Emlékekbe menekülve

Ahogy kopik a testem
A lelkem egyre riadtabb.
A távolodó világ idegensége taszít,
Harsány és gyors a jelen
Az ismerős szavak
Tartalma ismeretlen.
Nem tudok igazodni
Új, változó szabályokon
Száguld el mellettem az élet.
Kihátrálok belőle csendben
A kényszer múltba repít,
Emlékeim átringatnak
Egy régi világba,
Hol fellelem újra
Életem színét és ízeit.
Ott vagyok otthon,
Hol fiatal arcod fénylik elő
Meglelt aranya az ifjúságnak,
Hol tekintetedben fürödve
Tündöklésem örök,
Hol a kimondott szavak kötése erős
Létem szilárd pont az egészben
Korom nem stigma,
Mely nyájként összeterel
Tömege minősít, nem a tette.
Lelkem magánya nem gyötri a testem
Kapaszkodom az emlékekbe,
Hogy élni tudjak a jelenben.

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 20:06
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Zárvány A nárcisz »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned