Ezredfordulói sóhajtások

Csapódnak ablakszárnyak,
Uram ne hagyd elakadni a fényt,
rámzápulni a sötétséget,
ha már eloldoztál a magányosság
oszlopától, hogy ablakomból figyeljem

embernyi birodalmakban a mozgást,
bábszínházban a bábokat, melyeket
irányít kezed, hagyd meg ezt a
kételyekkel teli szemlélődést,
az átutazók kíváncsiságát, a lélek
szomjúságát, a hideg futkosását az
egyre érzékenyebbé borzadó háton,
ha engedsz a fény nyomában
tévelyegni olykor!

…….

Nézem a hóesést, még nem fedi el
az ijesztő szürkeséget, a hópihe
elolvad, mint a készülő, szemérmes szó
a lázas nyelven, zsibbad a tudat,
tehetetlenség jár körbe az óra
mutatóin ünnep van, együtt a család,
velem a fiaim, akik hiába értek férfivá,-
ma is látom bennük Murilló szárnyas
angyalait, ma nem működik - bezárják
a hivatalt lakásügyben, így a pár nap
drága társbérletben múlik el -
ébred az elfogyó meleg, az izzó
újra izzik - igent sikolt a lét,
Megváltó születik, áldozat füstje

száll szemedbe, krákosz, köhögsz
az időn át és elnézően pislogsz,
mint mindig, - amikor a papagáj-
dinasztia tagjai billegetik tollaikat
tarkán, bár többnyire kicsinyesek,
gyengék és gyávák.
Ó ne - csak ide ne! ne hulljon
oktalan fejem a porba, ahol
nagy fehérek sötétlenek a birodalomban
- a test és a lélek nem eladó! tetováld
sátram nomád falára, mikor
túl nagy lesz a hangzavar és a káosz.
vezess haza, magamba, és add meg
a senkit nem engedek belátni
parányi térben a papír fölé hajolva
végtelen szabadságom,- vulkáni
mozgását a megíratlan történeteknek,
tudjak örülni mások örömének,
ha majd a közöny támad,, elaltat.
kérd vissza talentumaidat Uram! -
maradj velem, ha bemásznák testem
kétszínű tetvek, egykor ne legyek
üres dobogás, halott kő-szívem helyén,
oldozd fel őket, és én bűneiket megbocsátom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csák Gyöngyi

Tovább a kategóriában: « Parton Szombati varázslat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned