miért nincs, más, csak a halál?

Mind be vagyunk zárva, hogyha tetszik, ha nem.
Ilyen a lét, ezen nem változtathatok.
Amit más szem látna, nem látja a szemem.
Amiben voltam, én abban maradok.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

58. Henry és az idő

  • Kategória: Versek

 58. Henry és az idő

Henrynek eszébe jut,
hogy bassza meg, öreg vagyok!
Egyre keskenyebb az út,
és ritkábbak a kanyarok.
Változást a szoba fia
egyre kevesebbet talál,
és egyre több kihívást kihagy.
A vége a halál.

De Henry, mondja mr Csont,
ne legyél kishitű!
Bölcsességet bár nem ont
e tanács, de életszerű.
Aki él, mind megöregszik.
Közhely ez a dolog.
Henry zörög, mint kiszáradt szik.
És mogorván morog.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

57. Henry borotválkozna

  • Kategória: Versek

 57. Henry borotválkozna

Mr Henry elmélázott.
Az életem élem én?
Ha tükörbe nézek, mit látok?
Megtudni nincs remény
Bár ismerős az arc, ami visszanéz,
de tudni reménytelen,
hogy én élem vajon az övét,
vagy ő az én életem.

Mr Csont megszólal most
hirtelen, a háta mögött.
Henry! Aki ilyenen rágódna,
nem lehet, hogy egy kicsit lökött?
Ha munkába mész borotválkozás után,
és estére hazaérsz majd,
még akkor is nézel ilyen bután?
Vigyázz! Ez őrületbe hajt.

De Henry nem hagyja most sem
magát kizökkenteni.
Az, az ott, a tükörben barna szem,
és az enyém zöld, az istenit!
Vagy rosszul emlékszem mégis talán?
Vagy valami történt velem?
Ez életben semmi sem biztos ám:
mégis: milyen színű a szemem?

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

56. Henry és a Rádió

  • Kategória: Versek

 56. Henry és a Rádió

A rádióhoz mentek,
Henry rögtön tudta.
Szimbolikus a hely,
noha az internet korában
szinte szart sem ér

A cirkuszt Artyom szervezte,
a fülkeforradalmár,
aki ettől magának
változást remél.

Henry részt vett benne,
de nem ő dobta el a
benzines palackot,
amely lángra lobbant
tűzre gyújtva majdnem
a két befosott őrt is.

Henry ki is hátrált
kapucniját fejére
húzta elszelelve.
A többi mind parancsnak
engedelmeskedve
kutatta át a házat.

Aztán majd tíz év múlva
a gyújtogató banda
az emlékezésekben
a fülkeforradalmat
hajtotta végre akkor.

Henry az este óta
sosem kapcsolta újra
be a rádióját.
Még a készüléket
is kihajította
szétverve a szemétre.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

55. Ha Henry szobája zuhan

  • Kategória: Versek

 55. Ha Henry szobája zuhan

Ha Henry szobája zuhanni kezd,
Henry lebeg a közepén.
Levethet magáról minden mezt:
ki a szabad, ha nem én?
Megszabadulni a nyűgöktől,
amit a nehézség nyújt,
erre vágytam én öröktől.
Földhöz ragadni a múlt.

Henry szobája tizenhat
emeleten zuhan át,
más kidobná a gyomrában
eltárolt vacsorát,
de Henrynket nem ilyen
puha fából faragták.
Ha akarja, jár vízen,
vagy esik, mint cementes zsák.

Egyetlen kapaszkodó
számára még maradt:
ócska rímeket keres,
és számlálja a szótagokat.
De amíg ilyen sebesen
zuhan húsz emeleten át,
kicsit átérzi, milyen,
ha megkapja a szabadság mámorát.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Ablakok

  • Kategória: Versek

Ablakok


Ülök a lépcsőn, hallgatok,
velem szemben ablakok,
szárnyai nyílnak a mennyre:
Maradni? Menni? Merre?


Harsan az ének, szabadság,
- lehet enyém is manapság,
egy tű ad reményt, vagy a mély:
Maradni? Menni? Mi a cél?


Én tudom, hogy látod,
én tudom, hogy érzed,
hogy nekem ez rég nem játék,
de lehet, hogy meg se érted.


Az arcomat nézd csak,
pont ezernyi pontban,
rajta hasad csak az élet,
de lehet, hogy meg se érted.


Nagyobb a félsz is egyedül,
tudva mi van legbelül,
mikor eldöntöm, hogy kell-e:
Maradni? Menni? Merre?


Félek a gyönyör lankatag,
elvész úgy, mint az almaszag.
Repülnék, járnék a hitben,
tarts meg, ha tudsz engem Isten.


Én tudom, hogy látod,
én tudom, hogy érzed,
hogy nekem ez rég nem játék,
de lehet, hogy meg se érted.


Az arcomat nézd csak,
pont ezernyi pontban,
rajta hasad csak az élet
de lehet, hogy meg se érted.


Fekszem a kövön, hallgatok,
felettem zárt ablakok,
üvegén kéznyom: szabad vagy.
Biztosan így akartad?

 

 

Sorokpolány, 2019. április 30.

Csak úgy firkálgatok szonett

  • Kategória: Versek

Csak úgy firkálgatok szonett

Kifogyott a tollamból a tinta,
nem jön egy jónak tűnő gondolat,
ihlet nélkül fogva tart egy inda,
hová tűntek előlem a szavak!?

Megírtak már réges-régen mindent,
igazságot, életet és halált,
elénk szórva mindenféle kincset,
mire az ember néhanap rátalált.

Suttogva megérinti lelkünk húrját,
korokon átívelve szól hozzánk,
felfedve az élet forrásának kútját,

szomjazóknak így oltva szomját.
Mindenben ott lebeg a fent és lent,
tudd, hogy odakint van az idebent.

Ottfelejtett illat

  • Kategória: Versek

Ottfelejtett illat

Bőröd illata itt pihen még a takarón,
Nem tudok nem mosolyogni,
Egy idióta vagyok, totál őrült, zizi,
Úgy szívom be tüdőm legmélyére
Mintha feneketlen lenne.
Őrzöm, félek elillan,
Pedig egyszer elillan,
Részegítő, elbódulok benne

Nyöszörgök, küszködök,
Bambán bámulom az üres ágyat,
Szenvedek mert csak illat vagy már,
Belém oltottad a szüntelen vágyat.
Arcomat tenyerembe temetem,
Sóhajtok hosszan, mélyen,
Lassan lehunyom a szemem

A lenyugvó nap néha oly borongós sárga,
Ha egymásba fonott ujjainkat nem láthatta,
Csókkal olvadt ajkainkat sem simogatta.
Álomországba menekülök, megnyugvásba,
Egy reményekkel teli pirkadatot várva;
Ne vesszek oda a szomorúságba

Ahol a mosolyok összeérnek,
Huncut játékba kezdenek.
Úgy lett volna szépe a napnak,
Az lenne csodája, amiért
Érdemes felkelni s várni

Arcomat két kezembe temetem,
Sóhajtok, s a levegőt lassan kiengedem.
Sirathatnám sorsom, de inkább nevetem,
Csak mosolygok szüntelen mert szeretem

Tétova voltam, féltem, vártam,
Nem tudtam mit keresek,
Aztán rád találtam

Álomba ringat az illat,
Erőmtől megfoszt a bánat

S eljő majd a hajnal

Ha látlak

Nyomor

  • Kategória: Versek

Nyomor

Itt szél sikolt az udvaron,
fölkap ezt-azt, szétviszi.
Mi fáj neki?
Egy rongycsomó, mert azt hiszi,
hogy korcs kutya
vagy taknyos orrú kisgyerek,
aki lábához hízeleg,
s mesét harapna,
édeset meg krémeset,
tündérkirálynő-fényeset.
Szilvalekvár, "nesze edd",
ami várja odabent.

Maszat-arcban nagyra
nőtt szem a világ.
Ki belenéz, megfordítva
látja benne önmagát.

Itt szél kiált a réseken.
Mi fáj nekem?
Egy csillagpöttyös éjjelen
füstté vált a kerítés,
a kiskapu, az oltalom.
Korom lett a kályhacsőben
vakarhatatlan vastagon.

Elmenőben egy kifűzött,
rossz cipő. Merítkezik,
tán odafagy reggelig.
Marad minden mezítlábas,
mozdulatlan. Szél süvít.

Meg kell tanulnom

  • Kategória: Versek

Meg kell tanulnom

Talán a fáradt fejű dáliák
juttatták eszembe
vagy a madárcsontú,
kis öregasszony
a virágbolt kirakata előtt,
hogy meg kell tanulnom
szépen elmenni innen.
Semmi hókuszpókusz,
semmi hajcihő!
A görcsre kötődött idegcsomót
kell csak kibogozni,
megigazítani a felfűzött
csigolyák gyöngysorát,
s az ellazuló ujjak
lassan elengedik
a vélt kapaszkodókat.