Kihunyó csillag

Hagyjuk ezt Angyal. Fáradt a szárnyalásod,
határozatlanul topogsz a küszöbön,
kócos hajaddal, szemeddel minden álmot
elmondtál már nekem, én újra költözöm.

Ruhám a széken, levél az asztal sarkán,
rongyosra olvasott ponyvák a szőnyegen,
koszos pohárban a tegnap esti orkán
beszáradt bűze ül. Nem voltál itt velem.

Látod, az ágyon nincsen jele az éjnek,
a kósza fénysugár szemed előtt szalad,
sehol egy lábnyom, egy csomóba gyűrt ének,
egy folt, egy csendbe fulladt boldog pillanat,

sehol egy hajszál, sem emlék, sem ígéret,
a végtelen fehér üresség rád mered.
Angyal, ha szólnál, hát most kell elítélned
múlt éjszakákba sorvadt szolgalelkemet.

Egykor hófehér, most tört ezüstnek látott
szárnyadnak szélei a földre hullanak.
Hagyjuk ezt, Angyal. Oly más a te világod.
Add vissza békés, bűnös földi múltamat.

Hajnalonta majd leslek fenn az égen,
hogy szárnyalsz ott…
és fájni fog, hogy én nem…

Hepp Béla

Hepp Béla vagyok, de aLéb, vagy éppen a_leb néven is publikálok, hol milyen átgondolatlan nicknévvel sikerült beregisztrálnom.
1961-ben születtem Budapesten, Zuglóban, laktam vidéken kölyökként, majd újra Pesten, és azóta is. Dolgoztam gyárban, voltam vezető, dolgoztam saját vállalkozásban, és hosszú ideig a közéletben is.
Kamaszkori íráskényszerem ma is őrzött verskezdeményei után jó néhány év kimaradással (és néhány apróbb visszabotlással) kezdtem újra írni és belelépni a netes publikálás egyszerűnek tűnő világába: 2006-ban a Digitoll és ugyanez évtől a Napvilág Íróklub, 2007-től a FULLEXTRA, 2008-tól hosszabb-rövidebb megszakításokkal a DOKK felületén. Ezeken a helyeken ma is rendszeresen jelen vagyok, de voltam a DunapART-on, a Héttoronyban, a magyarparnasszus.hu, a Cserhát Művész Kör oldalain, és sokszor vendégeskedhettem a Holdkatlan-ban.
Egy kötetem jelent meg a FULLEXTRA jóvoltából, Csöndes érintés címmel 2009-ben.
Írtam rosszabb-jobb mesefeldolgozást színpadra (Hamupipőke, Holle anyó), megjelenhettem pár folyóiratban (pl. Agria), néhány antológiában, de igazán ma is a netes publikálás közvetlen élménye, a kialakuló párbeszédek, az ezeken az alapokon formálódó emberi kapcsolatok, személyes ismeretségek élménye, amiben leginkább jól érzem magam.
Kedvelem a kötött formákat, a rímes, ritmustartó verseket olvasni csakúgy, mint írni, de hiszek a szó, a díszítetlen szöveg erejében is. Szeretem az alkotás folyamatát, és szeretem az önálló életre kelni képes verseket, írásokat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hepp Béla

Tovább a kategóriában: « Miegymásnak Hétfőbűn »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned