- Írta: Szoboszlai Judit
- Kategória: Versek
- Megjelent: 45 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Eső
begyakorlott pillantás várja,
hogy felcsigázzák
bölcs nyugalom- kislányos
szemérmesség
temetés, pontosan rögzített
benyomás
a lap alja nyugtalanul járkál
belekóstol a siető időbe
nem szívesen mond le
tévedéseiről
kicsit lehangolódik a pianínó
két távol lévő embert ültet
egymás mellé a zene
az utcán szakad az eső
Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 22:05

Szoboszlai Judit
Kálmánházán tanítok magyart és matematikát.A számok irreverzibilisek,folyton rendre intenek:kapok tőlük hideget-meleget.Az igazi szerelem nekem, a szó! Minden formáját szeretem betűtől a szövegig,szövegtől a betűig:hallani,írni,kimondani,megízlelni,tapintani,megszagolni...
mert "liliomként"hagyják,hogy kitépjem belőlük a színt is akár,mégis újranövesztik ágaikat,hogy mi belőlem hiányzik,kiegészítsék gyönyörű szirmaikkal.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Szoboszlai Judit
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned