Az öltöny
(Apámra gondolva)

Furcsa szaga volt,
a pácolt szekrény
meg a válltömések,
rég ivódott kölnik
párája vegyült benne.
Volt annak ötven éve is,
hogy az akkor dívó
legdrágább kangárt
apám megvette.

Valamikor szaxofonosként
feszített vele egy tűzoltó-bálon,
aztán vőfélyként
s amig belefért, temetésekre is felvette-
egyébként csak gyengéden porolta,
mintha cirógatná,
szellőztette nyári napokon
nagyritkán, ha elővette.

Aztán magával vitte
egyszer, végleg.

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 19:35
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned