Zárvány

 

Az udvar didergő,

tócsáktól képlékeny világ,

fák közt alszik a fény,

a ház romos, az idő pergővakolat,

a kilincs nyikorog, akárcsak lépteid.

Küszöbön botladozó árnyak,

ahogy gyerekként kúthoz szaladsz,

vagy mikor apád kocsmából érkezik,

és kihűl a csend a sparhelt körül.   

Szobádban félbehagyott dolgaid,

törött kissámlin ücsörgő gyerekkor,

dunyhamelegben eljátszott jövő.

Megérinted a dohos falat,

ujjad hegyén az elmúlás,

tornácon anyád „lehettél volna” intelmei.

Látod, roskatag gerenda a vágy,

tetőn összetorlódott cserepeken átfolynak a szavak,

a lezuhant égbolt verssé hömpölyög,

koporsóban ringó mesevilág,  

elveszett sziget a hullámok alatt,

s te ott állsz mondatba zárva,

emlék és valóság között.

 

(első közlés)

 

 

Utoljára frissítve:2021. február 08., hétfő 18:55
Papp Ákos

Papp Ákos vagyok, Budapesten élek, az oktatás és mentálhigiéné területein dolgozom. Néhány éve nagy bajokból vagyok felépülőben. Előtte is, közben is, alatta is írtam, írok. Több írásomat közzétették irodalmi portálok, illetve nyomtatott formában is megjelentek. Nem túl régóta a fotózás szerelmese lettem. Történeteket látok, amik életre kelnek bennem és gyakran szöveggel egészítem ki azt. "Ébredéstörténet" című kiállításom tavaly több helyszínen is látható volt.
Tovább a kategóriában: « Cigánykánon Emlékekbe menekülve »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned