Apevák


Rőt
levél
pörögve
száll a szélben,
őszi táncot lejt.

Ma
piros
pipacsok
virítottak,
alkonyat pírján.

Az
édes
ártatlan
csók után, egy
életre maradtál.

Fa
kérge
alatt az
évgyűrűje.
Sorsát meséli.

Hölgy
hárszöld
házára
harmat hullik
hófödte hegyen.

Csók
csattan,
csillagok
csintalanul
csipkét cserélnek.

Toma Ágnes

Torma Ágnesnek hívnak, kb. 6-7 éve forgatom a pennát.
Egy ismeretlen fiatalembertől kapott verses szerelmes levél indította el nálam az írással való foglalkozást. Helyesebben újraindította, hisz mint oly sokan, általános iskolában én is próbálkoztam a versírással.
Tollamból előbukkannak haikuk, apevák, versek, néha egy-egy mese.
Gyakori szereplőim az élet és a halál, az őket körülvevő misztérium, illetve az, ami épp megérint, és írásra sarkall. Többnyire kell valami, ami beindítja a folyamatot, de hogy ez épp egy felhő az égen, vagy egy vicces történés az életből, esetleg egy kedves ember halála, netán egy konkrét kérés, sosem tudható előre.
Verseim, haikuim jelentek már meg online magazinokban éppúgy, mint nyomtatott formában, bár önálló kötettel még nem rendelkezem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Toma Ágnes

Tovább a kategóriában: « Lelkiismeret A tegnapi esély »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned