Miegymásnak

Egyszercsak ott voltál, és én csak álltam
a fényesre kopott éjszakában,
képek szakadtak bennem, illatok,
és mint az erdő, úgy súgtad, itt vagyok.

Körülvettél, mint a bársonymély sötét
a hajnalt, gyilkos álmú kedvesét,
s fölénk borult az égről valami
végtelen, ami megtanít ringani,

és emlékszem, fáztam, fájt a félelem
hogy nincs ez így, hogy én csak képzelem
a szívverésem, őrült csatazaj…
te csitítottál, hogy nincs, nincs semmi baj,

s én szorosra préselt szemhéjam alatt
szégyelltem, hogy múlik a pillanat.
Vállam fölött a csillagszekeres
égbolt alá fúlt egy „kérlek, ne keress”,

aztán összeért bennem csend a csenddel.
Mint ébredőt a fény, úgy emelt fel
a kontúrokba rendezett világ,
s lassan újra testet kaptak kinn a fák.

A fák… Itt most ősz lett, barna avaron
elhullt álmaim űzöm, zavarom,
az árnyak hosszú lépte megpihen
valahol nálad. A messzi semmiben.

Hepp Béla

Hepp Béla vagyok, de aLéb, vagy éppen a_leb néven is publikálok, hol milyen átgondolatlan nicknévvel sikerült beregisztrálnom.
1961-ben születtem Budapesten, Zuglóban, laktam vidéken kölyökként, majd újra Pesten, és azóta is. Dolgoztam gyárban, voltam vezető, dolgoztam saját vállalkozásban, és hosszú ideig a közéletben is.
Kamaszkori íráskényszerem ma is őrzött verskezdeményei után jó néhány év kimaradással (és néhány apróbb visszabotlással) kezdtem újra írni és belelépni a netes publikálás egyszerűnek tűnő világába: 2006-ban a Digitoll és ugyanez évtől a Napvilág Íróklub, 2007-től a FULLEXTRA, 2008-tól hosszabb-rövidebb megszakításokkal a DOKK felületén. Ezeken a helyeken ma is rendszeresen jelen vagyok, de voltam a DunapART-on, a Héttoronyban, a magyarparnasszus.hu, a Cserhát Művész Kör oldalain, és sokszor vendégeskedhettem a Holdkatlan-ban.
Egy kötetem jelent meg a FULLEXTRA jóvoltából, Csöndes érintés címmel 2009-ben.
Írtam rosszabb-jobb mesefeldolgozást színpadra (Hamupipőke, Holle anyó), megjelenhettem pár folyóiratban (pl. Agria), néhány antológiában, de igazán ma is a netes publikálás közvetlen élménye, a kialakuló párbeszédek, az ezeken az alapokon formálódó emberi kapcsolatok, személyes ismeretségek élménye, amiben leginkább jól érzem magam.
Kedvelem a kötött formákat, a rímes, ritmustartó verseket olvasni csakúgy, mint írni, de hiszek a szó, a díszítetlen szöveg erejében is. Szeretem az alkotás folyamatát, és szeretem az önálló életre kelni képes verseket, írásokat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hepp Béla

Tovább a kategóriában: « Tükör Kihunyó csillag »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned