- Írta: Mádi Beáta
- Kategória: Versek
- Megjelent: 59 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Néha, kialszik egy lámpás
Néha, kialszik egy lámpás,
szomorú korom
feketéllik bennünk,
nincs több fénysugár,
pedig világít,
tovább lobog a
láng,
benne valami
végtelen, fogyhatatlan erő,
s a bizonytalan mind,
visszakapaszkodik hozzá,
mert miénk,
minden
magunkba temetett ragyogás,
fénytelen sávok szélén,
keskeny- vékonyan
kiszalad elénk,
hogy
túléljünk.
Valami legyűrhetetlen
optimizmus zsibong
más napok,
halványodó
hétköznapjaiban,
és mégis
tehetetlenek leszünk, ha
néha, kialszik egy a lámpás.
Mádi Beáta
Mádi Beáta
Budapesten születtem, családommal itt is élek. Ének-zene-karvezető, szolfézstanár diplomáimat, az ELTE-n szereztem, jelenleg ének-zenét tanítok gyakorló általános iskolában. Az irodalom szeretete gyermekkorom óta meghatározó számomra. Mélység című, első verskötetem, 2019 őszén jelent meg a Papirusz Book kiadó gondozásában. Verseim, a Kodolányi Egyetem (Szépíró-líra kurzus), által kiadott antológiában (Szerteszét, 2019.), a Spanyolnáthában, (2018), az Irodalomismeretben (2018, 2019), az Art’húr Irodalmi Kávéház(2020), a Litera-Túra Művészeti Magazin(2020 február, március) és a Litera-Túra Folyóirat (március), oldalon jelentek meg.