Titkok

Akkor is megmosta a kést,
mikor a fiókból vette ki,
valamitől nagyon félt…
álmodni csak fekve mert,
a redőny résein át
napokat számolt.

A villanykapcsoló körül
barna folttá vált az idő,
a fénybe kukucskált,
a tekinteteket
pókhálók tépték szét,
csak meg ne tudják…

darázsfészket rejtett
a kutyatál, sercegett
az éjszaka, míg apja
az anyját pofozta,
tévéállvány alá
bújva szipogott, míg

egy rémálom lenyelte
könnyeit. Árvaságot
palántált morzsái
közé, lelkének
ösvényén fűtetlen
ház, csak egy gázrózsa

égett, valahol,
a mély sötétben.
Fürdőszobában
aludt, szívére
szorították a falak
a nemlét melegét,
mondd, miért van
megtiltva az égnek,
hogy sárga sebéből
vérezzen a földnek?!

Sulyok Csaba

Szerkesztés alatt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned