- Írta: Török Nándor
- Kategória: Versek
- Megjelent: 49 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Mivégre
Mivégre vagytok költők,
mindenre nyelvet öltők
e kétszínű világon?
Elgondolkoztok néha
(holnap késő lesz: még ma)
a táguló hiányon?
Tágul az űr, mit értek:
könnyű szavakat mértek
a Helikonra vágyva,
hol spirális az ösvény
és szédül mind, ki fösvény,
s a jelent elodázza.
Mi végre gondoljátok,
hogy, amit szátok tátog
azt Diké jóváhagyja?
Csak az olyan szó érdem,
amiben van szemérem,
és tisztán szól a hangja.
Török Nándor
Bemutatkozás
A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.
Megjelent köteteim:
Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020