A kereszt

  • Kategória: Versek

A kereszt


Sorsát átkozza a balga ember,
úgy érzi, nem bír a nehéz teherrel.
Panaszát unja már fent a teremtő,
szólítja: - menj, szabadulj keresztedtől!
Nézd meg ezt a hatalmas termet ember!
Zsúfolásig megtelt letett kereszttel.
Hát rakd le a sarokba a helyére,
és most választhatsz másikat cserébe.

Halomban állnak a szebbnél szebb kincsek.
Látja, milyen nehéz súlya van mindnek.
Érzi már, hogyan görnyedne a háta,
rájön, nem is volt nehéz a sajátja.
Már örül a sorsnak és boldog ember,
játszva birkózik meg minden teherrel.
Többé már nem kell a mások keresztje,
bármilyen ékes, csábító lehetne.

Konzum-Karácsony

  • Kategória: Versek

Konzum-Karácsony

Döglött fenyőfa. Szépen csillogó,
bár ágain most mem a jég ragyog.
Himbálóznak rajta neon-hógolyók,
és a műanyag TESCO-angyalok.
Konzum-Karácsony, itt vagy, hát, végre,
hadd javuljanak a statisztikák!
Jövőre sem viszel minket jégre,
ugye, marad még hitelünk reád?
Business-karácsony, itt vagy, hát nekünk.
Csak javítsd meg az üzletmenetet!
Valójában nem pénzre éhezünk,
és nincs hiánycikk, csak a szeretet.

Karácsony előtt

  • Kategória: Versek

Karácsony előtt

Lámpafüzérek ragyognak végig a Duna parton,
csillogó karácsonyfává vált most Budapest.
A hideg sötétben arcomat most a szélbe tartom.
Bármi mást tenne az ember, a végén rajtaveszt.
Karácsony közeleg, amikor a Földre béke száll majd,
de vannak szívek amelyekben gyűlik a sötét.
Bár a társ az, akit estére minden szív óhajt,
mégis akad, aki egyedül issza sörét,
lámpafüzér ide- döglött pulyka oda,
és amíg az éjben a karácsonyi dallam szerte száll,
lesz, akinek ez az éj is csak kaloda,
mert megváltásra szíve már nem vár.

Az én keresztfám

  • Kategória: Versek

Az én keresztfám


A szív olyan földes,
                       s lehúz
a test porladó gravitációja.
                      Elestem.
Ki nyújt kezet háborúban?

Elindulok újra.
                      Felszállok a felborult hajóra.
Feléd Uram! Ki szembe vagy a keresztfán,
                      s én elesem,
s a kezem feléd kinyújtom,
                      mélyre húz bűnöm, s az árnyékba
felfekszik rettenetes súlyom.

Sikolyom és izmom saras,
                      vétkeim a gondolatban,
tettben és a szóban.
                      Elestem, s meggyónom
a bűnös perceket a
                      vasárnapi harangszóban.

Neked Uram!      Ki szembe vagy a keresztfán.
Bocsásd meg
e sok port!
Mit felemelsz,
s húzol fel
magadhoz.         Ki szembe vagy a keresztfán,
s leveszed
rólam örökre,
az én keresztfám.

Versmozaik I./89.

  • Kategória: Versek

VERSMOZAIK
I./89.

A feketerigó berepül a szobába
nézdegél a számítógép képernyőjére
majd meglebbenti szárnyát
és huss
Száll a jéghideg levegőben
a hóbarokk háztetők felett

A képernyőn valaki
betlehemet visz valahol
mögötte a hófúvásban
hóemberesedő pásztorok

Szél lengeti harangok hangjait

Allen Ginsberg: Dal

Allen Ginsberg: Dal

A világ súlya
a szeretet.
Az egyedüllét
terhe alatt,
az elégedetlenség
terhe alatt
a súly,
a súly, amit cipelünk
az a szeretet.
Ki tagadhatja?
Az álmokban
megérinti
a testet,
a gondolatban
csodát
alkot,
a képzeletben
gyötrődik,
míg megszületik
az emberben
- kitekint a szívből
tiszta tűzzel égve -
mert az élet lényege
a szeretet,
de e terhet
ernyedten cipeljük,
és végre
meg kell pihennünk
a szeretet karjaiban
a szeretet karjaiban
kell megpihennünk.
Nincs nyugalom
szeretet nélkül,
nincs álom
a szeretet
vágyképei nélkül
- légy haragos vagy higgadt
angyalok
vagy gépek
megszállottja -
a végső óhaj
a szeretet
- s ez nem lehet keserű
nem lehet letagadni

nem lehet visszafogni,
ha próbálnánk mégis:
a súly túl nehéz
- adni kell
viszonzást nem várva
amint
a gondolat
megszületik
magányban
érdemét eltúlozva
mindenek fölött
A felhevült testek
együtt fénylenek
a sötétben,
a kéz a test
közepéhez
közelít,
a bőr
megremeg
boldogságában,
és a lélek
örömmel fürdik
a szemtükörben -
igen, igen,
ez az
amit akartam,
mindig is
mindig is
vissza akartam
térni a testbe,
oda ahol megszülettem.

Allen Ginsberg: Song


The weight of the world
is love.
Under the burden
of solitude,
under the burden
of dissatisfaction

the weight,
the weight we carry
is love.
Who can deny?
In dreams
it touches
the body,
in thought
constructs
a miracle,
in imagination
anguishes
till born
in human--
looks out of the heart
burning with purity--
for the burden of life
is love,
but we carry the weight
wearily,
and so must rest
in the arms of love
at last,
must rest in the arms
of love.
No rest
without love,
no sleep
without dreams
of love--
be mad or chill
obsessed with angels
or machines,
the final wish
is love
--cannot be bitter,
cannot deny,
cannot withhold
if denied:
the weight is too heavy
--must give
for no return
as thought
is given

in solitude
in all the excellence
of its excess.
The warm bodies
shine together
in the darkness,
the hand moves
to the center
of the flesh,
the skin trembles
in happiness
and the soul comes
joyful to the eye--
yes, yes,
that's what
I wanted,
I always wanted,
I always wanted,
to return
to the body
where I was born.Allen Ginsberg: Dal
A világ súlya
a szeretet.
Az egyedüllét
terhe alatt,
az elégedetlenség
terhe alatt
a súly,
a súly, amit cipelünk
az a szeretet.
Ki tagadhatja?
Az álmokban
megérinti
a testet,
a gondolatban
csodát
alkot,
a képzeletben
gyötrődik,
míg megszületik
az emberben
- kitekint a szívből
tiszta tűzzel égve -
mert az élet lényege
a szeretet,
de e terhet
ernyedten cipeljük,
és végre
meg kell pihennünk
a szeretet karjaiban
a szeretet karjaiban
kell megpihennünk.
Nincs nyugalom
szeretet nélkül,
nincs álom
a szeretet
vágyképei nélkül
- légy haragos vagy higgadt
angyalok
vagy gépek
megszállottja -
a végső óhaj
a szeretet
- s ez nem lehet keserű
nem lehet letagadni

nem lehet visszafogni,
ha próbálnánk mégis:
a súly túl nehéz
- adni kell
viszonzást nem várva
amint
a gondolat
megszületik
magányban
érdemét eltúlozva
mindenek fölött
A felhevült testek
együtt fénylenek
a sötétben,
a kéz a test
közepéhez
közelít,
a bőr
megremeg
boldogságában,
és a lélek
örömmel fürdik
a szemtükörben -
igen, igen,
ez az
amit akartam,
mindig is
mindig is
vissza akartam
térni a testbe,
oda ahol megszülettem.

Allen Ginsberg: Song
The weight of the world
is love.
Under the burden
of solitude,
under the burden
of dissatisfaction

the weight,
the weight we carry
is love.
Who can deny?
In dreams
it touches
the body,
in thought
constructs
a miracle,
in imagination
anguishes
till born
in human--
looks out of the heart
burning with purity--
for the burden of life
is love,
but we carry the weight
wearily,
and so must rest
in the arms of love
at last,
must rest in the arms
of love.
No rest
without love,
no sleep
without dreams
of love--
be mad or chill
obsessed with angels
or machines,
the final wish
is love
--cannot be bitter,
cannot deny,
cannot withhold
if denied:
the weight is too heavy
--must give
for no return
as thought
is given

in solitude
in all the excellence
of its excess.
The warm bodies
shine together
in the darkness,
the hand moves
to the center
of the flesh,
the skin trembles
in happiness
and the soul comes
joyful to the eye--
yes, yes,
that's what
I wanted,
I always wanted,
I always wanted,
to return
to the body
where I was born.

Ahol találkoznak az égi óceánok

  • Kategória: Versek

ahol találkoznak az égi óceánok

azon az estén, mint a mesebeli hableány
még szétnézett e földi világban mielőtt
alábukott. teste nem vált semmivé,
lelke huszonnyolc lélekkel emelkedett
a mennybe.
azóta a parti fák minden sikolyra
ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, ahogy a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakokban kalimpáló széklábak,
mintha emberi testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a keresők félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
az alig kivehető foltokra tekeredik a sodrásban
a hiábavaló idő: élőhalott leszel s te is eltűnsz
az örök várakozásban.

Állítások

  • Kategória: Versek

állítások


beállít

bemérem a fényt
testpózok váltják egymást
ölelő szerelem

kiállít


gobelinképek
lógnak a paravánon
tűpontos éden

leállít

szóviharos éj
indulat-katedrális
leállítandó

felállít

gipszsúlyos lábbal
minden talpra állítás
könnyező ikon

megállít

szatyornyi ruha
Buzs néni hová viszi?
kérem, álljon meg

elállít

túlfolyó vizet
feltartóztató csapfej
issza a létet

átállít

spontán étkezés
átállítva szondára
fecskendő-titok

összeállít

juharlevéből
kompozíció nyithat
bámuló csodát

visszaállít

minden csillagrajz
fekete égre festett
rekonstrukció

Űr

  • Kategória: Versek

űr

Nélkülem nem élsz.
(Amit présel a tüdő,
az csak levegő.)

Empátia

  • Kategória: Versek

empátia

Erős az, aki
enged. Érzi, neked nincs
miből engedned.