EGYSZER MAJD FEHÉR RUHÁBA BÚJOK

Ó, mennyire fájhat Istennek,
ha szívünket nem bírja,
mennyire a lelkek zsákutcája,
a muszáj-szükség kínja
s a test-űrhajó sorsa: a semmivé válás.
A gyermek! A gyermek tud ragyogni
és az, aki a semmiért is hálás!
Egyszer majd fehér ruhába bújok,
belekuporodok a vér-hideg hóba.
Ne láthassa senki, hogy számon józan
káromkodással meg a legtisztább szókkal,
ahogy minden lezuhant madár,
búcsúzom mint űzött izom és vágy
s ül keblemre a szótlan halál.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Hétfőbűn Most »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned