LÉLEKZETVÉTEL

A szó elszáll,
A csönd megmarad.
Minden morajlik,
A fény fénytelen.
Kényem elvág,
A tűz porsalak
Formára oszlik
Test eszméletem.

Látni még gyáva,
Bámulni bátor
Vagyok ki fogyaszt,
Belőlem élnek.
Szolga a gyárban,
Nem lettem vándor,
Bár tudnám hogyan
Kellene lépnem.

Összhang az egész,
Lent és fent mámor,
Nincs kompromisszum,
Jól él, ki jól szív.
Levegő beléd
Áramlik, ápol,
Nem kéne szidnunk,
Mert rosszra fordít.

Részecske mozgás
Fény testbe bújva,
Látott álanyag
Keményít engem,
Felébredt ország
Egységét nyújtja
hogy által halad,
idő elenged.

Fábián Franciska

Gyerekkorom óta írok verseket, ezenkívül tevékenykedem még előadóművészként is, van egy zenekarom Citizen Naiv, aminek a dalszövegírója és énekese vagyok. Foglalkozom még festészettel és színészettel is.

Tovább a kategóriában: « A gyertya lángjával Ár-tér szonett »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned