Munkadal

Tonnás bányakocsikkal
zakatol a szerelem a szivemen’.
Vérben, szűk sinek’ útján
döcörög a szivemen’ a szerelem.

Zöttyen, rázza a csillét
ahogyan a kicsi gép doborog,
s hullik, hullik a szív-szén:
kilöki a kicsi gép, ha forog.

Fáradt az a sok bányász,
aki bent püföli a falakat,
sűrűn csattog a csákány,
fogy a hely, kinövi a lerakat.

Útban vannak a bordák,
fogy a sín, tele kocsi hova fér?
„- Hajrá, menj neki, törd át!
- Sok a csont, nem töri valamér’!”

Vastag bordakosárkám,
s odabenn zakatol a szerelem,
zúg és fáj ez a bányám,
s ki sem ér ez a szén sohasem.

Ferenczy-Nagy Boglárka

Ferenczy-Nagy Boglárka vagyok, 20 éves. Székesfehérváron születtem, jelenleg a Színház és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus rendező szakán tanulok. Egyaránt érdekel a színház, a zene és az irodalom, hiszen számomra a legnagyobb cél, hogy minél komplexebb alkotóvá váljak, és hogy megtaláljam azokat a határterületeket, ahol egyes művészeti ágak képesek összeérni, és együtt egészet alkotni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ferenczy-Nagy Boglárka

Tovább a kategóriában: « A valóság Modern Ecloga »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned