- Írta: Török Nándor
- Kategória: Versek
- Megjelent: 37 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
A nárcisz
Az önimádatnak lettél a jelképe,
szomorú történet nyomán megszülettél,
mégis a tavasznak vagy egy vidám éke,
a kikelet előtt mindig is volt egy tél,
sárga fátyladon át fakul az emléke,
a föld hidegétől (amíg a nap felkél)
bodorodik szirmod, s mint az ember léte:
gyűrött lelke ránca a testével egy fél,
s meleg szeretetben kisimul egésze.
Török Nándor
Bemutatkozás
A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.
Megjelent köteteim:
Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020