A Balaton csendjei

 

Társasággal sétáltam a parton

nem ittam annyit, hogy élvezzem a tréfát

te sem voltál, hogy átöleld a vállam

a móló néptelen, mint lehetőség leintett

sötét tenyérként nyúlt a víz fölé

csendet kínált, nyugalmat

a csábítás erős volt, kettesben vele

terhem alatt felnyögött a palló

a gyásznak súlya van,

néztem a tó szél horzsolta arcát 

hullámzó, lágy tükör

szilánkosra tördelte a holdat, majd 

egy szélcsenddel újra összerakta. 

Lebegő és hűvös volt a csend    

csak sugdolódzó parti fák neszeztek,

cölöpökön sodrás ritmizált

altatót a felriadt keszegnek, 

beljebb, a mélyben, ragadozó a sodrás, 

óriás tüdőként tófenékre szív

iszapba húz óvatlant és gyengét 

a végső búcsú apró buborékját

felszínre küldi, majd zöld 

csendjébe létük lemeríti

romló húsúkat vízében feloldja

csontjaikat, mint emészthetetlent

 háborgó gyomra 

egyszer partra dobja. 

 

Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Hideg éj Jég alatt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned