Lelkifur dal, avagy hősi ének egy Samsung telefonról

lelkifurdalást érzek, mert ma se tapostam szét,
amiért átvette az irányítást az életem fölött, és hagyom,
hogy mint egy rosszindulatú titkárnő, mindenkit felhívogasson
a nevemben. Az még hagyján, hogy a családtagjaimat
és szűkebb-tágabb baráti körömet hívogatja, de nemrég egy
ismeretlen férfihang ingerülten kérdezte, minek köszönheti
a hívást, amivel épp egy fontos tárgyalást sikerült félbeszakítanom;

lelkifurdalást érzek,amiért éjjel kettőkor felcsörög egy professzor
emeritust, a Tudományos Akadémia rendes tagját,a Köztársasági
Érdemrend Középkeresztjének tulajdonosát, aki sajnos nem
éjszakai bagoly, mint a többi tudós, hanem pacsirta-természet,
aki reggel szeret(ne ) telefonálgatni, éjszaka ugyanis aludni szokott,
már ameddig nem cseréltünk telefonszámot, amúgy se szívesen
száll vitába egy pimasz kis géppel, akit egyébként már jól ismer,
mert mindig megszakítja a beszélgetésünket;

lelkifurdalást érzek, mert a minap a férjemmel beszéltem meg
fontos családi programot, mikor beleszólt a nővérem, hogy miért
hívtam vissza, mikor nemrég hagytuk abba a félórás csevegést,
aztán visszahívott a férjem, hogy miért tettem le, mikor még
nem fejezte be a mondanivalóját…

Lelkifurdalást érzek, mert hagyom, hogy üres sms-eket
küldözgessen a szerkesztőmnek, aki rögtön visszahívott,
hogy milyen célzást olvasson ki a gesztusból;

Lelkifurdalást érzek, amiért mindenhonnan elkések,
mert nem akkor ébreszt,amikorra beállítom az ébresztést,
hanem gondosan kiválogatott szituációkban, temetési
gyászszertartás könnyes pillanataiban, istentiszteleten,
persze nem az ének, vagy orgonakíséret alatt, hanem
a Miatyánkba rondít bele észveszejtő csörömpöléssel, mert
neki az áhítatos pillanat a gyengéje,akkor érdemes figyelmet
követelnie magának, hiába van lehalkítva a készülék, ilyen
apróság nem érdekli, harsog kitartóan, amíg mindenki
felém nem néz, rosszalló pillantások kereszttüzében lázasan
nyomkodom a gombot, de kajánul csörög tovább, végül
megkísérlem kikapcsolni az egészet, de nem adja meg
magát egykönnyen, mikor mégis sikerül, úgy megsértődik,
hogy fittyet hány a pin-kódra, csak az akku kibányászásával lehet
életet lehelni belé;

Lelkifurdalást érzek, mert ha túl sokat fényképezek, büntetésből,
vagy nevelési szándékból kitörli, ne legyek a dokumentálás rabja;

Lelkifurdalást érzek, amiért múltkor, mikor már nem bírtam
cérnával, kis híján bedobtam a budiba, csak féltem,
hogy bosszúból eldugítja, múltkor meg szegény anyósom szólalt meg
a zsebemben, akit múlt vasárnap temettünk, egy kedves
történetet mesélt a gyerekkoráról, az a bizonyos nyári felvétel volt,
aminek nyoma veszett, nem jelezte ki a hanganyagok között,
megvárta, mikor már értékes dokumentummá válik, akkor adta
elő; pár nap múlva én magam szólaltam meg a saját zsebemben,
gyakorlott cirkuszi hasbeszélők is megirigyelhették volna
a mutatványt; szombaton egy 40 éves házassági évforduló
utáni szeretetvendégségen beszélgettünk régi diákjaimmal,
az anekdotázás közben szó került a mobilomról, jókedéllyel
meséltem a viselt dolgait a kör közepén, mire kiugrott
a kezemből és úgy szájon vágott, majd kiestek a fogaim.

Azóta a legnagyobb tisztelettel beszélek róla, alázatosan kérem
a megértését, ha erősebben kell megnyomnom a gombocskáit,
engesztelésképpen csinos bőrruhát varrt neki textiltervező lányom,
narancs-kék velúr, díszvarrással, a táskámban kitüntető helyet
foglal el a jogsi és a lakcímkártya között, és ebédnél főhelyre
ültetem, hozzászólásait méltányolom, és rendszeresen kikérem
a véleményét életem fontosabb eseményeinél. A titkárnői titulus
már nem elégíti ki, erre a legutóbbi szájon vágásból jöttem rá,
úgyhogy amióta Asszonyomnak szólítom, a frissen keményített
csipkés párnácskáján egész jól végigalussza az éjszakát.

B. Tóth Klári

B.Tóth Klára vagyok, festő-restaurátor szakon végeztem a Képzőművészeti Egyetemen, táblaképeket, falképeket restaurálok, könyveket illusztrálok, egyéni és családi, ill. csoportos kiállításokon veszek részt. 16 évig tanítottam gimnáziumban rajzot és művészettörténetet. Nyaranta festőtáborokat vezetek, egyéni kiállítások mellett felnőtt képzőművész gyermekeimmel közös családi kiállításokat szoktunk rendezni.
A kamaszkori írogatás után három évtized kihagyással kezdtem újra írni, 2005 óta publikálok, eddig 2 verseskötetem, több bibliai-művészettörténeti tárgyú munkám és egy esszékötetem jelent meg. Több irodalmi közösség tagjaként további négy kötetet adtunk ki három-ill. négy szerzőtárssal, de jó néhány vers-és prózakötetem vár még kiadásra.
Tagja vagyok többek között a Magyar Restaurátorkamarának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Írószövetségnek.
2017, B.Tóth Klára

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned