József Attila Emlékhely, 2020 ősz
- Kategória: Hírek, felhívások, pályázatok
AZ ÍRÓK BOLTJA 2020. SZEPTEMBERI PROGRAMJAI
2. szerda, 17 óra
Magvető
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok
– felolvasás és dedikálás
3. csütörtök, 17 óra
Kalligram
Gurubi Ágnes: Szív utca
A szerzővel Mészáros Sándor beszélget.
Közreműködik: Péterfy-Novák Éva és Toldi Veronika
8. kedd, 17 óra
Ferenczy Múzeumi Centrum
Bodonyi Emőke: Teremtés - Ferenczy Noémi művészete
A kötetet a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány elnöke,
Szücs György művészettörténész mutatja be.
9. szerda, 17 óra
Napkút
Nagy Lea: Kőhullás
A szerzővel Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke beszélget.
10. csütörtök, 17 óra
Dodeskaden Kiadó
Tódor János: Börtönhakni-smasszerregény
A szerzővel Takács Ferenc irodalomtörténész, kritikus beszélget.
11. péntek, 17 óra
A Kagylókürt 73. számának bemutatója
Rácz Géza főszerkesztő Tenkei Imre előadóval és Kozma Dániel íróval beszélget.
Moderátor: Dömény Gréta jógaoktató
16. szerda, 17 óra
Rím Könyvkiadó
Erdődi Gábor: Az Örökített pillanat - 500 év angol szonettjeiből
Erdődi Gábor fordító mutatja be Shakespeare, Keats, Blake, Wordsworth, Yeats, Dylan Thomas fordításait. Közülük néhányat angolul előad Martin O'Regan színész.
Közreműködik: Huzella Péter (gitár, ének, szájharmonika), valamint a Dve gitari duó (Sebestyén Katja és László Anna)
Az est moderátora: Szepesi Dóra költő
17. csütörtök, 17 óra
Kalligram
Nagy Gerzson: Délután apámmal
A szerzővel Mészáros Sándor beszélget.
18. péntek, 16 óra
Tipp-Cult
Parnasszus Könyvek – dedikálás
Abafáy-Deák Csillag: Gyilkos karakterek
Dezső Márton: Poltergeist
Hegedüs András: A moslék helyes keverési iránya
Nyolczas Marcsi: BarátkoZOO
Stonawski József: Fontos idő
Vincze Erika: Nem akarom, hogy így láss
19. szombat, 17 óra
Ab Ovo Kiadó
Saly Noémi: Hatszáz tojás, egy se görbe - Molnár Julia szakátskönyve 1854
– dedikálás
21. hétfő, 17 óra
Görözdi Judit: Dejiny v súčasných mad’arských románoch
(A történelem a kortárs magyar regényekben)
A szerzővel Balogh Magdolna és Deczki Sarolta irodalomtörténész beszélget.
22. kedd, 17 óra
Fekete Sas Kiadó
Molnár Lamos Krisztina: Kaláris
A szerzővel Kálmán C. György beszélget.
23. szerda, 17 óra
Cser Kiadó
Berta Ádám: A kígyó feje
A szerzővel Kukorelly Endre beszélget.
24. csütörtök, 17 óra
Oriold és Társai
Kapás István: Pszichoanalízis, ideológia, társadalom - A magyar Freud-recepció történetéhez
Bemutatja: Csepeli György, Kapás István és Pléh Csaba
Moderátor: Oriold Károly
Irodalmi pályázatok
Szabó Lőrinc 120 – alkotói pályázat
Beküldési határidő: 2020. július 10-ig.
Részletek
A vihar gyermekei – Az áradás gyermekei – Klimanovella pályázatok
Beküldési határidő: 2020. augusztus 31. éjfél.
Részletek
A művész így vall magáról:
Papp Ákos vagyok, szociális-mentálhigiéné illetve felnőttoktatás területein dolgozom. Néhány éve a fényképezés szerelmese lettem. Így utólagosan már tudom, hogy szenvedélybeteg időszakomban érzéketlen voltam színre, fényre, látványra, ezeket, bár belül ott voltak eltemetve, a sok kín és gyötrődés, amit a szerhasználat okozott nem engedte életre kelteni. Aztán felépülésem során egyre erősebben bukkantak elő az elrejtett érzések, amik kinyitottak egy belső kaput, amin beáramolhatott a fény.A fényképezés életem fontos részévé vált, kommunikációm egyik eszköze. Történeteket látok magam előtt, amik szólnak hozzám, megérintenek, és én megörökítem. Mesélni szeretnék ezen a kiállításon is számomra fontos pillanatokról, a függő ember reményvesztettségéről, az útkeresésen át, egészen a felépülés öröméig. Írni már régóta írok, írásaim megjelennek különböző irodalmi portálokon, vagy folyóiratokban és ezekből válogattam szöveget a képek
mellé. Nekem így vált egésszé a kiállított anyag. A mai napig nem tudok racionális választ kapni miért sikerült abbahagynom az önpusztító
életformát, én Isten kegyelmének érzem. Eljött hozzám, hogy felébredjek és végtelen hálám ezért.
A Szerzőbe oltott tisztelet jogán – tanulmányok, recenziók, kritikák
A már több fronton is bizonyítottan tehetséges debreceni irodalomtörténész újabb, negyedik könyve a szerző legfrissebb tanulmányait és recenzióit tartalmazó izgalmas kötet. Újdonsága leginkább témaválasztásaiban rejlik. Az Interdiszciplináris hangok című fejezete a különböző művészeti ágak (irodalom, film, szobrászat, festészet, zene, fotográfia) alkotáslélektani-recepcióesztétikai módszertanával próbálja feltárni egy-egy szerző művének referenciális olvasatait.
Figyelemfelkeltő tanulmányokat szentel például Móricz és a szobrászat, az író és a festészet kapcsolatának, de a középnemzedék mellett a fiatal generáció legújabb köteteit is igyekszik kellő, távolságtartó-kritikusi nézőpontból górcső alá vonni.
Lajtos Nóra könyvének kétharmada szórakoztató recenziógyűjtemény. Számos szövegillusztrációval hozza közel olvasóját egy-egy alkotáshoz. A szerző lírikus vagy epikus alkatának megragadásához igyekszik mindig megtalálni azt az interpretációs iránytűt, amellyel a legadekvátabb módon közelíthet a művekhez. Tanulmány- és kritikaírói vénája rokonságot mutat alkotói (írói-költői) szerepköreivel, ezért mondhatjuk summázva a kötetről: a legkülönfélébb érzelmi-hangulati-intellektuális érintkezés ejtheti majd rabul a könyv értő olvasóját.
Könyvajánló
Turczi István könyvbemutatóján jártunk 2019.április 27-én, ahol egy színes, élmény dús előadásban volt részünk a szerző legújabb könyve kapcsán. A Scolar Kiadó által jegyzett könyv, a Deodatus éppen úgy a fantázia remeke, mint történelmi tények felvonultatása, és játék az idővel/időben is egyben, 1849-ig…
Kevesen tudják, hogy a címben szereplő név, a Deodatus – más néven Tata -, volt I. István királyunk keresztapja. És hogy mi köze a jeles férfiúnak a szerzőhöz?
Aki elolvassa e lebilincselő, versekkel is bővelkedő, korabeli dokumentumokat is felvonultató, no, meg az írói lelemény által kreáltakat tartalmazó könyvet – azzal együtt, hogy remekül szórakozik -, új ismeretekre is szert tesz általa, és választ kap a kérdésre, hogy mi köze Deodatusnak Turczi Istvánhoz.
A könyv grafikái Lávai Ádám munkái.
Ferenczfi-Faragó Eszter
Találkozásom egy 105 éves asszonnyal
Könyvismertető Petőcz András: Ancika c. kisregényéről
Nemrégiben egy 105 éves hölggyel találkoztam. Éppen temették, de ez mit sem veszített érdekességéből. Sőt! Mint megtudtam, két gyermeke, akik már nem kiskorúak, de még eléggé gyermekdedek, most készülnek saját lábukra állni – 70 és 73 évesen még/már ez meglehetősen nehéz feladat…
A sajátságos hangulatú könyv a férfi kisfiú hangján szól végig hozzánk egyes szám első személyben, végigvonultatva bennünket gyermekkorukon úgy, hogy érezteti velünk a szerző, hogy a „gyermek” még valójában nem nőtt fel (ezért is a sajátságos hang és ezáltal hangulat), miközben megismerjük az édesanyát, Ancikát, a főszereplőt, Irmát, a nővért, és a fiút, illetve érintőlegesen az édesapát (róla egy másik regényben ír bővebben a szerző A születésnap címmel, 2006.).
Elgondolkodik az olvasó, amíg egyre előbbre jut a regényben, hogy mennyire társadalmi jelenség a könyvben megírt fikció, hogy a fiatalok ma már mennyire nem mennek ki a „mama-hotelből”, és mire odáig jutnak, hogy magukra maradnak a szülők távoztával, már mennyire képesek az önálló életre. Mennyire tudnak a saját lábukon megállni, önállóvá válni. Egyfajta társadalmi, szociális tükör ez a kisregény. És annak ellenére, hogy lebilincselő, szórakoztató és olvasmányos, mégis riasztó aktuális társadalmi helyzetkép.
Holokauszt Emlékközpont, Budapest, 2019. 04.03.
Kulturális centrumot működtetnek, falun
Makay Tamás és Makayné Pál Berta nyolc évvel ezelőtt hozott rendbe egy romos kúriát Miszlán. Jelentős kulturális centrumot alakítottak ki, főként zenészeket és képzőművészeket vendégül látva, táboroztatva.
Vannak, akik csak álmodoznak arról, hogy menedzselni kéne a művészeket, a kulturális életet. Vannak, akik létre is hoznak alkotóházakat, művésztelepeket. És vannak, akik már azon fáradoznak, hogy önjáróvá, önfenntartóvá tegyék az általuk működtetett művészeti centrumot. A Makay házaspár itt tart. Viszont van két nagy ellenségük: a hely és az idő. A hely Miszla, egy eldugott kis Tolna megyei falu, ami az odaérkező alkotó- és előadóművészek szempontjából ideális közeg, ám a fenntartása, és télen a megközelítése is elég bajos. Az idő alatt pedig az elszaladó évek értendők: mire mindent rendbe hoztak, beindítottak nagyjából el is érkezett a staféta átadásának szükségessége, ami nem egyszerű.
Mindketten Románia magyarlakta területén nőttek fel. A 63 éves Makay Tamás a Partium, kilenc évvel fiatalabb felesége, Makayné Pál Berta pedig Erdély szülötte. Magyarországra 35 éve települtek át. Érden élnek, a miszlai kúriát 2009-ben vásárolták meg, és igényesen felújították, csakúgy, mint a mellette lévő magtárat, ahol a vendégművészek elszállásolása történik.
Nem volt egyszerű a dolguk. Igaz, hogy Makay Tamás építész és műemlékvédelmi szakmérnök, de gyakorlatilag egy romhalmazban kellett meglátnia az egykori és a majdani barokk kastélyt.
– Siralmasan nézett ki - emlékszik vissza Makayné -, még az épületen belül is fák nőttek. Aztán helyre hoztuk, és úgy gondoltuk, hogy nyári laknak ez nekünk sok, osszuk meg másokkal! Képzőművész barátokat hívtunk meg, akik közvetítésével később zenészek is érkeztek. Jelenleg van évi négy művésztelepünk, és egy nyári meg egy téli régi zenei akadémiánk.
A kínálat azonban ezzel nem teljes. A Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház szervez koncerteket a helyi evangélikus kápolnában, budapesti és külföldi, főként erdélyi helyszíneken is. Kiállítást minden művésztelep zárásakor tartanak, s ekkor katalógust is készítenek az alkotókról és alkotásokról. Néhány konferenciát is rendeztek – például építészeknek –, de akkor már tényleg érezték, hogy csökkenteni kell a tempót.
– Az előkészítés, a pályázatírás, a pályázati elszámolás és más utómunkálatok rengeteg időt, energiát igényelnek – mondja Makayné. – Évente legalább száz művész fordul meg itt. A zenészek hatvan százaléka külföldi. A képzőművészek többsége magyar. Az alkotótáborok némelyike fizetős; a pályázati lehetőségektől függően tudunk finanszírozni. Sok képet kapunk, már elég nagy kortárs gyűjteményünk van. Jó volna ezt megőrizni, továbbvinni. A három gyerekünk egyelőre más területeken tevékenykedik, de bízunk abban, hogy idővel megjön a kedvük a Miszla Art folytatásához! Mi a férjemmel úgy gondoljuk, hogy ha ennyi mindent kaptunk az élettől, valamit illik vissza is szolgáltatni.
Jelenleg az idei utolsó művésztelep résztvevői alkotnak a kúriában és környékén. Makay Tamás, aki maga is fest, szívesen elidőzik közöttük. Felesége inkább zenepárti. Őt legjobban Felletár Melinda hárfakoncertje érintette meg az eddigi kínálatból.
A Színdarálók, azok a profi művészek, akik ezekben a napokban dolgoznak gondolataik képi megjelenítésén Miszlán. Összesen tizenheten vannak: Koltai Barbara, Gáspár Annamária, Gáspár Gyula, Horváth-Lóczi Judit, Kalászi Zoltán, Kovács Tamás Vilmos, Könyv Kata, Kun Fruzsina, Lotte van Lieshout (NL), Mayer Berta, Márton Enikő, Nagy Otília, Oláh Anna, Oláh Sándor, Őry Annamária, Tiry Péter, Végh András. Munkájukat segíti dr. Aknai Tamás művészettörténész, a szakmai irányítást Könyv Kata látja el. A záró kiállításuk augusztus 24-én lesz.
Wessely Gábor
Megemlékezés Nyírfalvi Károlyról
(1960.07.10.-2017.04.16.)
Jelentősebb barátságaim szinte kivétel nélkül egy nagy összecsapással indultak. Így volt ez Nyírfalvi Károllyal is. Először egy internetes irodalmi portálon futottunk egymásba. Ő kritikusként működött ott, én kezdő, szárnyait bontogató írócskaként, beküldtem néhány írásomat kritikára. Jól meg is kaptam! S ahogy az várható két szangvinikus-melankolikus-kolerikus embertől, mindjárt jött egy erős koccanás – ő megpróbált rávenni egy változtatásra, amit én viszont nem tudtam elfogadni azon a módon, ahogyan javasolta. Néhány hét múlva alkalmunk nyílt egy személyes találkozóra. Ez a találkozó életre szóló barátokká tett minket; a kezdeti ellenszenv átfordult. Egy szelíd lelkű, bár határozott és kissé kesernyés humorú, művelt, segítőkész férfit ismertem meg benne.
Mikor novellás kötetem kiadásának hírét meghallottam, azonnal Károlyhoz fordultam, hogy írjon recenciót a könyvemhez. Első szóra megetette, és lázas buzgalommal bábáskodott ugyanígy verseskötetem fölött is.
Felkarolt és vitt, ahová csak tudott; általa kerültem be 2014-ben a Magyar Írószövetség költészet napi megemlékezésére, ahol őt nagy tisztelet övezte, habár soha nem kötelezte el magát egyetlen szervezet mellett sem.
Később fotózni kezdett, és érdekes képei is egyedi világlátását tükrözték.
Ha időről időre elvesztettük egymást szem elől, mindig úgy és ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, mintha csak egy nap telt volna el.
Hiányozni fog még sokáig. Álljon itt egy verse végezetül:
„Károlyi szonett” Orlanhoz
(részlet)
Sarkig tárom az ajtót, az ablakot, a szürke
fényben, a parton túlra nézek, látom magam
megyek az utcán, mint bárki, alig ismerek
magamra a párában így alkonyattájt…
Isten veled, drága barátom, Nyírfalvi Károly!
Földényi F. László és Klimó Károly disputája
Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány időről időre izgalmas beszélgetéseket szervez a Petőfi Irodalmi Múzeumban, melyet a facebookon élőben is követni lehet. Én mindig megnézem-meghallgatom ezeket a beszélgetéseket. A legutóbbi eseményről számolok be most.
2017. február 28.
Földényi F. László és Klimó Károly disputája.
Nagy élmény volt a mai PIM-beli beszélgetés számomra. Most valóban beszélgettek a résztvevők, Földényi F. László író és Klimó Károly képzőművész. A múlt alkalommal csak egymás mellett hangoztak el monológok, ezért unalmas volt, csalódást keltett bennem.
Most azonban tökéletesen ráhangolódtak egymás gondolataira a művészek, szinte folytatták a másikuk mondatát. Nem csoda, hisz -- mint megtudtuk -- 1985-ben ismerkedtek meg, régi barátok. Mindketten részt vettek az akkori értelmiségi fiatalok "laza társulásában", az első engedélyezett irodalmi kör vitáiban.
Meghívtak persze "nagy öregeket" is, Nemes Nagy, Ottlik, Mándy, Lengyel Balázs neve hangzott el. (Ők végül is valamennyien 'Újholdasok' voltak.) Az írók mellett néhány képzőművész is megjelent, így a nagyon nagy olvasottsággal rendelkező Klimó Károly is. Ott voltak az esztéták: Balassa Péter, György Péter is. Velük sokszor beszélgetett Klimó az irodalomról, művészetről, a könyvekről. A Thibault családot (Martin du Gard) említette fiatal kora meghatározó olvasmányélményeként. Klimó képei is gyakran irodalmi ihletésűek.
A beszélgetőtársak fő témája az irodalom, az irodalomról vallott gondolkodás mai helyzete volt.
Földényi szerint régen a "vertikális gondolkodás" volt a jellemző, a nagyság, szépség tisztelete. Ma a civilizáció ellene van ennek. Az "ipar" igyekszik bedarálni az irodalmat, művészeteket. Szó esett még az ázsiai (meditatív) és az európai (átalakítani akaró, aktív) művészet közötti különbségről.
Mindkettejük szerint a felgyorsult tempó s a "túltermelési válság" szerencsétlen körülményt jelentenek a művészetek számára. Beszéltek arról, hogy manapság sokszor nem akarunk bizonyos kérdésekkel szembenézni, és elfelejtjük hagyományainkat. Fontos téma volt a transzcendencia, s a vallásosság kérdése is. Klimó azt vallja, a művészet nem tükrözés, ahogy a marxisták vallották (én úgy emlékszem, a "tükrözés-elmélet" Stendhal nevéhez fűződik). A beszélgetés moderátora (Galambos Ádám) a tőle már megszokott módon nagyon intelligensen, érdekesen vezette a beszélgetést. Köszönjük neki, és a PIM-nek is ezt a szép estét.