Papírsárkány


És Zsan csak rajzolt, csak rajzolt. A tanító is azt mondta, csak nyugodtan töltsön ki minden üres felhőt az égen, de ő más miatt rajzolt. Zsan egy hatalmas pláza plafonján sárkányokat látott. Mindez Párizsban történt. Hosszan nézte őket lentről, fejét hátra döntötte, még a nyaka is megfájdult. Fehér, kövér sárkányok voltak ők hosszú farokkal, nagy pofában vicsorító fogakkal, mégsem voltak félelmetesek. Mintha egy fekete öltönyös férfi, egyenesen a Világ Ura mozgatta volna őket fehér kesztyűjének ujjaival. Mintha cérnaszálon lógtak volna, s légiesen forogtak körbe-körbe egymás nyomában. Mondom, a hasuk volt feltűnően kövér. Fejüket szinte verdeste a kupola csúcsa, de kijárat nem volt sehol. Máskor meg-megálltak, vánszorogtak, majd könnyedén lebegtek a kör vonalában, jámboran és nyájasan. Akárcsak egy vidámpark szüntelen forgó, szédítő körjátékában, ahol sárkányok nyomultak egymás farába, Zsan gyermekkorában. Azért valószínűleg reménykedtek, csak kijutnak majd valahogy. Ezek a felhizlalt, kipukkadni készülő, nyálcsordogálóan békés és anyányi sárkányok.
- Nem mehetnek ki, Zsan, a sárkányok vadak. Még majd felfalják az embereket - jegyezte meg a pénztáros.
Zsan tudta és érezte, hogy ez nem igaz. Ők jó sárkányok, miközben a világban annyi gonosz ember sétál, akik szabadok. Zsan vitatkozni nem akart. Innentől kezdve mindig rakott zsebébe krétát és tollat. És Zsan rajzolt. Rajzolt mindenhova, papírra, falra, aszfaltra. Mert a szó nem tudott feltörni, könnyebb volt befalazódni a rajzok vonalaiba.
- Miért ilyeneket rajzol, Zsan? - kérdezte tőle a vonaton a kalauz.
És tényleg. Zsan rajzolt sok zárt kockát és kört, csukott ajtót és ablakot, tojáshéjba zárt tojást, felvágatlan tortát, szemére vak leányt.
- Nyisd ki a rajzokat! - figyelmeztetett apa.
És Zsan szót fogadott. Felnyitotta a kocka lapját, elvágta a kör vonalát, a tojást megfosztotta héjától, a tortát felszeletelte, az ajtót és ablakot kitárta, a vak leány szemét felnyitotta. Ekkor eldobta a krétát, a toll kifogyott.
- Most már engedjétek ti is ki a fehér sárkányokat! - közölte Zsan a pláza igazgatójával.
Nemsokára egy madzag lógott le a nyitott ablak párkányáról. Zsan tudta, hogy neki szánták a madzagot. Bele is kapaszkodott, húzta a kövér sárkány felfelé, mint szárnyai húzták egyre fentebb Ikaroszt. Mielőtt lezuhantak volna, Zsan halkan a sárkányhoz szólt.
- Te sárkány! Én hittem benned, de azt nem gondoltam, hogy ártatlan papírsárkány, csupán dekoráció vagy. Miért nem mondtad? (Már elfelejtették, hogy a fehér ártatlan, a papír zizeg, és a szél kellemesen is fújhat.) Talán hamarabb szabad lehettél volna. Ám az is lehet - folytatta lassan -, hogy miután hasznod oda, összegyűrtek, felgyújtottak volna. A vakság konok és ostoba, a tévedést beismerni nem könnyű dolog. Örülök, hogy találkoztunk!
Néhány év múlva Zsan kishúga futkározott a Párizs melletti zöld határban. Kezében madzag, s a madzag másik végén egy fehér papírsárkány felfelé, az ég felé tartott. A kislány elengedte a madzagot, szemével követte a határtalan szabadságot. A kék eget felhők díszítették, Zsan bezárkózott az egyik felhőbe, az volt az otthona. És csak rajzolt, csak rajzolt. Fehér, kövér, anyányi sárkányokat, kik békésen megtöltötték a fehér foltokat. Miként a Föld, lassan körbe-körbevonultak, s mikor nyáluk csordogált, kövér esőcseppek hullottak. Sok helyen most is embersárkányok viaskodtak, míg ki nem pukkadtak. Játék a világ! És az írás? Fehér papíron fogant bezárt betű, széldal, mely felrepít és elborzaszt. Eldobható kellék, másolat, játék a szavakkal. Papírsárkány! Tudtad?

 

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 19:52
Toldi Zsuzsanna

Toldi Zsuzsanna


Nyugalmazott általános- és középiskolai tanár vagyok. Életemnek fontos állomásai: Kecskemét, Kunszállás, Csongrád. Egész életemben tanítottam, sosem éreztem azt, hogy dolgozom. Tényleg hivatás volt. Nyugdíj után újságot írtam, szépirodalmat pedig 2002 óta alkotok. Eddig 23 könyvet írtam az epika műnemében, novellát, regényt, mesét. Hét mesekönyvet sikerült létrehoznom. Sok pályázat díjazottjaként elismerték munkámat, könyveimnek csak az egyharmadát sikerült saját költségemen kiadnom. Rendszeresen publikálok, főként a Föveny c. csongrádi szépirodalmi folyóiratban. 2016-ban a Canon-pályázat egyik díjazottja voltam Miklóska mesekönyve c. 30 mesét tartalmazó mesekönyvemmel. Csongrádon élek, alkotok. Könyveim kiadásának segítségét várom, próbálkozom.

Tovább a kategóriában: « Mici Azt mondták »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned