KEEP SMILING

Azért vagyunk mi, portestűek,
hogy csirkét együnk, prézlibe forgatva,
pirosra kupálva,
mert amig ezt tehetjük,
nem lehet olyan nagy baj a világgal-
melléje töltsük tele poharunk
nemes aszúval,
( asszonynak talán fél is elég)
s azt köszöntsük
a sohaháborúra
a nincséhezésre
s a nemlélekfagyásra –

mert mindent készen kaptunk:
földtől a csirkét,
égtől a jóféle nedüt,
hogy sokasodjunk emberül,
s nekünk csak annyi a dolgunk,
hogy egyensúlyt tartsunk a bőségben
és osztjuk-szórjuk két kézzel,
mert egyedül túl lehet élni
a komfort szépérzékét,
de igen unalmas lenne.
Így aztán ha eljön
(és persze hogy eljön egyszer,
valamikor, holtbiztosan )
s szemedbe röhög szemtelen’,
te dobd eléje a lerágott csontot,
mert csak azt veszíted el.

B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned