Mázlista?!

„Hogy vagy?” – kérdezed.
„Kösz jól!” – a válasz,
gyorsan színészi mosolyt mímelek,
s te nem veszed észre, hogy csak támasz.
Nem veszed észre, hogy végigégtem,
mint forró viaszba gyúrt kanóc,
hogy az élet rám véste bérét,
s nem maradt egy ránccal sem adós.

„Mázlista.” – Tudom, ezt gondolod,
talán irigykedsz is egy kicsit,
közben idegesen keresi ujjad
a zsebedben megbúvó cigit.

Rá lelsz… Meggyújtod…
a cinkos füst körbefon,
közös múltunk árnynyomát
eltünteti ajkadon.
Tizenhat év tűnik el,
csupán egy slukk, egy pillanat,
tűnik a nyár, az ősz, a tél,
a könnyes éj s a virradat.

Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned